Gável András kollégánk, az Eucharist keresztény könnyűzenei együttes frontembere szombaton bejegyzést tett közzé Facebook-oldalán, amelyben kiállt Tóth Gabi énekesnő mellett, akit minden irányból támadni kezdtek, miután önkéntes hírnöki feladatot vállalt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szeptemberben esedékes programjának sikeréért. Az énekesnő számára ez minden bizonnyal nem puszta hírverést jelent, hanem hitvallást Isten mellett. Talán éppen ezt nem tudják elfogadni azok, akik eddig másképp látták az előadóművészt a világi pályafutása idején, illetve sok esetben azok sem, akik az egyház berkein belül helyezkednek el. Az Eucharist együttes énekese éppen ebben a helyzetben látta meg a keresztényekre szabott utat. Kollégánk írását teljes terjedelmében közöljük.
Bevallom, kezdetben magam is szkeptikusan fogadtam, amikor kiderült, hogy Tóth Gabi milyen szolgálatot lát el abban az egyházban, amelybe beleszülettem, ahol felnőttem, és amelyben ma is Isten jelenlétével töltekezem. Gabi mostani nyilatkozatait olvasva azonban világossá vált előttem, hogy azok élő hitből és Isten-barátságból forrásoznak. Igaz, számos ponton a gyermekek gyerekbetegségeit is fel lehet fedezni az Úr felé forduló énekesnő szívében, ám melyikünk nincs ugyanígy úton.
A globális spiritualitás még nem az az út, amelyen teljes mértékben Jézussal járhatunk, akihez mérve minden mást szemétnek tartunk. Ilyen szemét jellegű dolog az agykontroll és egyéb, a kereszténységgel összeegyeztethetetlen szellemiségű praktikák. De ugyan ki mondhatja el magáról, hogy ő már megérkezett, és birtokolja a tutit? Azt gondolom, egyikünk sem.
Azonban mindannyian elmondhatjuk, hogy egyszer Isten megjelent az életünkben, és gyökeresen átalakította azt. Onnantól elindult egy folyamat, amelyet a lelki-műtétek sorozatának nevezhetünk. Kezdetben lángoltunk Isten iránt, aztán kiderült, hogy hány ponton még nem vagyunk valójában közösségben Vele. De Isten várt és várt. Türelmesen, mint a jó nevelő. És időről-időre műtött, amennyiben aláírtuk a beleegyezésünket az isteni operációt megelőzően. És még egyáltalán nem vagyunk készen. Sőt, vissza-visszafordulunk régi énünkhöz, amikor még nem ismertük Isten szeretetét. Isten azonban újabb és újabb esélyt ad nekünk.
Nem így az emberek. Akik korábban ismerték az életünket, kigúnyolnak, hátha vissza tudnak minket rángatni „szenteskedő” viselkedésünkből. Számukra olyan természetellenes, mi több képmutató ez az egész változás az életünkben. Aztán vannak azok, akikkel egy közösségbe kerültünk, hiszen mindannyian Krisztus testvérei lettünk. A tékozló fiú történetéből ismert otthon maradt fiú mentalitásával és arroganciájával löknek ki bennünket a közösségüből. Ők sem hiszik el a változást az életünkben. Irgalmatlanul száműznének, és rossz szemmel nézik az Atyaisten jóságát.
Ez Krisztus útja. A kereszt útja, ahol találkozhatunk az élő Jézussal. Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél – tudjuk. Nekünk sem elkerülhető a kereszt, amikor szembekerülünk a világ istentelen ítélkezésével. Amikor azt halljuk mi is, hogy „keresztre velünk”.
Tóth Gabi erre az útra lépett. Osztják is őt kintről is, bentről is. Ez a kereszt útja, amely azonban nem szomorkás út az összes kellemetlenség ellenére sem, hanem a legboldogabb, hiszen Jézussal járhatunk. A Mester szüntelenül jelen van az életünkben. Eközben kiéget minden haszontalan dolgot a szívünkből: az összes olyan spiritualitást, ami nem Istenhez, hanem a „Szétdobálóhoz” közelítene bennünket.
hirdetésAzt mondják a követ ragadó ítélkezők: ha Gabi már egyszer kivillantotta a popsiját ország-világ előtt, nem lehet ilyen változás az életében. Ezzel egyszerűen elítélték őt, és lelki értelemben teljesen meztelenre vetkőztetik, hogy megszégyenítsék. Épp úgy, mint Jézust, akit megfosztottak minden öltözékétől.
Az „egyháziak” pedig elkezdenek tartani attól, hogy a jól megszokott, ám sok esetben élettelen és büdös posvánnyá silányodott istenkapcsolatuk és „liturgiáik” veszélybe kerülnek, és még a végén változtatni kellene az életükön. Azt már nem! Inkább kilökik a saját esendőségükre rámutató friss megtérőt.
A nagyra tisztelt Dobszay tanár úr János fia éppen ezzel a lendülettel rökönyödik meg az Úr lábára drága olajat öntő Tóth Gabin. A mindenkit megkritizáló, végül főpolgármesterré nem lett okos ember sem, adja meg a tiszteletet a zsenge Jézus-barátnak. Én azonban megadom: a tiszteletet és az esélyt is.
Annál is inkább, mert Tóth Gabi ugyanannak a misztikus Krisztus testnek a tagja, mint aminek én is tagja vagyok. Inkább imádkozom őérte, és segítek neki, amiben csak tudok, és amennyire az én feladatom, hogy minél közelebb lehessünk Krisztushoz.
Nem vagyok bűntelen. Kiejtem a kezemből a követ.
És csodálkozva figyelem a Mester irgalmát. Továbbra is hajrá, Gabi! Ez csak az út kezdete. Igaz, mély vízbe dobtak, de Jézus, aki bízik benned, hívott maga felé. Ne ijedj meg a hullámoktól, csak tekints annak arcába, aki a vízen jár és hív magához!
Gável András
A kiemelt kép forrása: Tóth Gabi hivatalos Facebook-oldala
