Te kurzuskeresztény!
„Kurzuskeresztény!” – ordít az egyszeri hozzászólásbajnok meggyőződéses ítélete némely megnyilatkozás alatt. Én is megkaptam már. Hogy mit jelent, csak találgatni tudom.
Kell persze néhány hangzatos kifejezés, amit becsmérlően vághatnak hozzánk. No nem érett kritikusaink, ők nem becsmérelnek és nem ezen a szinten mozognak. Inkább az utálkozók, a hasonló színvonalú (nyilván és sajnos mindkét oldalon fellelhető) kommentszekciókban elmerülők, az izomból legyalulók, a trollok, akiknek mindegy, ki vagy, honnan jössz, mit gondolsz (horribile dictu: mit hiszel), merre tartasz. Azok, akiknek egy a lényeg; hogy jól megmondják a magukét.
És bizonyos körökben kurzuskeresztény most mindenki, aki egyszerre vallja meg hitét s netán még azt is, hajlamos jobbra szavazni. Hogy bár vitái vannak a regnáló magyar kormányzattal, nem tenne helyükben mindent ugyanígy, mégis úgy látja, ez az az irány, ami megtartja a kereszténységet, a családjainkat, a nemzetünket, a hazánkat. S ezért – fenntartásait, kritikáit sem eltitkolva – úgy gondolja, ez a kormányzás érdemes arra, hogy jövőre ismét többségi támogatást kapjon. Úgy látom, ők, illetve mi vagyunk most a „kurzuskeresztények”, s ebbéli minőségünk a megmondóemberek számára nem függ attól, hogy keresztény hitünk meghatározója nem Orbán Viktor, hanem a Szentháromság. Hogy nem Fidesz-, hanem Krisztus-követők vagyunk.
A szíveket Isten vizsgálja, Neki kell megfelelnünk.
Van ugyanakkor egy határ, amit nem lépünk át még a leghevesebb vitáinkban sem. Ehhez tartozik, hogy hitbéli meggyőződését senkinek nem kérdőjelezzük meg, annak őszinteségét nem a mi tisztünk vizsgálni. (Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent és mindenkit el kell fogadni például katolikusnak, aki és ami annak akarja láttatni magát. Az egyházhoz tartozásnak ugyanis egészen egyszerűen vannak objektív kritériumai, amelynek meg kell felelnünk.)
Ahogy a tájékozatlan egyszeri hozzászólónak tehát fogalma sincs arról, hogy az általa címkézett kereszténynek milyen mélyen gyökerező és őszinte a hite, elkötelezettsége, úgy le is kell ráznunk magunkról ezt a címkét. Mi nem kurzusoknak akarunk megfelelni. Pártok, politikusok és kormányok váltják egymást. Az Úr azonban ugyanaz. Neki akarunk megfelelni.
Hasonló találmány a „turbókeresztény” fogalma is. (Ezt sajnos még mérvadó újságírótól is olvastam.) Ez a kifejezés sem más: lejáratni akarja azokat, akik nem ülnek tétlenül, hanem szervezkednek, közösséget építenek, kiállnak értékek mellett és hitük mellett. Ők lettek a „turbókeresztények”, bár a missziós parancs értelmében gyakorlatilag mindannyiunknak turbókereszténynek kellene lennünk. A langyosat kiköpik, ugye…
Vágvölgyi Gergely
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt kép: Pixabay
