– Bár ez nem teljesen igaz – pontosítja magát nyomban a mester –, egy rövid ideig, kilenc hónapig dolgoztam a pécsi malomban – a felszámolása idején –, de az tény, hogy soha életemben semmi mást nem csináltam a molnárkodáson kívül. Negyenkilenc éve ez az életem. Kétszer voltam országos megmérettetésen a szakma ifjú mestere-versenyen első helyezett, most azonban már a nyugdíjas éveket várom. Egyre többet fáj a derekam – jelenti ki Brigovácz úr, bár a hangjából érezni némi bizonytalanságot a malom nélküli nyugdíjas éveket illetően.

A szigetvári a félmagas, hagyományos őrlési eljárású malmok közé tartozik. Szerencsére nem szűnik meg, nem lesz a helyén bevásárlóközpont, sem pedig bank – köszöni, jól van. És ez nem utolsó sorban a főmolnár érdeme is.

Brigovácz Mátyás, a szigetvári malom főmolnára. Fotó: Mészáros József

– A rendszerváltáskor 144 malom működött az országban, ma ötven. Ebből az ötvenből 35 már korszerű, digitalizált, nagy teljesítményű gépekkel dolgozik. Mi maradtunk a békebeli technológiánál, ennek megfelelően a lisztünk is „békebeli” minőséget képvisel. A szemcseméret sokfélesége, finomsága, a lassú őrlési eljárásnak köszönhető kiváló minőség nem megy nagyteljesítményű, számítógép-vezérelte ipari gépekkel. A hengerszékeket, az őrlési magasságot, szemcseméretet „szubjektív alapon”, tapasztalatból állítom-állítjuk be, az öreg, de nagyon finom gépek minden rezdülését ismerem már, így aztán gyakorlatilag bármilyen típusú, ugyanakkor osztályon felüli lisztet elő tudunk állítani – részletezi a szigetvári adottságokat a mester.

A príma régi masinák maradtak ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy a szigetvári malom felett technológiailag eljárt volna az idő – a „hand made” eljárás a világ minden üzemében lassabban készülő, de elsőrangú minőségű végterméket jelent –, a szitálás, a daratisztítás, a hengerszékek és a filterek a kor színvonalára újultak. A lakkozott parkettájú „gépterem”, a ragyogó tisztaságú súlyos, öreg gépek zúgása nem csak álmélkodásra készteti a szemlélőt, de mintha minden elemével, minden rezdülésével igyekezne alátámasztani gazdájuk dicsérő szavait.

hirdetés

A szigetvári malom gépterme. Fotó: Mészáros József

– Augusztus huszadika, államalapító szent királyunk és az új kenyér ünnepe a szigetvári malomban is jeles napnak számít, az ifjú gazdák szervezete is hozott őrölnivalót, nekünk pedig még szebb az ünnep attól, hogy elégedettek a lisztünkkel – mondja nem kevés büszkeséggel a hangjában Brigovácz Mátyás.

Az „analóg” technika sokféle igény kielégítésére ad lehetőséget. Szigetváron szinte minden kérés teljesíthető. Az élsportolók a magas nyomelemtartalmú tritikáléből (durumbúza, rozs és közönséges búza „összenemesítése”) őrölt lisztet kérik, a környékbeli idősebb korosztály – merthogy arra felé egyenest a malomból vehetik a lisztet a háziasszonyok – már trükkös keverékekből süt: egy rész rétesliszt, két rész nullás liszt… A búzacsíra anyagait tartalmazó asztali dara, tésztaliszt, BL-55, BL-80, kétszer fogós – ki mit szeretne, ki mennyire szeretné az égig nyújtani a tésztát.

Brigovácz Mátyás, a szigetvári malom főmolnára. Fotó: Mészáros József

– Ha lehet, az idén még jobbak leszünk – jelenti ki házigazdánk –, lévén az idei búza minősége egészen kiváló. Rég nem volt ilyen jó. Április-május az átlagnál hűvösebb volt, ami az öregek szerint eleve jót jelent a minőséget illetően. Ugyan a nyári csapadékból nem volt sok, de a végére behozta magát a búza. Fuzáriumos gombafertőzés pedig egyáltalán nincs. Most aztán minden szempontból ünnepelhetjük az új kenyeret, megérdemli – és talán egy kis büszkélkednivaló nekünk is jut általa – bizakodik Brigovácz Mátyás, a szigetvári malom főmolnára.

Mészáros József