Csökkentsék a benzin árát, de ne így és ne a Zorbán!

Egészen csodálatos dolog az ellenzéki reakciókat látni arra, hogy a kormány bejelentette, maximalizálja az üzemanyag árát. Egészen pontosan a 95-ös oktánszámú benzinét és a gázolajét. 480 forintban. Hogy ez sok? Egészen bizonyosan az. Ezért fontos, hogy amikor valamit említünk, akkor ne csak egy számot vagy tényt állítsunk önmagában. 480 forint litereként nem váltja ki azt a hatást, hogy ezzel az emberek milyen jól járnak.

De ha azt mondjuk, hogy az Európai Unió negyedik, azaz 4. legalacsonyabban tartott üzemanyagáráról beszélünk, akkor rögtön más a leányzó fekvése.

Védeni teljesen fölösleges az egy éve szabadugrásban lévő benzinárakat, de ha valami azt jelzi, hogy a vírus okozta válságnak nehezebb része mögöttünk van, akkor az ez. Amikor elszabadul az olajár, akkor valószínűleg az egész világ recseg-ropog, lendületben és építkezésben van. Még egyszer, ez nem jó, de a jelenség önmagában nem káros. A kérdés az, hogyan lehet megakadályozni, hogy egy bizonyos szinten túljusson. Illetőleg az is politikai filozófia kérdése, hogy illik-e megakadályozni és ha igen, milyen módon.

A pusztán a piac mindenhatóságát zengő neoliberálisok – akik közül sokan egyébként társadalmi kérdésekben jobboldaliaknak vallják magukat és igen nagy részben nem is véletlenül – azt állítják, nem szabad beavatkozni. Ha így teszünk, akkor felborul a piac, kommunisztikus az egész, etc. Szerintem minden valamire való kormányzat 2021-re elért a politikai fejlődés azon szintjéig, hogy nem tankönyvi ábráknak akar megfelelni, amikor országot irányít, hanem az emberek jólétét szolgálná.

Ilyen alapon persze nevezhető hagyományos értelemben baloldali tettnek a rezsicsökkentés vagy most a benzinárak befagyasztása, de ez önmagában semmit sem jelent.

Azért – bár én, és ezt sokszor elmondom, nem vagyok a híve annak a gondolatnak, miszerint alapvetően meghaladott a jobb- és baloldali felosztás a politikában -, mert társadalmi kérdésekben egy kormányzat számára mindig az kell a legfontosabb legyen, hogy egy döntésével hány embernek segít és hány embert hoz rosszabb helyzetbe. Olyan nincs, hogy mindenkinek, mindig jó legyen, de amikor ez az arány jellemzően és meggyőzően azt mutatja, hogy a többség jól él, akkor egészen fölöslegesnek tartom a köldöknéző vitákat.

No, de a lényeg az, hogy a döntés megszületett. Az a döntés, amelyet korábban mondjuk Jakab Péter még annyira óhajtott, hogy ezért wannabe benzinkutasnak is állt. Ő úgy kommunikálta a helyzetet, miszerint kiharcolták. Értik, ő, Peti bohóc, meg a stábja, gondolom.

A balos heccsajtó egy kicsit még tétovának tűnik. A startpisztolyt persze elsőként már fellőtte a 444, mindenkit biztosítva arról, hogy elsőre ugyan ez jó döntésnek tűnhet, de természetesen nem az. Sőt, valójában inkább kimondottan negatív következményei lehetnek. Hiszen tudják, meg kell állítani az árnövekedést, de miért így és miért nem máshogy. És ha éppen máshogy is, akkor miért Orbán? A vége az ilyen vélekedéseknek úgyis mindig egykutya: bukjon már meg a Zorbán és addig is bármit csinál, az rossz! Még akkor is, ha jó, Orbán kezében rosszá válik.

Személyes kedvencem még a szélsőbaloldaliságával mindig hencegő Jámbor András, egykori Trockij-emléklap, azaz Mérce-főszerkesztő hozzáállása, aki szerint elsőre persze jó ötletnek tűnhet ez, de tudjuk, hogy nem az. Mondja a szélsőbalos, akinek ha valamit értékelnie illene, az az állami beavatkozás.

Így vagyunk most. Aztán amikor a kormány majd felülvizsgálja a döntését – hiszen ez is az elhatározás része – majd az is rossz lesz. Biztosan máshogy, de rossz, nagyon rossz.