Humbug, terror és ellentmondások a szivárvány háza táján

Apránként kezd éledezni a pszichológus társadalom lelkiismerete. A karrierjüket vagy akár a testi épségüket féltő pszichológusok többfelé – egyelőre név nélkül – nyilatkoznak, egyesületekbe tömörülnek, hogy hangot adjanak annak: az LMBTQ-aktivisták törekvései mindenfajta tudományos megalapozottságot nélkülöznek, valamint hogy kiemelten foglalkoznak azonban az olyan szakemberek elhallgattatásával, akiknek véleménye (hadd ne mondjam: szakmai meggyőződése) homlok egyenest szembemegy az általuk lefestett világnézettel. 

Gyermeket nevelvén megfordul az ember kezében néhány könyv – így jött szembe Vida Ágnes egyik írása is. A pszichológust, ha akarnánk sem tudnánk szakmaiatlansággal vádolni, rengeteg kitüntetéssel büszkélkedhet (2016-ban az Observer a 3. legbefolyásosabb magyar nőnek tartotta), a pszichológiai-pedagógiai tanulmányait pedig az ELTE-n, illetve a sokak számára a fejlődést, a szabadság netovábbját megtestesítő Nyugat fellegváraiban, Németországban és Amerikában végezte. Azt tehát nem lehet mondani, hogy „de ő is csak a nemzeti kormány nemzetileg kitüntetett, jelentéktelen (nemzeti) senkije”.

Most pedig az idézet:

„Mi kell a zavartalan anyává váláshoz?

Először is nagyon fontos, hogy fogadjuk el a nemi státuszunkat: nő vagyok, anya vagyok. Kell hozzá, hogy a nemi szerepünk zavartalanul fejlődhessen. Hogy kisgyerekekből gyerekek legyünk, és legyen időnk megélni mindegyik szerepet. (…) Egy kislány, aki egész picike, megismerhesse azt, milyen kislánynak lenni, és ebből milyen nagylánnyá válni, nagylánnyá érni. Mindennek zavartalanul kell végbemennie. Ne ijesszék meg, ne legyenek rossz szexuális élményei, ne legyenek szorongásai a nőiségével kapcsolatban. A mai gyerekek túl sok szűretlen és szélsőséges információt kapnak a szexualitásról, ami aztán később szorongást okozhat bennük. (…) A kisgyereket ezek megijesztik, befolyásolják, a kamaszt összezavarják. Öntudatlanul is azt sugallják a gyerek számára, hogy ez a normális, neki is így kéne tennie.”

2014-ben még lazán kiadtak egy olyan könyvet, amelyben egy nem nyíltan kormánypárti karakter leírta azt, amit a szakmai szempontjai szerint jónak, helyesnek vélt. Ma ez aligha elképzelhető. 

Mikor már Gyurcsány Ferencet is képesek betámadni, mert a „Börtön lesz ebből, fiúk és lányok!” című (egyébként mindenfajta logikát nélkülöző) kormánykritikus kirohanása égbekiáltóan kirekesztő minden nem bináris személlyel szemben – ahogy a nem bináris gördászkás (bocs, nem érdekel a testképzavara), Alana Smith kapcsán is botrány robbant pár napja, amiért az angol sportkommentátorok a she személyes névmással hivatkoztak rá, megbocsáthatatlan módon, kialakul egyfajta mohóság az emberben, amikor nem soknak, egy józan hangnak is úgy örülünk, mint tücsök a harmatnak.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további írásai ide kattintva olvashatók.

LMBTQ, én így szeretlek!

LMBTQ, én így szeretlek!

Kiemelt képünk forrása: Danube Institute

'Fel a tetejéhez' gomb