Budapest elveszett tetődíszei XXXIII.
Százkét éve, 1919 júniusában hunyt el Thék Endre, a magyar bútor- és zongoragyártás kiemelkedő mestere. 1882-ben az Üllői út és a Leonardo da Vinci utca sarkán álló épületben megalapította Magyarország első, legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyárát. Historizáló-eklektikus munkái az Operaházban, a Parlamentben, a Tőzsde épületében és a Kúriában is megjelennek. Közülük a legjelentősebbnek a Hauszmann Alajos által átépített királyi palota berendezését tartotta. Ő készítette el a neoromán stílusban megalkotott Szent István-termet gazdag fali dekorációival, román stílusú bútorzatával. Ezeket a bútorokat 1900-ban a párizsi világkiállításon is bemutatták, ahol különdíjat nyert. (A Nemzeti Hauszmann-terv jóvoltából 2021 augusztusától újra eredeti szépségében lesz látogatható a Szent István-terem.) A Józsefvárosban már 1928-ban utcát neveztek el róla, melyet 1952-ben – ideológiai okokból – Leonardo da Vincire kereszteltek át.
Az Üllői út 66/A, B és C épületek Thék Endre megrendelésére készültek 1908-ban. Az építészeti terveket Grioni Antal készítette el. A 66/C eklektikus saroképületben helyezkedett el a hangszer- és bútoráruház, amelyet a B épületrészben működő gyár mellé építettek. A 66/A sarok bérpalotát a C épület mintájára emeltek 1911-ben, amely otthonául szolgált a mesternek és családjának is. Mindkét Üllői útra néző saroképületet két kisebb és egy középső nagyobb torony díszítette, amelyek az 1956-os harcok során megsérültek, majd a helyreállítás helyett inkább elbontottak. 
Margit körút 53. szám alatt áll a Paulheim-bérház. Az épületet 1932-ben emelték Bauhaus stílusban, Paulheim Ferenc építész megrendelésére és tervei szerint. A hétszintes épület emeleteit lépcső és felvonó kötötte össze. A modern építészet szerelmesei a csodájára jártak az első emelettől egészen a hetedik emeletig kialakított, acélszerkezetből készült üvegezett lépcsőház miatt, amely a legfelső emeleten egy télikertben végződött. A szerkezet tetején egykor egy hét méter magas, belülről megvilágított, reklám célokra használt acél-üveg torony állt. Az üvegtorony a II. világháború harcai során megsérült; ablakai betörtek, de az acélszerkezet sértetlenül megmaradt. Az 1950-es években elvégzett felújítás során még a Bauhaus stílusra utaló kevéske modern homlokzatdíszt is leverték, és az üveg lépcsőház hetedik szintjét, illetve a reklámtornyot is elbontották. Ezzel a drasztikus beavatkozással a modern vonalú, egykori Bauhaus stílusú épületet egy jellegtelen, a környező épületek között szinte észrevehetetlen házzá silányították. 
Az Baross tér és a Rákóczi út közötti oktogonális teresedés (amelyet szinte keresztülvág a felüljáró) egyik sarkán áll az 1895-ben emelt négyszintes sarokpalota. A Rottenbiller utca 1. szám alatti bérházat egyedi kialakítása (körülbelül 120 fokos szöget zár be a sarokrésze) és díszes saroktornya a környék legszebb épületei közé emelte. A Keleti pályaudvar felé eső szomszédjában (Baross tér 20.) áll a Lottóház. Eklektikus elődjének szintén hatalmas toronydísze volt, de az első angolszász légitámadás során olyan súlyosan megsérült, hogy el kellett bontani. Az 1-es számú ház sarokdíszeinek nem a háború okozta a végzetét, hanem a gondatlanság, a nemtörődömség és a szocialista ideológia. Máig megmagyarázhatatlan módon, egy 1965-ös tetőfelújítás során a díszes saroktornyot egyszerűen elbontották.
A Hunyadi téren, a Csengery és Szófia utca (egykori Hegedűs Sándor) sarkán áll az 1869-ben emelt Wilburger-bérház, amelyet a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület egykori székházaként ismerünk. Építtetője Wilburger József patikus és gyógyszerész, tervezője Frey Lajos és Kauser Lipót volt. A háromszintes eklektikus ház sarokrészén két díszes mellvéd és egy szokatlanul egyszerű, dísztelen kupola volt található. A Mellvédek és a kupola egy 1958-as átépítés során tűntek el, pedig épségben átvészelték a II. világháború és 1956 borzalmait. 
A Liszt Ferenc téren, közvetlenül a mai Zeneakadémia melletti saroktelken, 1869-ben építtette fel kétszintes házát Müller József zeneszerző. Az épületet 1870-ben négyszintesre bővíttette, majd 1871-ben két, hatalmas kupolát emeltetett a Dohmányi Ernő (egykor Szófia) utcai homlokzatra. A koraeklektikus bérpalota udvarát keramittal, ajtajait savmaratott ablakokkal díszítették. A Müller-bérház földszintjén 1920-ban nyílt meg az Austro-Diamler, illetve Puch gépkocsi és motor bolt, amely a környék számos autószalonja közül a legfrekventáltabb elhelyezkedésű volt. A szalonban az osztrák kocsikon kívül a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) által gyártott gépkocsikat is árulták. Az épület impozáns tornyai az ostromot csekély sérüléssel vészelték át, azonban máig tisztázatlan okból mindkét tornyot lebontották 1962-ben. Az épület sarka szomorú emléket őriz: az ötvenhatos harcok során, itt szenvedett halálos fejlövést Magyar Katalin gimnazista, mentőápoló. 1956. november 7-én Katalinék mentőautóját a Terézvárosba riasztották egy sebesült kilencéves kisfiúhoz. A gyereket a Liszt Ferenc téren tették autóba. Már éppen elindultak volna a kórház felé, amikor szovjet harckocsik közeledtek az Andrássy út felől, amelyek elől a Dohnányi Ernő utcába akartak behúzódni, ám a Teréz körútról újabb szovjet harckocsival találták szembe magukat – az pedig a mentőautóra géppuskasorozatot lőtt ki. 
(A cikksorozat a következő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
