Nem értik
Utazom a buszon, épp az Eucharisztikus Kongresszus valamelyik szentmiséjére tartva, erre felzendül a hangosbemondóból egy idézet Ferenc pápától, úgymond az ő köszöntésére: „Ha egy ember meleg, keresi Istent, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?”
Kicsit vártam, hogy a következő megállónál egy bibliai idézet következik, mondjuk az, hogy „Nincs Isten!” – végül azonban erről nem tájékoztatott minket a Fővárosi Önkormányzat, pedig ez is le van írva a Szentírásban, feketén-fehéren, Zsoltárok könyve 14,1. Igaz, eggyel hosszabban citálva már valamivel árnyaltabban hangzik a mondat: „Az esztelen ezt mondja szívében: Nincs Isten!”. Hasonló a helyzet a Ferenc pápától előkotort 2013-as idézettel is; annak folytatásában ugyanis a Szentatya a következőképpen fűzi tovább gondolatait: „a probléma nem az, ha valakinek ilyen beállítódása van; nem, testvéreknek kell lennünk, ez az elsődleges. A valódi probléma az, amikor erre a beállítódásra lobbit építenek. (…) Ez a legsúlyosabb probléma számomra.” Karácsony Gergelyék azonban a jelek szerint ezzel a résszel már nem akarták terhelni a pestieket – még a végén félrecsúszna a kampányüzenet. Hát még, ha kiderülne: 2018-ban olyat is mondott Ferenc pápa, hogy „úgy tűnik, társadalmainkban már-már divat a homoszexualitás”. Ugye, hogy így már azért kicsit más az összkép.
Persze felvethetné erre bárki, hogy nincs itt semmi gond, hisz a BKK járatain felhangzó idézet kifejezetten az Isten-kereső homoszexuálisokról szól, akik felett semmi esetre sem szabad ítélkezni – ami igaz is. Csakhogy az adott kontextusban, a buszon zötykölődve, foszlányokat hallva nem annyira elemezget a befogadó, hanem szimplán megállapítja: lám, Karácsony Gergely az Igazi, Emberséges keresztény, és lám, Ferenc pápa is a melegjogok kiterjesztése mellett van. Ami különösen necces csúsztatás egy olyan világtalálkozó idején, ahol tanúságtevők egész sora vallja meg: élete azon a ponton vett pozitív fordulatot, sőt, szabadságát és boldogságát kifejezetten az hozta el, amikor a saját elképzelései helyett Isten akaratát kezdte követni. Amikor felhagyott a neki aktuálisan szimpatikus tanítások kicsemegézésével, és úgy döntött, vállalja ezt az egész csomagot, keresztestül, önmegtagadásostul. Erre a pontra azonban nehezen jut el az a polgár, aki elől eleve kicenzúrázzák a történet keményebb, valódi megtérésre sürgető részeit.
De az a jó, hogy itt van nekünk ráadásul még a másik prédikátor is, Vadai Ágnes.
Aki az Eucharisztikus Kongresszus felemelő hetét találta a legmegfelelőbb alkalomnak arra, hogy ismét sajtótájékoztatót tartson és parlamenti javaslatot nyújtson be „a katolikus egyházon belüli, kiskorúakat érintő szexuális visszaélések átfogó vizsgálatára létrehozott kormányzati vizsgálóbizottságról”, azt ugyanis szerinte haladéktalanul fel kellene állítani. Már eleve különös, hogy miközben az egyházat vádolják azzal, hogy folyton a szexualitáson pörög, épp az ateista vagy vallásukat nem gyakorló közszereplők lovagolnak a témán. Miközben a világ hívő katolikusai Budapest-szerte másról sem beszélnek, mint az Oltáriszentségről. A dékás felvetés igazi sajátosságát azonban az adja, hogy épp a Demokratikus Koalíció a legharcosabb szószólója az állam és az egyház radikálisabb szétválasztásának: „tartsák el a hívek az egyházat” – ez a bevett mantra a párt környékén, „egy fillért se a csuhásoknak”. Ehhez képest most jön a képviselőasszony, és politikusokat küldene ki az egyházmegyékbe, úgymond rendet tenni. Pénzt nem kaptok, viszont a nyakatokra ülünk: micsoda déjà vu. Igaz, a javaslat verőlegények alkalmazását nem irányozza elő, de ez nyilván a szolidabb verzió, ellenzékből most ennyire futja.
Roppant érdekes az is, hogy az indítvány kifejezetten és kizárólagosan a katolikus egyházon belüli visszaélésekre irányul, tehát például az evangélikusokat vagy a buddhistákat nem érintené, a sportegyesületeket meg pláne. Mire ez a kitüntetett figyelem vajon? Értem én, hogy a katolikusokról jelent meg nemrégiben egy könyv, de ugyanígy katolikusoktól hangzott el a napokban megannyi személyes tanúságtétel is, amely épp az egyház messze nagyobbik, szentebb oldalát – és egyben a bűnös hajlamok levetkezésének útját – mutatja. (Valamiért ezeket nem pakolja címlapjára a teljes ellenzéki sajtó.) Ha Vadai Ágnes a javaslat indokolásában megnevezett volna konkrét kutatásokat, amelyekből kiderülne, hogy a gyalázatos probléma soha, sehol, senki mást nem érintett, csakis a katolikus Anyaszentegyházat, akkor talán elhinném, hogy véletlen az egybeesés; így viszont, egy lélekemelő és megerősítő világtalálkozó idején sajnos színtiszta egyházgyalázás szaga van a dolognak, az ötvenes évek markáns aromajegyeivel.
És akkor nem értik, miért rohan a kommunizmus alatt elnyomott és koholt vádakkal illetett katolikus, hogy aláírja a „Stop Gyurcsány! Stop Karácsony!” petíciót.
Francesca Rivafinoli
Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.
