Több a nők elleni erőszak ott, ahol a gender az úr
– Ma minden a szexualitásról szól, az testesíti meg a határtalannak hitt emberi jogokat és magát a szabadságnak hívott szabadosságot. Szent II. János Pál pápa azt mondta: az nem baj, hogy a szexualitásról beszélnek, a baj csak az, hogy eltorzítják, és nem a teljes igazságát mutatják be. Mire gondolt ezzel pontosan?
– A Szerelem és felelősség című könyvét 1960-ban írta, amelyben nagyon komolyan beszélt arról, hogy a szerelem nem öncélú, hiszen abban kölcsönös és személyes önátadás történik két ember között. Ezt a gondolati síkot viszi tovább, amikor megírja még szintén a pápasága előtt a test teológiája témájú előadásait, amit pápaként oktatni is kezdett. Nagyon világosan rámutatott, hogy
a szexualitás csak a monogám házasságban valósul meg a maga teljes igazságában.
Csak itt valósul meg a teljes önátadás egy férfi és egy nő között. A házasságon kívüli szexszel becsapjuk a másikat. Azt mondjuk, hogy szeretlek téged, de visszatartom a termékenységemet, az elköteleződésemet, nem fogadlak el teljesen örökre. Ez nem szeretet. Ez a páros magány, ez önzés.
– Hová vezethet ez az őrületes szexuális forradalom, a bármit bárkivel ideológiája és az, hogy a liberális szervezetek egyre kisebbekhez akarják eljuttatni a szexuális felvilágosítást, az elfogadást, a gender mainstreaminget?
– Mit is várhatunk, ha már az ENSZ is ebbe az irányba fordult, és hatéves gyerekeket akar önkielégítésre tanítani? 1934-ben John Daniel Unwin angol kutató – minden vallási megközelítés nélkül – vizsgálta a különböző emberi kultúrákat 5000 éves távlatban. Arra volt kíváncsi, melyik miért szűnt meg. Azt vette észre, hogy amíg egy-egy kultúrában szigorú rend övezte a szexualitást (például nem engedélyezték a házasság előtt, vagy azon belül nem engedték a kilengéseket), addig a kultúra virágzott.
Amint azonban elindultak a szexuális szabadosság irányába, hanyatlani kezdett a kultúra, a társadalom. Unwin megfigyelte, hogy mindössze három generáció alatt képes volt eltűnni egy akkorra kultúra is, mint például a mezopotámiai.
Ha az 1960-as évek szexuális forradalmát nézzük, azt látjuk, hogy a harmadik generáció nincs túl messze. Az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Nyilatkozatában még egy zsidó-keresztény hagyomány alapjain álló emberképet mutatott be. Az emberi személy tiszteletét, méltóságát védte. Ehhez képest ma a szexualitást úgy fogalmazza meg, hogy az kizárólag az egyén kéjérzetének a kielégítésére való. Tehát azt üzeni: mindegy, hogy kivel, milyen módon és milyen időtávban csinálod. 
– Akkor most elég komoly lejtmenetben vagyunk… Milyen jövőt lát előttünk ennek fényében?
– Szent II. János Pál közeli munkatársa, Carlo Caffara bíboros halála előtt emlékeztetett a pápa szavaira: az emberiség először Istentől fordul el, majd önmaga ellen támad. Caffara ezt úgy fogalmazta meg, hogy az isteni rend két pillérén nyugszik az emberiség jövője. Az első, hogy az ember személy, ezért nem lehet rajta abortuszt vagy eutanáziát végrehajtani. A másik pillér, hogy az Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Ezzel megy szembe, aki azt mondja, hogy szabaddá kell tenni az utat a nemátalakítások előtt – még a gyerekek esetében is –, vagy aki megfoszt attól egy gyermeket, hogy egy anya és egy apa nevelje fel.
Az ember férfi és nő, a test-lélek összetettségében teremtett lény, aki istenképiségét, teljes értékét, igazi méltóságát az Istennel való kapcsolatban ismerheti fel teljesen
– ahogy a hivatását is, vagyis azt, hogy mire hív minket Isten a földi életünkben. Sokan nem fogadják el, hogy az ember spirituális lény is. Azt gondolják, hogy Isten nélkül vagy Vele együtt egyformán jó és boldog életet élhetnek. Érdekes példa Lukács György, a kommunisták fő ideológusának élete. Egész életében Istennel hadakozott, de halálakor római katolikus papot hívatott magához. Sajnos ezt a párt megtagadta tőle.
