Trombitás Kristóf: December 1-je a magyarországi baloldal bűne is

December elseje olyan nemzeti gyásznap, amit kevesen tartanak meg. Valószínűleg azért, mert kevéssé része a mindennapok történéseinek. És ha önmagában nézzük az aznapi eseményeket, azok valóban nem sokat jelentettek. Hát most őszintén, kit érdekelt volna az antant háborús győzelme nélkül, hogy pár román Gyulafehérváron összegyűlt? Sőt, nemcsak összegyűltek, de határoztak is valamiről? És az a valami, milyen meglepő, arról szólt, hogy a történelmi Magyarországot szétzúzzák?

Ez szerencsésebb történelmi időszakokban mindössze olyan esemény lett volna, amit a karhatalomnak kell megoldani. A forradalmi elemeket elvezettetni és rendet teremteni. A tragédia abban állt, a románok már úgy gyűltek oda, hogy tudták, ők a győztesek. Mi több, úgy ültek oda, hogy azt is tudták, az éppen regnáló magyar hatalom önszántából tehetetlen, a nemzet ellensége.

Károlyiék gaztevéseiről már írtam bőven, de azt minimum meg kell említenem, mennyire ostobán, önfeladóan kezelték a románokat is. Amikor Románia benyújtotta területi igényét egész Kelet-Magyarországra, akkor a legtöbb, amit tettek, hogy a nagygyűlésen résztvenni kívánó küldötteknek a MÁV segítségével ingyenes járatokat biztosítottak. Meg Jászi Oszkár delirált svájci típusú Erdélyről, kantonokról és egyebekről.
Érezték a srácok a korszellemet, mi?

Egyértelmű volt, hogy ilyen vezetéssel szemben az antant a lehető legkisebb engedményeket sem teszi meg. És csak ezután következett a kommün, ami után Apponyi és küldöttsége bármit kitalálhatott volna, semmi esélyük sem maradt cseppet is méltányos békét kötni.

Azonban itt vannak nekünk a mai napig is Károlyiék örökösei. Itt vannak, nem csak a legfrissebb ügynökök személyében, de olyan szégyenteljes eseményeket felelevenítve is rájuk ismerhetünk, mint a 2002. december elsejei, budapesti, ünnepélyes fogadás. Ez volt az az alkalom, amikor Magyarország akkori miniszterelnöke, Medgyessy Péter ünnepélyesen koccintott Adrian Nastaséval.

De nem is ez a legnevetségesebb. Tudják, mi az? Hogy Medgyessy későbbi visszaemlékezéseiben is úgy értékelte ezt a szégyent, mint a románoktól kapott gesztust. Hiszen – mondta ő – az a megbékélés része, hogy a román miniszterelnök Budapesten ünnepli a román nemzeti ünnepet. Hogy lenne ez erőfitogtatás, orrba pöckölés? Ugyan. Valahogy így alázhatták meg Grószékat is a rendszerváltoztatás előtti, romániai látogatásukon.

Ez itt a fő probléma. Mert amíg ilyen ellenzékünk van, egyrészt persze mondhatjuk, hogy nagyon könnyű fogódzkodókat találni minden jobboldalinak az összefogásra. Ilyen elvekkel szemben alapvető az összezárás igénye. És újra ezeket az elképzeléseket látjuk, amikor Márki-Zay arról beszél, hogy a kettős állampolgárság Szlovákia belügye. Nehogy véletlenül ki kelljen állni határon túli testvéreink mellett!

Emlékezzünk a mai napon arra, hogy a vereség egy dolog, de amikor a magyarországi baloldal fordul a haza ellen, az pusztító következményekkel jár.

Kiemelt képünkön: Medgyessy Péter volt szocialista miniszterelnök részt vesz a II. Hadd szóljon! – Koncert a Klubrádióért című rendezvényen a budapesti SYMA Sport- és Rendezvényközpontban 2012. október 30-án. Fotó: MTI/Kovács Tamás