Bizonyára nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, amikor – a klímaszorongó aktivisták kampányainak hatására – kicsit elszégyellem magam, hogy az autóm elektromos áram helyett benzinnel működik, vagy ha nem papírból készült a limonádémban a szívószál. Félreértés ne essék, én is tudok hinni abban, hogy van jó oldala ennek az irányzatnak; például felhívni a fogyasztói társadalom pazarló életmódjára a figyelmet, inkább megelőzni a szemét felhalmozódását, mint kezelni azt, s példát mutatni ebben az újabb generációknak elengedhetetlen.
Elégedettek lehetünk azokkal az állatvédő szervezetekkel is, akik kiállnak és tesznek az állatkínzók, vagy a felelőtlen állattartók ellen, ám természetesen ennek a területnek is megvannak a maguk olyan típusú szervezetei, akik feladatuknak érzik, hogy elhitessék velünk, hogy bizony túl keveset tudunk a világról, ha a karunkon függő táska nem vegán bőrből készült.
Hogy vesszük-e a fáradságot és a vádló szavak mögé tekintünk-e annak érdekében, hogy ráleljünk az észszerűség határaira, mondanám, hogy csak rajtunk múlik, de nem lennék igazságos. A jelenlegi információdömpingben megértéssel tudok azok irányába fordulni, akik időhiányból fakadóan inkább választják a jól bevált technikákat, és a tömegbe simulva hömpölyögnek, s biztos, ami biztos, a kávéjukba is csak növényi tejet kérnek.
Karácsony Gergely és a főváros tavaly novemberben – az egyik magát szőrmeellenesnek tituláló állatvédő szervezet kezdeményezésének hatására – egy Facebook-posztban tette közzé, hogy a budapesti adventi vásárokon 2020-tól kezdődően nem kívánatosak az állatszőrmét árusító standok, azaz nem kaphatnak közterület-használati hozzájárulást.
Hangsúlyozták, hogy a „A főváros vezetése elkötelezett a társként és a természetben velünk élő állatok védelméért, a természet megőrzéséért, mindazért, ami környezetünk élhetőbbé tételéhez, a biodiverzitás fenntartásához szükséges”… Nézzünk meg kicsit közelebbről, hogy indokolt-e ez a, mondjuk így: „üldözése” az iparágnak.
Magyarországon a prémtenyésztési farmok tevékenységét kizárólag az EU direktívái, a kormány és a szakmai előírások alapján lehet működtetni, illetve eszerint lehet prémes állatokat tenyészteni. (2019. évi LVI. törvény az állattenyésztés szabályozásához, 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről, valamint a 32/1999. (III. 31.) „FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól” című törvények és rendeletek szabályozzák.)
hirdetésEzek a szabályok többek között lefektetik azt, hogy mekkora helyen kell tartani ezeket az állatokat, vagy hogy milyen táplálékkal etethetőek. Következetességre vall a szabályozók részéről továbbá az is, hogy ezeket az előírásokat főként az állattartás tapasztalataira hagyatkozva alakították ki, ugyanis a kis szőrmések bundája csak akkor lesz szép és főleg kereskedelemre bocsájtható, ha jól érzik magukat. Az pedig gondolom, érthető, hogy a tenyésztőknek is az az érdeke, hogy megtérüljön a belefektetett munka.
A környezetvédelmi aktivistáktól gyakran hallhatjuk, hogy az olcsó, de rossz minőségű ruhák is felelősek a vízszennyezésért, az üvegházhatású gáz kibocsátásáért és a hulladéklerakókért. A természetes szőrme ezzel szemben az úgynevezett slow fashion, azaz fenntartható divat irányzatába illeszkedik, mely tiszta alapanyag, lebomlik, így tehát nem jelent terhelést a szemétlerakók, a folyók illetve az óceánok számára, mint az olajszármazékból készült műszőrme.
Egy állati szőrből készült termék évtizedekig hordható, ellentétben a vegyi anyag alapú műszőrmével, ami legtöbbször néhány hónapos hordás után a szeméttelepre kerül.
A kikészítés során csak az EU által megengedett, a REACH listában meghatározott vegyszereket használják: konyhasó és olyan mosószerek, melyek teljesen hasonlóak azokhoz, amit a háztartásokban nap mint nap használunk. A cserzőanyag pedig timsó, ami évszázadok óta használatos. Ezen kívül csak szerves savakat alkalmaznak, ami a természetben lebomlik, mint például a hangyasav, tejsav, ecetsav. A tisztítási folyamat maga egy zárt rendszerben történik, hasonló tisztítóberendezésben, mint amit a szállodákban használnak. Egy kikészítő üzem létesítése és működtetése szigorú engedélyekhez kötött és az előírások betartása szerinti működését rendszeresen ellenőrzik (Nébih, Vízügyi hatóság, Környezetvédelmi hatóság, NAV…), és elengedhetetlen feltétel a víztisztító megléte is.
Érdemes még tudni, hogy a tenyésztett prémes állatokat általában az élelmiszeriparból – például a hal- és húsfeldolgozásból – származó maradékokkal táplálják.
A prémtenyésztésből visszamaradt hulladékokat hasznos termékek előállítására használják fel, mint pl. macska- és kutyaeledel, bioolaj; több tenyészet szerződésben áll állatmenhelyekkel, vadasparkokkal, állatkertekkel, s így a megmaradt hulladékot állateledelként is hasznosítják. A vadon élő állatok prémjének begyűjtése és feldolgozása pedig segítséget jelent a vadgazdálkodásban.
A bevezetőmben írtakra visszatérve, tényleg úgy gondolom, hogy mind a környezetvédelem, mind az állatvédelem nagyon fontos területei az életünknek. Ám láthatjuk, hogy egyszerűen indokolható, hogy egyiknek sem ellensége a szőrmeipar.
Petrovics Kinga
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
A Vélemény rovatban olvasható írások, valamint az interjúalanyok véleménye nem feltétlenül tükrözi a Vasarnap.hu szerkesztőségének álláspontját.
