Eperjes Károly: A Jóisten ezért küldött a földre, hogy ezt a filmet megcsináljam
A Magyar Passió első filmkockáin 1950. június 4-ét, Trianon 30. évfordulóját írjuk, amely történetesen Úrnapjára esett. A besúgó tiszt jelent, az ávósok vízágyúval szétverik a körmenetet, a papokat elhurcolják. Négy nappal később pedig végrehajtják a magyar passiót: 1950. június 8-án, egyetlen éjszaka leforgása alatt 12 ezer szerzeteset, papot és nővért vonnak ki a társadalomból. A film november 4-től kerül a mozik műsorára.
– Ez a mi katyńi szenvedéstörténetünk. Amelynek még mi is és a gyerekeink is viselik a következményeit. Az, hogy ezeket az egyházi embereket likvidálták, kivonták a kórházakból, a tanításból, mind a mai napig meglátszik a társadalmon. Hiányuk égető volt, meggyőződésem, hogy az ’56-os forradalom is másként alakulhatott volna, ha ott lehettek volna a közösség vezetőiként.
– Hogyan találta meg ez a feladat, hogyan lett ez az első filmrendezése?
– Várnai Péter atya, betegségéből kifolyólag, amely a beszédközpontját támadta meg, abba fekteti az erejét, hogy színműveket ír. Építész volt, késői hivatású pap, ott lehettem a pappá szentelésén is. Kérte, hogy találkozzunk, odaadta az egyik színművét, mondván, hogy szeretné, ha megrendezném és szerepelnék benne. Azt válaszoltam, hogy az nem úgy van… De aztán ahogy foglalkoztam vele, arra jutottam, hogy ebből filmet kéne csinálni, ez igazán vászonra való. Ráadásul ez a szörnyűség eddig nem szerepelt a történelemkönyvekben sem.
– De ön ismerte a történetet.
– Anyai és apai ágon is szerzetesekkel, papokkal vagyok körülvéve, egyiket a börtönben, a másikat Münchenig verték, apám a forradalmi bizottmány elnöke volt – tehát én tudtam sok mindent, de amikor elolvastam a színművet, mégis megrázott.
– Várnai Péter atya mellett még egy pap munkája szolgált forrásalapul a filmhez.
– Kálmán Peregrin ferences szerzetes, pasaréti plébános ugyancsak feldolgozta a ferences rend feloszlatásának történetét, No, meztelen Krisztus, hol hagytad az inged? címmel, 260 oldalon. E két művel való foglalkozás után született meg bennem a gondolat, hogy ebből filmet kell csinálni. Hábermann Jenő rábólintott, gondoltam, akkor rendben van, hiszen ő már csinált nagy történelmi filmet – ez is az.
– Járvánnyal terhelt időszakban dolgoztak, mégis csodával határos módon rekordidő alatt leforgatták a filmet.
– Beadtuk az elkészítéshez a pályázatot, és hál’ istennek megkaptuk az engedélyt arra, hogy elkezdjük a munkát. Én akkor lettem covidos először, szegény gyártásvezetőnk pedig bele is halt a vírusba az előmunkálatok közben. Azután én még egyszer elkaptam, az már nehezebb volt, de mire abból is felépültem, elindultunk. Mindent szépen előkészítettünk, én is, a többiek is. Tavaly januárban nekiestünk, és május-júniusban 31 nap alatt leforgattuk.
– A rendezés mellett játszik is, ahogy fogalmazott: ön nem a főszereplő, mert az egy ávós tiszt, hanem a központi figurát, Leopold atyát formálja meg.
– A rendezést is, a szerepet is felajánlottam több embernek, köztük Reviczky Gábornak, de ő és más színészkollégák is azt válaszolták: ez a tied, Szami. Még Kocsis Fülöp érsek atyának is felajánlottam, ő elhordta magával a lelkében még a Vatikánba is, és ott imádkozta át II. János Pál sírjánál, végül azt mondta: nekem nem ez a feladatom. Én imáimmal kísérlek benneteket. Hábermann Jenő meg egyre azt mondogatta, nyugodj meg, és egyre mélyebben ismerkedj vele: ezt te fogod rendezni, te fogod játszani. Így lett. 
– Mikor érezné úgy, hogy elérte a küldetését ezzel a filmmel?
– Ha csak egy ember megtér tőle, akkor biztos. Mit várok a filmtől? A hívőket megerősítheti, és remélem, hogy így is van, a kétkedőket elindíthatja, a semlegesek pedig pláne beindulhatnak. Az volna a legjobb, ha a semlegesek elindulnának az egyetemes felé. Remélem, hogy mindenkire hatással lesz, és úgy tudom, hogy a filmnek köszönhetően a magyar történelemnek ez a szomorú része is bekerülhet végre a tankönyvekbe.
– Munka közben milyen hatással volt önre a szerep?
– Örömmel és energiával töltött el.
Hát, micsoda ajándék ilyen munkát csinálni!
Minden színészem ráért, mi akkor kezdtünk el dolgozni, amikor a színházak még nem játszottak. Könnyebb volt az egyeztetés, jól ment a munka, még akkor is, ha naponta másfél órát teszteltünk. Mindenki mindent odaadott, én csak hálás tudok lenni. Senki nem fanyalgott, mindenki érezte, hogy ez több, mint egy „sima” forgatás – ez most mindannyiunknak egy fontos tétel az életében. Van egy ilyen hiú belső érzésem, hogy a Jóisten ezért küldött a földre, hogy ezt a filmet megcsináljam.
A film előzetese itt tekinthető meg:
