Ments meg egy éhező szíriai családot – magyar lelkész a Vasárnapnak
– Szíria területének nagy részén véget értek a harcok, mégis soha nem látott éhínség és nélkülözés tombol az országban. Mi az oka ennek?
– Igaz, hogy az ország nagy részében már nincs háborús helyzet, ami örvendetes, de ne feledjük, hogy Szíria sajnos regionális és globális hatalmi harcok színtere lett. Jelenleg a hatalmi harcban résztvevők részéről még nem látok igazán elkötelezett lépéseket a béke megteremtése érdekében. Ezen túl a nagyhatalmak szankciókat alkalmaznak azzal a céllal, hogy a szíriai kormányzatot a nép kiéheztetése által eltávolítsák. Az Egyesült Államok ennek kezdeményezője, amihez az EU is csatlakozott. Humanitárius szempontból ez a megoldás teljesen elfogadhatatlan, ember- és életellenes, mert csak konzerválja, sőt elmélyíti szíriai embertársaink szenvedését. Ezt látjuk megtestesülni az egyre nagyobb méreteket öltő nélkülözésben, elszegényedésben és éhezésben.
– Mozgalmuk már évek óta kapcsolatban áll közel-keleti egyházi személyekkel. Milyen helyzetben vannak a szíriai családok?
– Egyszerű emberekként hiteles forrásokból igyekeztünk és igyekszünk informálódni olyan egyházi személyeken keresztül, akik a szíriai helyzetet valósan átélték, az országot a háborús helyzetben is látogatták, vagy ott éltek. Ha egy szóval kellene jellemeznem a szíriai családok helyzetét, akkor azt mondanám, katasztrofális. A háborús állapotok miatt sokat szenvedett emberek újrakezdési törekvéseit a szankciók, az embargó szinte teljesen meghiúsítja.
Az árak soha nem látott mértékben emelkedtek, az egészségügyi és szociális ellátás szinte teljesen ellehetetlenült.
Nehéz hozzájutni a szükséges gyógyszerekhez, az élelmiszerhez, energiahordozókhoz, de a gyerekek iskoláztatása is komoly kihívást jelent. Sokan részben vagy teljesen elvesztették hozzátartozóikat, így családi támogatás nélkül maradtak, gyakran kilátástalan körülmények között. 
– Idén újabb adománygyűjtésbe kezdtek, amelynek kedvezményezettjei a szíriai családok és az árván maradt gyerekek és özvegyek.
– Keresztény emberekként Krisztus Urunktól kapott küldetésünknek tartjuk szenvedő, nyomorúságban élő testvéreink, embertársaink segítését. Az emberhez méltó mindennapi életkörülmények elősegítéséért dolgozunk.
Nem nehéz belátni, hogy az árvák és özvegyek kerültek a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, de sok család elvesztette a családfőt, a keresőképes személyeket, így támogatás nélkül, magukra hagyva nem boldogulnak.
Egy képpel élve, a szükségben élők felé Jézus Krisztus kinyújtott karja szeretnénk lenni, olyan kéz, amely átadja azt a pohár vizet, szelet kenyeret, szükséges öltözéket, segítséget, támogatást, amire a szenvedő, nélkülöző embereknek szükségük van.
– Ebben a rohanó és egoista világban vannak még olyanok, akik törődnek távol élő keresztény testvéreikkel?
– Örömmel mondhatom, hogy igen. Alig hirdettük meg támogató akciónkat, már érkeztek is adományok. Elengedhetetlen a nyitott, érzékeny szív és a látó szem ahhoz, hogy észrevegyük a bajban levőket, és törődjünk velük. Sokan nem csupán lehetőségnek, hanem kötelességnek tartják a segítségnyújtást. Így tudunk mások számára áldássá lenni, miközben mi magunk is tapasztaljuk Isten életünkön megnyugvó áldását.
– A felhívásuk szerint pár ezer forint akár egy család havi élelmezését is fedezheti. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Pár ezer forint nem sok – mondhatnánk. Tényleg olyannak tűnik, mint egy kis cseppecske a hatalmas óceánban. Ha azonban arra gondolunk, hogy az óceán is cseppekből áll, akkor nem az odaszánt összeg problémához viszonyított nagyságával fogunk foglalkozni, hanem megtesszük, amit tehetünk. Istennek legyen hála, országunkban sok ember számára nem jelent problémát néhány ezer forint támogatás nyújtása, ami nem más, mint befektetés egy testvérünk, embertársunk életébe. Hogy valósul meg ez a gyakorlatban? Gondoljunk bele özvegyen maradt édesanyák helyzetébe, akik segítségünkkel tudják élelmezni gyermekeiket. Folytathatnám a sort az árván maradt gyermekekkel, köztük egyetemistákkal, akiknek az oktatási intézményekben van a helyük, mert ők jelentik országuk jövőjét. Az iskolába járás azonban gyakran utazási költséget is jelent a tandíjon túl, továbbá ne feledkezzünk el a szükséges tanszerekről sem.
Ha egy-egy gyermek vagy fiatal tanulmányi költségeihez járulunk hozzá, máris befektettünk a jövőjükbe. 
A háború következtében számos idős ember maradt támasz nélkül, mert gyermekeik, rokonaik meghaltak. Mindennapi életük szükségleteit tudjuk fedezni részben vagy teljesen adományunkkal. Az egyes embereken túl nem feledkezhetünk meg az anyagi hiánytól sújtott családokról. Sokaknak otthonaik, munkahelyeik vagy vállalkozásaik semmisültek meg, és a puszta létükön kívül semmijük sem maradt. A családtagok lakhatási és élelmezési költségein túl a gyermekek iskoláztatását is meg kellene oldani, ami anyagi forrás hiányában lehetetlennek tűnik. Ha a költségek egy részét tudja fedezni az a néhány ezer forint, máris sokat segítettünk az egész családon.
Sokaknak az életben maradás, az újrakezdés reménységét jelentik adományaink.
– Az adománygyűjtéseken kívül hogyan próbálnak még segíteni az üldözött keresztényeken?
– A Krisztusba vetett hitük miatt üldözött, szenvedő testvéreink hangjaként a rendelkezésünkre álló kommunikációs eszközökön és csatornákon keresztül a valós helyzetüket ismertetjük meg mindenkivel, akit csak elérünk. Ezt teljes mértékben politikai elkötelezettség nélkül tesszük oly módon, hogy a jelen állapotait, történéseit Isten igéjének fényébe helyezzük. A Szentírás mondja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”, ezért egyéni és közösségi imádságainkban böjtöléssel visszük Urunk elé testvéreink ügyét. Krisztus követőiként teljes igyekezettel a békéltetés szolgálatát végezzük.
Kassab Adonis
Isten határozta meg, hogy a népek hol éljenek – baptista lelkész a Vasárnapnak
Isten határozta meg, hogy a népek hol éljenek – baptista lelkész a Vasárnapnak
Isten határozta meg, hogy a népek hol éljenek – baptista lelkész a Vasárnapnak
Kiemelt képünkön: Kulcsár Ferenc baptista lelkész
