Vannak olyan pillanatok az ember életében, amelyeket bármikor az emlékezetébe tud idézni. Javarészt persze magánéleti örömök és bánatok, megbánt tettek és elharapott szavak, de a közéleti, politikai benyomások is. Nekem ezek közé tartoznak a szeptember tizenegyedikén történtek, amikor még bőven általános iskolásként hazaértem, bekapcsoltam a tévét és nem hittem a szememnek. Fel tudom idézni pontosan, ahogy a kulcsot a zárba helyezem, leteszem a hátizsákomat, megnyomom a távirányítót. Bekapcsol a tévé, füstölög két torony, jajveszékelnek az emberek, és semmit sem értek.

Ezek megmaradnak. Pontosan ugyanígy maradt meg 2006 őszének emléke is. Azé a szeptemberi napé, amikor már valamivel idősebben, valamivel később a már bekapcsolt tévé zajára érek haza. A telefonomon üzenetek, ismerősök lelkes, felháborodott szavai. Családom arcán a döbbenet, ahogy végre eljutok a képernyő elé, ismétlődik egy ismerős hang. Ahogy nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett, így történhetett. Azt sem, hogy ott és akkor még miniszterelnök lehet Gyurcsány Ferenc.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatón közli, hogy egyértelműbb és főleg eredményesebb fellépést vár el a rendőrségtől a következő napokban, ugyanakkor reméli, hogy erre nem lesz szükség
(Fotó: MTI/Soós Lajos)

Aztán milyen sokáig az volt még. Szép, akkurátus munkával halálba vitte a kommunista utódpártot, végleg letaszítva a nagy pártoknak fenntartott színpadról az MSZP-t. Legyünk őszinték, ebben és kizárólag ebben jó munkát végzett. Az MSZP, az a párt, amelyik dominálta a 90-es évek és a 2000-es évek első felét, soha többé nem lesz önerejéből immár semmi sem.

Ám a 2006-ot követő években azt is megfigyelhettük, hogyan próbálnak – régi, jól megszokott balos módon – mindent relativizálni, dekonstruálni.  Mindezek ellenére nekünk újra, újra és újra el kell mondanunk a lényeget:

hirdetés

Gyurcsány nem bevallotta, hanem lebukott. Nem igazságbeszédet tartott, hanem hazudott. Ocsmány, 1990 óta soha nem látott módon átverte az országot. Egyértelmű politikai hasznot hajtott magának azzal, hogy mint egy igazi, tőrőlmetszett, hamisítatlan komcsi, olyat állított, amivel megtéveszthette az állampolgárokat. Azt sem tartanám túlzásnak, hogy kijelentsük, ez bizony választási csalás. Hiszen ha az igazat mondja, nem tudtak volna nyerni 2006-ban.

Gyurcsány újra az a baloldalon, mint 2006-ban volt

És látják, Gyurcsány a mai napig tényező. Kisebb megingások után, de sikeresen elérte, hogy a Demokratikus Koalíció legyen az ellenzéki összefogás legerősebb pártja. Senki sem vitathatja, hogy Gyurcsány Ferenc a baloldal messze legbefolyásosabb alakja. Már hallom, ahogy néhányan felhorkannak, hogy már megint ez a gyurcsányozás, nem elég belőle? Nem lesz sok? Nem unalmas? Az igazság soha nem válik unalmassá, és mindig el kell mondanunk, mert a hazugságok sokkal bombasztikusabbak lehetnek. Egyébiránt lenne itt egy érdekes javaslatom az ellenzék felé: nem tetszik, hogy annyiszor felemlegetjük Gyurcsány Ferencet? Esetleg – de csak esetleg – nem kéne vele összefogni.

Ha 2010 óta szisztematikusan kizárták volna a baloldali közösködésekből, akkor mára nem létezne a DK és politikai értelemben Gyurcsány sem. Nehezebb lett volna 2014-ben és 2018-ban kampányolni? Bizonyosan, de nem ugyanott tartanak Gyurcsánnyal 2021-ben, mint nélküle? Mára önmagától megoldódott volna a probléma. Nem így jártak el, szíves örömest feküdtek Gyurcsány ölébe, hát akkor most ne finnyáskodjanak a harctéren.

Budapest, 2006. szeptember 18.
Több mint ezer tüntető megrohamozza a rendőrökkel védett Magyar Televízió épületét Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását követelve
(Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Persze azt a kellemetlen kérdést is fel kell tennünk, mitől lehet az, hogy ennyi választópolgárt hidegen hagynak a 2006-os események? És itt most nem a fiatalokról beszélek, akiknek valóban fokozott figyelemmel kell erről beszélni, hanem a korosabb korosztályról. Ahol a DK jóval erősebb, mint a fiatalok között. Ezt a több százezer embert tényleg nem zavarja, hogy Gyurcsány az arcukba hazudott, aztán ha nem is nekik, de honfitársaik arcába is lövetett? 2021-ben tényleg ott tartunk, hogy a rendszerváltoztatás utáni időszak messze legrosszabb emlékű miniszterelnöke, aki végül csak lemondásra kényszerült, aki alatt majdnem összeomlott az ország, ma is királycsináló lehet?
Hát mi ad lesújtóbb látképet a baloldal állapotáról?

És mégis, hogy lehet annyi bőr a képén a Jobbiknak, amely a könnygázfelhőket nyelve, Gyurcsány ellen küzdve vált igazán jelentőssé, hogy elfogadja, ahogy a párt elnöke Gyurcsány legmegbízhatóbb bohóca, legközelebbi szövetségese? Létezhet ilyen? 2022-ben arról is döntünk, hogy végre tényleg eltakarodjék az Apró-klán a magyar politikából, annyi évtized szipolyozása óta. És akkor a következő nemzedéknek már nem kell úgy tévé vagy gép elé ülnie, hogy nem hisz a szemének és a fülének.