2015-ben elkezdték terjeszteni róla, hogy a korlátlan migránsbeáramlást támogatja. Az elhíresült Úrangyala utáni bejelentését még a keresztény, konzervatív médiumok is támadásnak érezték a társadalom ellen. Holott itt is, mint sok más helyen, éppen csak Ferenc pápa finoman hangolt szóhasználatát nem tudták dekódolni.

A pápa általában nem megy bele abba, hogy kampányszerűen lebutított üzeneteket mondjon, jóllehet a homíliáiban igyekszik közérthetően fogalmazni. Mit is üzent akkor Ferenc pápa? Egy pár nappal később adott interjúban így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Azt kértem, hogy minden plébánia (…) fogadjon be egy családot. Egy családot, és nem egy valakit. Egy család több biztosítékot nyújt arra, hogy jó magaviseletű emberekkel találkozunk, és el tudjuk kerülni, hogy bármiféle [kellemetlen] beszivárgó alakkal találkozzunk. (…) hogy befogadják őket, és beilleszkedjenek a közösségbe.” (Radio Renascença – 2015. szept. 8.) – Három pontot fogalmaz meg a beszédeiben: a menekültek, akiket be kellene fogadni, az életüket mentve érkeznek Európába. Ő maga is megkülönbözteti a menekülteket a gazdasági bevándorlóktól, jóllehet mind a két csoport tagjai iránti tiszteletet kér, hiszen az emberi méltóság mindenkit megillet.

A szentatya az életüket mentőkről mondja, hogy befogadónak kell velük lenni. A második, hogy egy családot fogadjanak be a plébániák, mert tudja ő is, hogy lehetnek a bevándorlók között rossz szándékkal érkezők. Az ő célja, hogy a rászoruló családok kapjanak menedéket, de elkerüljük az ártó szándékú embereket. A harmadik, hogy a cél a befogadás élményén túl, hogy „beilleszkedjenek”, vagyis, hogy a társadalom részévé váljanak. – Mi más ez, mint az a program, amit a magyar kormány is igyekszik végrehajtani? – Mivel a cikk keretei szűkösek, tovább lépek!

A katolikusok körében az Amoris Laetitia enciklika egyik lábjegyzete is felháborodást keltett, de nem azért, mert annyira figyelmesen olvasták el sokan, hogy még egy lábjegyzet is ekkora jelentőségre tett volna szert, hanem azért, mert volt, aki kiforgatta, és voltak médiumok, melyek magukat katolikusnak mondják ugyan, de a szöveget a hagyomány kontextusában értelmezni már nem tudták. Ebben az írásában Ferenc pápa csupán megerősíti Szent II. János Pál szavait, pontosítva azok egy bizonyos helyzetben való értelmezését.

Lényegét tekintve arról van csak szó, hogy egy adott helyzetben, ha éppen a gyónás közben derül fény arra, hogy a gyónó házasságon kívüli kapcsolatban él, és az illető elhatározza, hogy megtér ebből, legyen lehetőség a feloldozására, természetesen a bánat megszületésével, és a jóvátétel szándékával, hiszen e nélkül nincs feloldozás. Mégis, bár Ferenc pápa megerősítette, hogy ennek nincs más értelmezési lehetősége, sokakban máig úgy van rögzítve ez az eset, mintha a pápa a bánat nélküli feloldozást propagálná.

hirdetés

Ide tartozik a homoszexuális emberek iránti érzékenysége is, amelyet olykor konkrét hamisításokkal is igyekeznek úgy forgatni, mintha a pápa elismerné a párkapcsolatot egy ilyen nehézségekkel élő személynél, holott Ferenc pápa, ebben a kérdésben is, az egyház hagyományát követi, és nem engedi összemosni a házasságot az egyéb együttélésekkel.

Még lehetne sorolni, de túl hosszú lenne! Amit szerettem volna felvillantani, az annyi, hogy sajnos az elmúlt években, a magyar sajtó számos oldala eszközévé vált egy pápa elleni támadásnak, ami az egység ellen irányul. Azonban, ma a szentatya Magyarországra látogat, s az ő érkezése azt fejezi ki, hogy az egyház szíve most a hazánkban dobog! Engedjük meg magunknak az ünnepet, bízzunk abban, hogy „a pokol kapui nem vesznek erőt” az egyházon, ahogy ezt Jézus ígérte nekünk, s a pápa ma is, jóllehet egyre finomabb megkülönböztetésekre szorul a világunkban, de mégis a kinyilatkoztatott igazságot közvetíti felénk! Életre szóló lehet számunkra az élmény, ha részt veszünk a szentmiséjén!

Zárásként, pedig álljon itt két gondolat a pápától, amely talán segít megérteni az ő szemléletmódját a mai nap ünnepéről: „El kell ismerni, hogy Európának rendkívüli kultúrája van. Valóban, a kultúra évszázados kincsei. És ez kulturális jóléttel is jár, mindenesetre, amit Európának mondanék, az, hogy megvan a képessége arra, hogy ismét vezető szerepet töltsön be a nemzetek együttesében. Vagyis, hogy legyen ismét Európa az, aki kijelöli az irányokat, mert hiszen megvan hozzá a kultúrája. (…) Európának fel kell vállalnia a maga szerepét, vissza kell térnie identitásához. Az igaz, hogy Európa hibát követett el. Nem vetem a szemére, hanem egyszerűen csak emlékeztetem rá. Amikor az identitásáról akart beszélni, nem akarta elismerni identitásának talán a legmélyebb vonását: a keresztény gyökereit. Ebben hibázott. De az életben mindnyájan hibázunk. Még van idő a visszafordulásra.” (a fent idézett interjúból)

Illetve az Eucharisztiáról: „Az élet kenyere ugyanis gyógyulást hoz a merevségre, és tanulékonysággá változtatja azt. Az Eucharisztia azáltal gyógyít, hogy egyesít bennünket Jézussal: segít, hogy magunkévá tegyünk az ő életmódját, azt a képességét, hogy megtörje és odaadja magát testvéreinek, hogy a rosszra jóval válaszoljon. Bátorságot ad ahhoz, hogy kilépjünk önmagunkból, és szeretettel lehajoljunk mások törékenységéhez. Ahogy Isten teszi velünk.” (Angelus, 2021. június 6.)

Molnár Miklós

A Vasarnap.hu 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos anyagait itt lehet megtalálni.

Kiemelt képünkön Ferenc pápa Urbi et Orbi áldást ad Róma városára és a világra a húsvétvasárnapi ünnepi szentmise után a vatikáni Szent Péter-bazilikában 2021. április 4-én. A szertartást, amelyen a koronavírus-járvány miatt hívek nem vehettek részt, a Vatikánból egyenes adásban közvetítették. MTI/AP/Pool/Filippo Monteforte