Amikor elért a halálához, egy igazán egzisztenciális döntőponthoz, nem tudta megtagadni, hogy szüksége van Istenre.
Sokáig hozhat az ember döntéseket a lelkiismerete ellen, de azok nem lesznek olyan termékenyek és sikeresek, mint amilyenek lehetnének. Ahol a genderelméletet erőltetik, ott a nők nem hogy szabadabbak lennének, hanem az ellenük elkövetett erőszakos bűncselekmények száma megsokszorozódott, a házassági kötelékek gyengültek, kevesebb gyermek születik.
– Hogyan függ ez össze?
– Ha a nőket nem tiszteljük mint leendő édesanyákat, pusztán a szexuális kielégülésünk céltáblájának tekintjük, akkor az visszaüt. Sok férfi ennek az ideológiának a nyomán azt hiszi, hogy ha meglát egy nőt az utcán, aki tetszik neki, akkor megkaphatja. Mert nekik ezt lehet. Neki joga van kiélni a szexuális vágyait. A szabadság és a szabadosság között óriási a különbség. II. János Pál azt mondta, egyetlen mondatban össze lehet foglalni a Szentírást. Ez nem mást, mint a János evangéliumában található mondat: „Ha megismeritek az igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket.” És az igazság Jézus Krisztus.
Isten a szeretet, aki életét három személy szeretetközösségében éli. Minden egyes ember az Ő képmása.
De a feltétel nélküli szeretet megvalósításához szükségünk van Isten folyamatos segítségére. Ahogy azt a Családtudományi Szövetség májusi és júniusi konferenciáin tartott előadásaimban is hangsúlyoztam: nélküle nagyon könnyen csúszunk a saját önzésünk csapdájába.
– Miért fontos, hogy egy gyermeknek legyen apja és anyja is?
– A természet rendjében a fő irány az, hogy egy férfi és egy nő szeretetben egyesülve, a termékenységet is megengedve, gyermekeknek ad életet a Jóistennel közösen. Azért fontos, hogy ketten legyenek, mert Isten úgy képzelte el, hogy az ember nem egy egynemű, önmagát megtermékenyítő valóság. Ő szeretetközösségben képzelte el az embert. Ha egy nő azt mondja, neki nincs szüksége férfira, majd elmegy egy spermabankba, vagy egy homoszexuális pár béranya segítségét veszi igénybe, azzal
nagyon komoly károkat okoznak annak az embernek, aki ilyen körülmények között megfogan.
Az emberi léleknek szüksége van arra, amit az Isten róla megálmodott. Enélkül komoly hiányosságokkal terhelt lesz élete.
– Mi a helyzet az örökbefogadással? Sokan nem találják meg a párjukat, bármennyire akarták is. Egyedül maradnak, és szívesen fogadnának örökbe egy gyermeket egyedülállóként. Talán jobb egy szerető anya vagy apa mellett felnőni, mint egy intézményben.
– Mindenképp jobb, mint intézményben felnőni, hiszen a kötődés kialakulása nagyon fontos a gyermek személyiségnek kialakulásában. Az pedig intézményi keretek között sokkal nehezebben alakul ki, egyrészt a dolgozók állományának változása miatt, másrészt azért, mert kevés idő jut a gyermekre. 
– És akkor el is érkezünk az örök vitatémához, és az egyik legnehezebb kérdéshez: a lombikhoz. Fogadják el a házaspárok, hogy nem adhatnak életet, vagy próbáljanak meg élni azokkal a lehetőséggel, amit az orvostudomány ma képes adni?
