Napról napra szemtanúi lehetünk a Jobbik meghasonulásának, melyet egy tényező mozgat: a hatalomért érzett csillapíthatatlan éhség. Legújabb (fekete) gyöngyszem Szilágyi György, a Jobbik Magyarországért Mozgalom oszlopos tagjának Facebook-posztja, melyben szívélyesen megköszöni a DK támogatását. Képernyőn keresztül is érződik a bő nyálcsorgatás, amikor így fogalmaz: „Köszönöm a DK támogatását! Így Budapest 14-es választókerületében a Jobbik, a DK, az LMP, a Momentum és az MMM közös jelöltjeként indulok az előválasztáson.” Gratulálunk, képviselő úr! No persze, nem túl őszintén…

Nagy boldogságában hadd emlékeztessük 2010. november 16-i felszólalására, melyben az ’56-os forradalmat leverő kommunista diktátorok magas nyugdíjával kapcsolatban így értekezett: „Akár kegyelmi állapotnak is nevezhetném, hogy

akik ellen ez a törvényjavaslat szól, azoknak az örökösei nincsenek már a parlamentben.

Igaz, hogy csak kivételesen nem található itt egyelőre még sajnos az MSZP frakciójából senki, de remélem, egyszer eljön az az időszak, amikor már csak múlt időben beszélhetünk róluk.”

hirdetés

Szilágyi György és Dobrev Klára közös kampányplakátja (Forrás: szilágyi György Facebook-oldala)

Akkor azt mondta róluk: „szó sem volt itt magasztos eszmékről vagy osztályharcról, kőkemény anyagi érdekek vezérelték a szocialista éra farizeus apparatcsikjait. Így válhatott Nyugat-Magyarország legnagyobb földesurává például Czinege Lajos, így juthatott több százezres nyugdíjhoz Biszku Béla, de így lehetséges az is, hogy

az Apró család zsidóktól elrekvirált villában lakva látott hozzá későbbi, kapitalista jólétének megalapozásához, az az Apró család.

Teszem hozzá, amelynek egyik, újabban demokráciáért kiáltó, jelenleg még szabadlábon lévő tagja mintegy kései utódként maga is rendőrterrort vezetett be négy éve a nemzet fővárosában.”

Felmerül bennünk a kérdés: elfelejtette akkori érzéseit, véleményét, kijelentéseit, vagy a hatalom iránt érzett vágy miatt ön is teljesen kifordult önmagából? S Klárika egyébként tud erről? S ha nem, és megtudja, mit szól majd? Persze, persze, feltételezem: semmit. Hisz őt sem érdeklik az elvek, csak a hatalom, igaz? Amelyért mindketten képesek akár az ördöggel is cimborálni.

Végül is, lehet, hogy akkor mégis csak összeillenek…?

Azt mondta akkor, hogy ezek az emberek – igen, ezek, akiknek utódaival ma együtt pózol és szenvedéllyel olvad össze a plakátokon és az életben is – szóval „ezek az ember letaposták a magyar nemzet szabadságtörekvéseit, elüldözték hazájukból a kommunista tévképzeteknek be nem hódoló értelmiségieket, akik

elkobozták a kivégzettek és az elüldözöttek tulajdonát, ezek az emberek, tisztelt képviselőtársaim, hóhérok, hullarablók egy személyben”.

Akkor úgy fogalmazott, „mindenki számára nyilvánvaló az a tény, hogy a jövő szabad Magyarországa nem épülhet a kommunizmus örököseinek további dotálására”. És tudja mit? Igaza volt! Akkor igen. Mi pedig ennyi év távlatából is ehhez tartjuk magunkat, szemben önnel. S hogy mit mondjuk erre a gyomorforgató politikai nászra? Nincsenek is szavak. Csak jó tükörbe nézést kívánhatunk önnek, semmi mást!