A Kex az embereknek az ellenkezés, a rendszerváltás lehetőségét mutatta meg
Egy perc alatt hülyét tudott csinálni bárkiből
Kisfaludy elmesélte, hogy amikor Baksa-Soós felment a színpadra, mindenki csak rá figyelt, mert annyira erős, szuggesztív jelenség volt. Amint megjelent rögtön ő lett a társaság középpontja. Majd hozzátette, hogy ez nemcsak a különleges „hirtelen szőkesége, hadapród frizurája vagy a szomorú szemei miatt volt, hanem a szellemisége, az izgágasága és a szemtelensége miatt is”.
Egy perc alatt hülyét tudott csinálni az emberekből, s ha igazán komolyan gondolta, akkor ez a performansz akár „gyilkos fegyverré” is válhatott. Így sokan tartottak tőle – árulta el az egykori dobos. 
Kádár Jánosra bombát?
A dokumentumfilmes beszélt azokról a bizonyos spontán improvizációkról is, amelyek sok esetben a Kádár-rendszer kifigurázásai, provokációi voltak. Ezt a rendszerellenességet Baksa direkt csinálta – emlékszik vissza Kisfaludy. Majd elmesélt egy emlékezetes performanszot is, amikor Baksa-Soós János az egyik koncerten egymaga eljátszott egy április 4-i felvonulást. Előadta, ahogy az emberek éneklik a munkásmozgalmi dalokat, hogy miként menetel a Vörös Október Ruhagyár felvonulója, aztán hogy miként viselkedik egy rendőr, majd eljátszotta, hogy érkeznek a repülők, elhúznak a tribün fölött, miközben kieresztenek néhány bombát. Bumm.
„Játék volt az egész, de azért mindenki értette, hogy ez azt jelentette, hogy Kádár Jánosra és a tribünön integető többi kormány- és pártvezetőre bombát kéne dobni”
– folytatta az exdobos. Végül megjegyezte, hogy abban az időben ezt megjátszani nem kis dolog volt. 
A rendszerváltás lehetőségét mutatta meg
„A Kex az embereknek az ellenkezés, a rendszerváltás lehetőségét mutatta meg”
– erősítette meg Kisfaludy. Az együttes egy teljesen más értékrendet képviselt, mint az akkor elfogadott. Megtudtuk tőle azt is, hogy a Kex elsősorban az értelmiségi körökben, a művészvilágban, illetve főleg a fiatal egyetemisták között lett népszerű, egyfajta rétegzene volt, amely a párt irányvonalától merőben eltért.
Ha nem megy el, félő volt, hogy megölik
Ahogy arról a rendező a dokumentumfilmjeiben is beszámolt: a Kex zenekarról folyamatosan ügynökök jelentettek. Kisfaludy nyomatékosította, hogy Baksa élete Magyarországon tarthatatlanná vált, ugyanis folyamatos fenyegetettségben élt. „Ha nem megy el, félő volt, hogy megölik őt” – jelentette ki kategorikusan a filmes. 1971-ben hagyta el az országot, és életének nagy részét ezután Németországban, Essenben, valamint Berlinben töltötte. Kiderült az is, hogy az énekes a disszidálása után húzott egy cezúrát, és onnantól kezdve csak ritkán érintkezett a múltbéli barátaival.
Ugyanazok az üzenetek Németországban nem érvényesek
Kisfaludy elmesélte, hogy Baksa odakint még próbálkozott egy új zenekarral, de hiába. A szövegeit, zenéit a magyarok megértették, de Németországban ugyanazok az üzenetek már nem voltak érvényesek. A német egy másik kultúra, egy más nyelvi közeggel – fejtegette a dokumentumfilmes. „A magyar nyelvben megfogalmazott árnyalatokat, gesztusokat, érzéseket nem lehet átadni a német nyelven.” 
Reprodukálhatatlan jelenség
Arra a kérdésre, hogy milyen nyomot hagyott maga után Baksa-Soós János, Kisfaludy így felelt: „Senki nem csinálta ezt Magyarországon, se előtte, se utána. Egyéni, utánozhatatlan és reprodukálhatatlan jelenség volt. Ma is játssza több zenekar a dalait, de ez nem ugyanaz. János ma már csak egy legenda, már nincs közöttünk, nagyon sajnálom” – zárta szavait az egykori zenésztárs és barát. 
Hogy a legenda fennmaradjon…
Kisfaludy András Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező, érdemes művész nagyon sokat tett azért, hogy a magyar rocktörténet egyszeri és megismételhetetlen zenekarának, a Kexnek a legendája fennmaradjon az utókornak. 1998-ban kétrészes dokumentumfilmet készített az 1969–71 között ténykedő együttesről, Elszállt egy hajó a szélben címmel.
2014-ben megálmodott egy Kex Remake albumot, amely az eredeti Kex-nóták újragondolása, áthangszerelése volt – Tóth János Rudolf zenész-énekes által. Így a zenei anyagokat átmentette a jövő nemzedékének. Ugyanis a zenekar munkássága – egyetlen kislemezt leszámítva – csupán amatőr felvételeken maradt meg, elég rossz minőségben. 
A 2021-es könyvhéten pedig az exdobos egy önéletrajzi kötettel jelentkezett. Az Elszálltunk egy hajóval a szélben című könyvből bepillantást nyerhetünk Kisfaludy ifjúkorába, családi történeteibe, valamint a 60-as, 70-es évek szorongató politikai légkörébe és zenei életébe. Egy korrajzot tár elénk abból az időből, amelyről sokszor beszélni sem lehetett. Történeteivel egy olyan világba csöppenünk, ahol a koncerteket a rajongók mellett a titkosügynökök is árgus szemekkel figyelték. A kötet különlegessége egyébként, hogy a fejezeteket korabeli ügynöki jelentések tagolják. Azoké a besúgóké, akik sok esetben barátai vagy éppen pályatársai voltak a szerzőnek.
A teljes interjú itt olvasható. 
A kiemelt kép Földházi Árpád fotója (Mandiner).
