„A gyakorlatbeli különbségek is rámutatnak az Eucharisztia kimeríthetetlen titkára”
A teológiai szimpózium második, pénteki napja Hafenscher Károly evangélikus lelkész, teológus professzor előadásával folytatódott.
A Magyar Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint – többek közt – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszékének liturgia professzora, a szimpózium egyedüli „nem katolikus” előadójaként, édesapja gondolatisága mentén biztosított mindenkit afelől: „mi is katolikusok vagyunk, csak nem rómaiak, hanem wittenbergiek”.
A lelkész előadásában a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) sokszínű álláspontjáról beszélt az úrvacsora, az Eucharisztiát illetően, bár figyelmeztetett: „megérteni, megmagyarázni, logikus érvekkel alátámasztani senki sem tudja”, akkora titok ez. Ennek tényét előrebocsátva kezdett beszédébe a professzor.
Hafenscher a „sokszínű álláspontot” azzal vezette be, hogy rávilágított arra a kevéssé ismert tényre: a MEÖT-ben, ha csak a teljes jogú tagokat nézzük, 11 különböző úrvacsora leírás létezik. Az időhiányra hivatkozva az előadó meg sem kísérelte a különbségek felvázolását, csak a legalapvetőbb különbségekre világított rá, ugyanakkor kiemelt figyelmet szentelt annak, mik azok az elemek, melyek a különböző keresztény egyházak úrvacsora-felfogásában egyeznek.
Az egység a sokféleségben – fogalmazott Hafenscher – abban áll, hogy az úrvacsora, az Eucharisztia mindenkit bűnbánatra vezet, ugyanakkor hálaadásra is. Isten az, aki képes az „átokból áldást előhozni.”
A lelkész szerint nem feledkezhetünk meg arról, hogy a világ számára botrány az, hogy Jézus tanítványai nem tudnak egy asztalhoz leülni, de ha le is tudnak, csak külön csoportokban. „Adja az Atya, hogy a tanítványok egyek legyenek, hogy elhiggye a világ, Jézust az Atya küldte.”
Kérdés: meg tudják-e élni a különböző felekezetek az Urukkal való test közeli találkozást az Eucharisztiában, vagy ez az élmény továbbra is az eszkatologikus reménység tárgya marad?
Hafenscher ezután kitért az egyes egyházak Eucharisztikus gondolatiságáról szóló különbségekre.
Az evangélikus egyház igyekezett visszaállítani a kétfókuszú istentiszteletet, azaz: az Ige és a szentség hordozza Krisztus valóságos jelenlétét. Egyházuk hiszi, vallja és tanítja, hogy a szent vacsorában Krisztus teste és vére valóságosan és lényege szerint van jelen. „Ő hív, ő lát vendégül, ő adja magát eledelül a vendégeknek”– fogalmazott Hafenscher.
A professzor meglepő állításokat is megfogalmazott előadásában. Szerinte „nem az úrvacsora tanításában található meg a döntő különbség a katolikus és a lutheránus gondolkodásban és gyakorlatban, hanem a papi szolgálattól való eltérő intézményekben.”
A református egyház kapcsán Csengeri József teológus professzort idézve elmondta: „református hitünk szerint a kenyér és a bor szent jelképek, jegyek, melyek célja, hogy az emlékezés során valamilyen testi valósággal is átéljük a lelki azonosulást.”
Hafenscher Károly még kitért a baptista, a metodista illetve a pünkösdi egyházak vélekedésére is az úrvacsorát illetően, előadása végén azonban hangsúlyozta: az ökumenikus mozgalomnak bár hatalmas reménysége és vágya a keresztény testvérek közti egység, a mozgalom lényege viszont még véletlenül sem az, hogy egy „látszategységben” feloldódjon.
„Ha tanítványok vagyunk, akkor feladatunk és kötelességünk figyelni a Mesterre és tanulni egymás tanításaiból. Félretenni a megszokott skatulyákat, a másik ilyen sémák alapján való megítélését, és rácsodálkozni arra, hogy a tanításbéli eltérések is hozhatnak Isten áldotta gazdagságot, és a gyakorlatbeli különbözőségek is rámutatnak az Eucharisztia kimeríthetetlenül mély titkára”– fogalmazott a lelkész.
Kiemelt képünkön Hafenschner Károly látható a NEK teológiai szimpóziumának második napján Esztergomban. (Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu)
