Minden ötödik európai madárfaj veszélyeztetett

Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya - legfőképpen az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt.

A madárvédelem világszervezete, a BirdLife International, ma tette közzé az európai madárfajok legfrissebb Vörös Listáját. Az elemzés 544 Európában rendszeresen és természetes módon előforduló madárfaj veszélyeztetettségét, „kihalási kockázatát” értékeli az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) nemzetközi kritériumai alapján, a kontinens teljes területéről származó adatok felhasználásával. 1994 óta ez a negyedik átfogó értékelés, a legutóbbi 2015-ben készült.

A tanulmány legfontosabb megállapításai a következők:

 Európában a madárfajok csaknem 20%-a, azaz minden 5. madárfaj valamilyen mértékben veszélyeztetett.

 71 faj (13%) tartozik a veszélyeztetett (threatened – T) kategóriába, ezek esetében közvetlenül fennáll annak a veszélye, hogy teljesen eltűnjenek a kontinensünkről, további 35 faj (6%) mérsékelten fenyegetett (near threatened – NT).

Az adatok megértéséhez fontos adalék, hogy az állományok nagysága mellett az állományváltozás iránya és mértéke a meghatározó egy-egy faj értékelésekor. Ahhoz, hogy egy fajt a veszélyeztetett kategóriába soroljanak, az európai populációnak három generáció alatt minimum 30%-kal kell csökkennie. Ha ez a csökkenés ugyanennyi idő alatt nem éri el, de megközelíti ezt az értéket, akkor kerül a faj a mérsékelten fenyegetett kategóriába. Tekintettel arra, hogy az európai madárfajok ötöde (103 faj) szinte kizárólag a kontinensen fordul elő, így ezeknél a regionális adatok egyben a világállományra is vonatkoznak.

Öt madárfaj került a regionálisan (európai szinten) kipusztult kategóriába, ezek közül 3 a legutóbbi jelentés óta eltelt 6 évben halt ki a kontinensről (guvatfürj, talpastyúk, fenyősármány).

Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya – legfőképpen az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt.

A tengeri madarak, a vízimadarak (récék, libák, vöcskök), a parti madarak és a ragadozók a legveszélyeztetettebb és leggyorsabban csökkenő madárcsoportok Európában.

A szomorú tendenciákhoz Magyarország is egyre nagyobb mértékben járul hozzá. Hazánkban a mezőgazdasági területekhez, illetve az agrárterületek időszakos vizes élőhelyeihez kötődő, sokszor korábban gyakorinak mondott fajok állománya csökken a legnagyobb mértékben.

A fürj (Coturnix coturnix) korábbi stabil (least concern – LC) státuszából a mérsékelten fenyegetett (near threatened – NT) kategóriába került. Nálunk is csökkenő állományú faj; állománycsökkenésének elsődleges oka a mezőgazdaság intenzívvé válása, ezen belül leginkább a növényvédő szerek alkalmazása, amely megszünteti gyommagvakból és rovarokból álló táplálékát. Több dél-európai országban még mindig vadászható faj, de illegális vadászata is jellemző. Hosszú távú vonuló fajként a klímaváltozás hatásai, különösen a szub-szaharai telelőterületeken tapasztalható száraz időszakok is kedvezőtlen számára.

A vetési varjú (Corvus frugilegus) két kategóriát is zuhant a veszélyeztetettségi listán. Állományváltozásának tendenciái miatt Európában a kipusztulás fenyegeti. Nálunk az intenzív mérgezések és fészekkilövések következtében a ‘80-as évekre jelentősen megfogyatkozott, csak a 2010-es években tapasztalhattuk az állomány stabilizálódását. A faj fészektelepei természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságúak: az elhagyott fészkek jelentik a kék vércsék fészkelőhelyét, de a fészkeket elfoglalhatják a vörös vércsék, erdei fülesbaglyok, kabasólymok is, ezért a korábban a dúvadirtás során bevett gyakorlatnak számító fészekkilövések számos sólyom- és bagolyfészekaljat és kotló madarat semmisítettek meg.

A kék vércse (Falco vespertinus) európai helyzete szintén romlott. Hazai költőállománya 2006-ban 600 párral érte el az eddig ismert minimumát. Ezt követően a fajmegőrzési programok hatására gyors növekedéssel 1000 pár felett stabilizálódott, amely az egyes évek táplálék- és időjárási adottságainak függvényében ingadozik. A faj mára döntően mesterséges fészektelepeken, költőládákban költ, így helyzete a természetvédelmi kezeléstől vált függővé, kedvezőtlen jogszabályi és gazdasági környezetben ez a folyamat ugyanilyen gyorsan meg is fordulhat.

Hazánk emblematikus ragadozó madara a kerecsensólyom (Falco cherrug) is közelebb sodródott a kipusztuláshoz. Hazai állománya részben a hatékony védelmi intézkedéseknek köszönhetően a 80-as évektől lassan, de folyamatosan növekedett, de az elmúlt évtizedben megállt ez a folyamat, sőt bizonyos területeken jelentős állománycsökkenést tapasztaltak a szakemberek. Mivel a faj európai állományának jelentős része Magyarországon él, megőrzése, a kék vércséhez hasonlóan a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata.

Az agrárterületek, illetve az azokkal határos időszakos vizes élőhelyek, mocsarak hazánkban is csökkenő állományú, immár veszélyeztetett madarai közül kiemelendő a sárszalonka (Gallinago gallinago) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). Mindkét faj a nagyarányú élőhelyvesztés áldozata: a művelésre alkalmatlan, gyakran belvizes területek beművelése, a klímaváltozás hatásai, továbbá a földön fészkelő madarakat fenyegető ragadozók (vaddisznó, róka, dolmányos varjú) és mezőgazdasági gyakorlatok (gépi kaszálás) együttes hatása közvetlenül fenyegeti fészkelőállományaik fennmaradását.

A hazánkban előforduló madárfajok helyzetéről részletes információkkal szolgál az október 1-én megjelent Magyarország madáratlasza című közelmúltban megjelent könyv: https://www.mme.hu/madaratlasz.

 

Forrás: BirdLife International

Kiemelt képünk forrása: Unsplash.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre!