Görgei a nagyobb jó érdekében nehéz döntést hozott
1849. augusztus 13., Világos. Egy apró falucska a Partium területén, a magyar történelemkönyvekben mégis hosszú sorokon át taglalják ennek a jelenleg is csupán 5000 lélek által lakott településnek a történetét.
Mindennek az az oka, hogy ma 172 éve itt tette le a fegyvert a Görgei Artúr vezette magyar honvédhadsereg I. Miklós orosz cár és csapatai előtt. A magyar honvédek ekkora már több mint egy éve folytatták harcukat az óriási túlerővel szemben. Nem csak egy ellenféllel szemben kellett védelmezniük hazájukat és nemzetüket, hiszen külső, nemzetközi hatalmak is fenyegették az országot. A honvédő háború során, bár arattak néhány apróbb győzelmet, mindössze idő kérdése volt, hogy az ellenség túlsúlya mikor gyűri maga alá a magyar csapatokat.
Miután totális össztűz alá kerültek a szabadságharcosok, beleértve az orosz intervenciót, az egyetlen kérdés csupán az volt, hogy meddig bírják tartani a frontot. Végül az augusztus 9-én lezajlott temesvári csata volt az a momentum, ami végérvényesen megpecsételte a magyar csapatok és a szabadságharc sorsát. Ezt követően két lehetőség maradt nyitva előttük: a teljes megsemmisülés vagy a kényszerű megadás.
Görgei Artúr nem volt gyáva ember. Nem azért döntött a fegyverletétel mellett, mert áruló volt, vagy hogy a saját bőrét mentse. A tábornok azért hozta meg ezt a nagyon nehéz döntést, hogy az alatta szolgáló honvédeket és magyar nemzettársait óvja: úgy gondolhatta,
van, amikor a nagyobb jó érdekében a háttérbe kell szorítani az egyént, és olyan lépések meghozatalára van szükség, amelyek személyek felett állnak.
1849. augusztus 13-án ez a nagyobb jó a honvédő katonák – családapák, fiatal legények, férjek – életének megmentése volt. Az egyetlen út, amivel el lehetett kerülni a teljes megsemmisülést.
Voltak olyanok, akik gyávának tartották tettéért Görgeit. Személyéről elterjedt az a nézet, hogy elárulta a hazáját, horrible dictu cserben hagyta a honvédő katonákat. Ez az olvasat egy időben széles körben elterjedt, ám a történelem később igazolta a tábornok tettét. Nem véletlen, hogy mára már a közös emlékezetünk sem árulóként tartja számon.
Az igazság és a becsület az ő oldalán állt.
Rácsai Ákos
A szerző ezen írásával nem kívánja megítélni az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot kirobbantó eszméket és azok történelmi szerepét. Az írás kizárólag a világosi fegyverletételt és Görgei Artúr abban betöltött szerepét vizsgálja.
Kiemelt képünkön Szkicsák-Klinovszky István A világosi fegyverletétel című festménye. Forrás: Wikipédia
