A nyugat-európai, mainstream jobboldal megszűnt létezni
A hazai, balos heccsajtó már idejekorán örömét fejezte ki azért, mert – forrásaik szerint – akár a szőnyeg szélére is állíthatja a brit kormány Orbán Viktort. Emberi jogi kérdésekben, bizony.
Most azt hagyjuk, hogy nekünk a britek, ameddig világ a világ és további egy hét, csak sűrű hajbókolásokkal járó bocsánatkéréseket címezhetnek a második világháborúban elkövetett pusztításuk miatt. Tényleg, ezt a témát meg sem nyitom. Nyilván az a balos tudósításokban mindössze szőrmentén kerül elő, hogy a brit kormányszóvivő egyes mondatain csak azért rugózhatnak, mert a magyar miniszterelnök a brit miniszterelnökkel tárgyal. Tudják, az elszigetelt, mindenhonnan kiutált Orbán Viktor. Akit senki sem fogad. Akiről Fekete-Győr András – újfent tanúbizonyságot téve csodálatos ütemérzékéről – a tegnapi nap során írta meg, hogy teljesen eljelentéktelenedett. Igaz, az ilyen kormányfőket fogadni szokta az egyik legerősebb európai ország kormányfője.
Stratégiailag nagyon is fontos a találkozó ténye. (Mondjuk enyhén nevetséges, hogy a kormányszóvivő a migráció szerintük nem megfelelően babusgatott jellemzése miatt vonná kérdőre Orbánt. Értik, Nagy-Britanniában, amely legfőképpen a migrációs kérdések megoldatlansága miatt lépett ki az EU-ból. Mindegy.)
Érdemes is figyelni a toryk tevékenységét, mert talán – a német kereszténydemokraták mellett – a legrémisztőbb példái annak, mivé vált a nyugat-európai, fősodratú jobboldal.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke (j) fogadja a spanyol jobboldali VOX párt vezetőjét, Santiago Abascalt a Karmelita kolostorban 2021. május 27-én.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Nem létezik mainstream, nyugati-európai jobboldal
Társadalmi kérdésekben valaki meg tudná nekem mondani, hogy egy tory pontosan miben gondolkozik máshogy, mint egy névleg is baloldali? Van egyetlen mozzanat is emlékezetpolitikai vagy kulturális kérdésben, amitől különbek? Csak úgy mondom, Nagy-Britanniában konzervatív kormány vezette be az azonos neműek házasodási lehetőségét. David Cameron azt hitte, ezzel majd buksisimit szerezhet a progressziótól, de ezek nem gesztusokat várnak a jobboldaltól, hanem rituális öngyilkosságot. Teljesen felesleges megfelelni nekik. Cameront pontosan ugyanúgy ütötték utána. Csak úgy csendesen azért kérdezzük meg azt is, hogy Trump gesztusainak volt bármi értelme?
Akik gyűlölnek téged és el akarnak pusztítani, azoknak ne ajándékot vegyél, hanem fegyverkezz fel, hogy megvédhesd magad.
És akkor még egyszer szögezzük le: Magyarország külpolitikai céljainak szempontjából teljesen irreleváns, hogy milyen politikai beállítottságú egy nagyhatalom vezetője. Igyekezni kell jó kapcsolatot ápolni, mert ez hazánk érdeke. Ám amikor brit konzervativizmusról beszélünk, akkor mindig legyen az eszünkben, hogy az európai, mainstream jobboldal megszűnt létezni. A pártok üzemelnek, beszélő fejek is vannak, tudják, hiszen Manfred Weber, Donald Tusk és mások is konzervatívok, de a világon semmi közük sincs a jobboldalisághoz. Hadd tegyek még egy külpolitikai kitérőt: ezért is nagyon jó, hogy a magyar kormányzat szövetségkötési szándékkal él az európai új jobboldaliság vezető erői felé. Mint a tegnapi napon, amikor a spanyolországi Vox vezetőjét fogadta Orbán Viktor. Lehet őket kritizálni, de annak a tömbnek részei – Salviniékkel, Le Penékkel vagy az AfD-vel közösen – akik tényleg más alapokra helyeznék az Unió működését.
Magyarország példa az európai, jobboldali mozgalmaknak
Magyarország nem csak azért idegen test az Európai Unióban, mert valóban védjük a nemzeti érdekeinket és értékeinket, hanem azért is, mert a nyugat-európaiak meglepetten tapasztalják a nálunk valóban létező jobboldaliságot. Nem a kamu vázat, hanem a valóságos tartalmat. Meglepettek és félnek, mert a status quót semmi sem veszélyezteti jobban, mint a mi példánk. Hiszen így a nyugat-európai társadalmak egy bizonyos része is azt gondolhatja, hogy nocsak, talán mégis lehet máshogy…
Talán mégsem kell térdelni? Nem kell tapsolni minden agyament, progresszív rémálomhoz? Lehet nemet mondani és így is sikeres maradhat az ország? Sőt, így lehet csak igazán sikeres?
Magyarország valóban példaértékű a megsemmisült, mainstream jobboldal romjain újra kivirágzó új jobboldali mozgalmaknak. Hülyék lennénk ezt nem kihasználni.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