– Az emberek hozhatnak az életükben olyan döntéseket, ami az isteni tervvel szembe megy, de a döntés következménye már nem szabadon választható. A fogamzásgátló tablettákról például azt nem mondják el a nőknek, hogy tönkreteszi a méhnyálkahártyát – és ezzel számos nőt terméketlenné tesznek. Vagyis hiába hagyja abba, már nem jut hozzá természetes úton a gyermekhez, és jön a mesterséges megtermékenyítés. Ugyanez a helyzet a közösségi dimenziókkal. A közösségi létet minden diktatúra tönkretette: a nácik, a kommunisták és a liberálisok is. És az embert függővé teszik a különböző fogyasztási termékektől. Régen az emberek közösségekben nőttek fel, közösen szórakoztak, és vágytak arra, hogy továbbvigyék a közösséget, jöjjenek létre házasságok, szülessenek gyermekek. Még a szegény családok is több gyermeket vállaltak.
Sajnos ma sokan azt gondolják, hogy az erkölcsi rendet lehet szituációhoz kötni, vagyis az egyik szituációban érvényesek a szabályok, a másikban nem. A Jóisten nem így képzelte el az erkölcsi rendet.
A professzorom mindig azt mondta: az erkölcs urnáinál nincs tartózkodó szavazat, mert vagy jót teszek vagy rosszat. Tíz megtermékenyített sejtből egyet ültetnek be sikerrel, a többi beültetését elhalasztják, kísérleti alannyá degradálják vagy elpusztítják. Nagyon sok más természetes eszköz van még, ami segíti a megtermékenyülést. Ezeket kellene megismertetni, elsősorban a nőkkel, de a férfiakkal is!
Hogy valaki miért nem kap gyermeket vagy miért nem akkor, amikor szeretne, olyan titokzatos dolog, amit az Istennel való kapcsolat nélkül nagyon nehéz megérteni és elfogadni.
A kutatók is igazolják: kimutatható az ember személyiségében, hogy milyen körülmények között fogant. Megfigyelték, hogy a mesterséges megtermékenyülés során fogant gyermekek jelentős része például figyelemzavaros lesz.
– Miért van ilyen sok szingli?
– A szingliség a mai formájában az egyik következménye annak az útnak, amiről az ember azt gondolta, hogy jó lesz, mert nem látta a következményeket. Mindhárom kérdésére elmondható, hogy ha az isteni tervet valaki felrúgja, akkor ott a következmény már az isteni rend alatti lesz. Ezt persze már senki nem szeretné.
– Mint házasság- és családteológus miben látja a válások számának drasztikus növekedését?
– Ha az ember letér az isteni útról, védtelenné és kiszolgáltatottá válik. Lehet életcél a sok pénz, a jó beosztás, a könnyed élet, de ezen célok követése figyelmen kívül hagyja az ember szellemi-lelki igényeit, a szeretet iránti legmélyebb vágyát. Ha ténylegesen odaajándékozzuk magunkat a másik embernek, és elindul a szeretetáramlás közöttünk, az hatalmas energiabomba. De a szeretetért dolgozni kell! Egyénileg és közösen is, sőt közösségben is!
A romantikát mindenki szereti, de gyorsan jön a kiábrándulás a hétköznapokban, amelyet követ a szenvedés.
Ahhoz, hogy egy párkapcsolat sikeresen működjön, el kell hinni, hogy azt is isteni ajándékként kaptuk meg, és az ajándékért van felelősségem. Azért minden nap, folyamatosan és sokat kell dolgoznom. 
– Mire lenne szükség a változáshoz?
– Az Alaptörvényünk és a mai jogszabályok védik az embert, a férfit, a nőt, a gyermeket, az ember test-lélek összetettségét, anyagilag támogatja a gyermekvállalást, azonban nagyon kevés forrás jut arra, hogy lelki úton is segítsük az embereket.
Sokat kell foglalkozni a házaspárokkal, családokkal, támogatni őket, nem csupán anyagi szinten.
A Megerősítés Háza komplex házasság- és családmegerősítő és gyógyító programot ezért fejlesztettem ki 25 év alatt. Jó lenne minél több helyen, mielőbb megvalósítani. Emellett a családpasztoráció megújulásáért elindítottam egy imaszolgálatot. Ebben havi 34 szentmisét ajánlanak fel püspökök és papok. Több száz ember imádkozik csendben a háttérben, hogy a frontvonalon lévőknek legyen ereje küzdeni. Ma lelki-szellemi harc folyik a világban, amit lelki és szellemi segítség nélkül nem lehet megnyerni!
Mizsei Bernadett
(Kiemelt kép forrása: Unsplash)
