Rájár a rúd mostanában Joe Bidenre és ezt csak magának köszönheti. Az amerikai elnök által építgetett egyenlősdi, a társadalmi méricskélés, a cancel culture és a kritikai fajelmélet állami propagálása többszörösen léket kapott ezekben a napokban.
A legérdekesebb hír Joe Biden amerikai elnökről az elmúlt napokban az volt, hogy kis híján elaludt a glasgow-i klímacsúcson, ahol éppen a klímaváltozás által leginkább érintett egyik ország, Barbados miniszterelnöke beszélt. A globális felmelegedéssel kapcsolatos valódi problémák tehát úgy látszik, hogy igencsak hidegen hagyják az Egyesült Államok első emberét, hiszen a tenger szintje felett alig pár méterrel elhelyezkedő karibi szigetnek nem az a problémája, hogy burgonya helyett olivabogyót kell-e majd termeszteni, hanem az, hogy a tenger alá süllyed-e, vagy nem. Biden feje mégsem az érzéketlen bóbiskolás miatt fájhat.
Sokkal inkább azért, mert már saját párttársai közül is nyíltan ellene fordultak.
Miközben ugyanis Biden büszkén szónokolt Glasgow-ban arról, hogy a jövő évi amerikai költségvetés 555 milliárd dollárt fordít klímavédelmi beruházásokra, odahaza Joe Manchin demokrata szenátor bejelentette, hogy nem támogatja a javaslat elfogadását. A politikus az inflációval és a költségvetési hiánnyal kapcsolatos aggodalmaira hivatkozott, de sokak szerint döntésében szerepet játszhatott az is, hogy érdekeltsége van egy szénkereskedelemmel foglalkozó brókercégben. A lényegen azonban ez sem változtat: Bidennel nyíltan szembefordult egyik szenátora.
Az elnök ugyanakkor nem csak pártján belül, hanem a teljes társadalomban is egyre nagyobb és olykor egyre viccesebb ellenállásba ütközik. A Let’s go Brandon kifejezés mémesítése ugyanis mára országossá vált, éttermek fényreklámjain, baseballsapkákon és transzparenseken is visszaköszön. De miről is van szó? Egy Nascar versenyen a riporter éppen a pályán álló győztest, Brandon Brown-t faggatta, és olyannyira elragadta a lelkesedés, hogy megkérdezte a sportolótól, hogy milyen érzés, hogy a tömeg azt skandálja, hogy Let’s go Brandon!, vagyis Gyerünk, Brandon! Ugyanakkor ezek után a rendező
mutatott egy közeli képet a közönségről, amely valóban skandált, de nem azt, hogy Let’s go Brandon!, hanem hogy Fuck Joe Biden!
hirdetésEnnek fordítását most inkább nem írom ide. A jelenetből azonnal mém lett, és azóta országos „kampánnyá” vált a Let’s go Brandon! kifejezés használata az amerikai elnök munkájára. A történet és annak gyors terjedése – bár kétségtelenül vicces – jól mutatja a Bidennel szembeni elégedetlenséget is.
Amely most már a választói akaratban is megnyilvánult. A republikánusoknak ugyanis sikerült bevenniük az egyik legnagyobb demokrata fellegvárat, Virginia államot, ahol az emberek a kritikai fajelmélet iskolákban való kötelező oktatásával kampányoló korábbi baloldali kormányzó helyett az alig 10 hónapja politizáló republikánus jelöltet választották meg.
Mindez annak fényében különösen kínos a demokratáknak, hogy sajátjuk mellett Joe Biden és Barack Obama is személyesen kampányolt. Ráadásul van még egy, kevésbé fókuszban lévő, de a szélsőbalnak szintén fájó választási eredmény az elmúlt napokból: Minneapolisban ugyanis – nem vicc – a rendőrség megszüntetéséről tartottak népszavazást, de a javaslatot elsöprő többséggel elutasították a helyiek.
Ezek tehát mind-mind jól mutatják, hogy recseg-ropog a baloldal által erőltetett társadalmi méricskélés politkája,
és még az olyan, elsőre „haladónak” tűnő társadalomban, mint az amerikai, sincs valódi támogatottsága annak, hogy a szélsőbalos, papíron akár jól is hangzó javaslatokat a gyakorlatban is alkalmazzák. Reméljük az elmúlt napok és hetek történéseiből nemcsak Amerikában, hanem Európában is levonják a megfelelő következtetéseket.
