A hitük miatt üldözött vagy elnyomott több mint 340 millió keresztényért imádkoztak világszerte az Üldözöttek Nemzetközi Imanapján (IDOP), amelyet vasárnap tartottak világszerte - jelentette a The Christian Post.
Az amerikai keresztény-konzervatív médium online tudósítása szerint a keresztényüldözést nyomon követő amerikai jogvédő civil szervezet, a washingtoni székhelyű International Christian Concern (IGC) szerint „az üldözött keresztények mindenekelőtt imádságot kérnek”. Godfrey Yogarajah, az Evangéliumi Világszövetség (WEA) vallásszabadságért felelős nagykövete szerint „az IDOP célja, hogy időt szakítsunk és emlékezzünk mindazokra, akik osztoznak hitünkben, de nem osztoznak szabadságunkban”.
A WEA vallásszabadságért felelős bizottsága 1996-ban szervezte az első ilyen nemzetközi imanapot, ezzel is biztatva az egyházakat világszerte, hogy szenteljenek egy novemberi vasárnapot az üldözött keresztényekért elmondott imának.
„Ma több mint 300 millió keresztény él olyan helyen, ahol üldöztetésnek van kitéve a hite miatt. Megdöbbentő ez a szám, hiszen ez minden nyolcadik keresztény embert jelenti világszerte”
– mutatott rá Thomas Schirrmacher, a WEA főtitkára.
A CBN News nevű keresztény-konzervatív televíziós csatornának nyilatkozva David Curry, az üldözött keresztényeket segítő és jelenleg 25 országban irodát működtető Open Doors (Nyitott Kapuk) nevű amerikai szervezet elnök-vezérigazgatója több mint 340 millióra tette az üldözött vagy elnyomott keresztények lélekszámát.
hirdetésKiemelte, hogy Észak-Koreában az egész hátralévő életét börtönben töltheti vagy akár az életét is veszítheti, akinél bibliát találnak, máshol pedig zaklatják és háborgatják mindazokat, akik az evangéliumot olvassák. Minden számadat és statisztika mögött emberi történet rejlik – hangsúlyozta a Nyitott Kapuk által kiadott World Watch List (WWL), amely minden évben nyilvánosságra hozza, hogy hol üldözik leginkább a keresztényeket.
A WWL szerint a koronavírus-járvány idején elrendelt kijárási tilalmakkor Indiában, Mianmarban, Nepálban, Vietnámban, Bangladesben, Pakisztánban, Közép-Ázsiában, Malajziában, Észak-Afrikában, Jemenben és Szudánban a keresztényektől megtagadták a közösségi, önkormányzati és állami segélyeket.
Hozzátették, hogy a pandémia idején nőtt az emberrablások, az erőszakkal kikényszerített áttérések, valamint a nők és leányok kényszerházasságának száma a megnövekedett kiszolgáltatottság miatt.
Mark Riedemann, a Segítség a Szükséget Szenvedő Egyháznak nevű katolikus jótékonysági szervezet (ACIN) közkapcsolati igazgatója kifejtette, hogy manapság a vallásszabadságot befolyásoló legfontosabb tényezők között vannak a tekintélyelvű kormányok, az iszlám szélsőségesség és az etnikai-vallási nacionalizmus. A „marxista egypárti diktatúrák” által uralt országok között említette Észak-Koreát és Kínát.
Aláhúzta, hogy Afrikában „a határokon átnyúló dzsihadista csoportok rendkívüli mértékű erősödése” tapasztalható, amelyek szisztematikusan üldözik mindazokat a muzulmánokat és keresztényeket, akik nem fogadják el az iszlám nevében fellépő szélsőségesek ideológiáját.
Idézte az afrikai stratégiai tanulmányok központját (ACSS), amely szerint a szub-szaharai térség „több mint két tucat szélsőséges csoport menedékévé vált, ezek 14 országban vannak jelen aktívan, és egyre szorosabban együttműködnek ezekben az államokban”.
Az egyes hindu és buddhista többségű ázsiai országokban megjelenő, a kisebbségeket üldöző etnikai-vallási nacionalizmus rossz példájaként Riedemann az 1,4 milliárd lakosú Indiát említette.
(MTI)
Kiemelt képünk forrása: Unsplash.com
