Így lopták el a Mona Lisát
Leonardo da Vinci egyik legkedvesebb képe a Mona Lisa, melyet hosszasan, 1503 és 1519 között festett. A sejtelmes női portré nagy hatással volt nemcsak korára, hanem a későbbi évszázadok festőire is.
A 20. század elejére a párizsi Louvre egyik fő látványosságává is vált.
A franciaországi múzeumok főigazgatója, Théophile Homolle 1910-ben még kedélyesen azt nyilatkozta, hogy a Mona Lisát ellopni olyan lenne, mintha a Notre-Dame-székesegyház egyik tornyát lovasítanák meg. Mégis, a következő év augusztusában megtörtént az elképzelhetetlen: a Mona Lisát elrabolták. Ráadásul az elkövetők semmilyen nyomot nem hagytak maguk után. 
A nagy festménylopás
Három olasz, Vincenzo Peruggia és a Lancellotti fivérek meghökkentő tervet eszeltek ki, hogy a reneszánsz mesterművet megszerezhessék.
Leonardo alkotását már akkor is tömegek keresték fel Párizsban.
Számos festő is megjelent a kép előtt, hogy másolatokat készítsen a reneszánsz alkotásról. A hivatalos másolók számára – hogy festőfelszereléseiket ne kelljen mindennap hazavinni – létrehoztak egy kis raktárat. Vincenzo Peruggia pontosan ismerte ezt a kis helyiséget, mivel korábban a Louvre alkalmazásában állt. A feladata éppen az volt, hogy üvegtárlókat készítsen, többek között a Mona Lisa számára is.
1911. augusztus 20-án a műkincsvadászok elrejtőztek a múzeum kis raktárhelyiségében.
Másnap, hétfőn a múzeum nem nyitott ki a látogatók előtt, de a személyzet egyes tagjai bent voltak. Peruggia és társai takarítóruhába öltöztek, majd elsiettek Salon Carrébe, ahol akkoriban kiállították a Mona Lisát.
A festményt egész egyszerűen leakasztották a falról, és elsétáltak vele.
Hihetetlen, de a Mona Lisa eltűnése egészen kedd délutánig nem tűnt fel senkinek. Akkoriban ugyanis gyakorta eltávolították a tárgyakat a kiállításból fényképezés vagy egyéb vizsgálatok miatt. A párizsi rendőrség hiába kereste nagy erőkkel a festményt, nem sikerült a nyomára lelni. A hagyományos művészet olyan tagadói is gyanúba keveredtek, mint Guillaume Apollinaire vagy éppen Pablo Picasso.
Ők úgy kerültek a rendőrség látóterébe, hogy Apollinaire korábban olyan nyilatkozatot tett, mely szerint fel kellene gyújtani a Louvre-t, Picasso pedig látványos akciókkal fordult a 20. század előtti műalkotások ellen.
Az eltűnt festmény nyomában
A Mona Lisa elrablása Franciaországban és egész Európában óriási felháborodást keltett.
Senki sem értette, hogy ki és miért tulajdonította el Leonardo festményét?
Vincenzo Peruggia céljai máig sem ismertek pontosan, hiszen tudta, hogy a világ leghíresebb festményét nem tudja értékesíteni. Egyes elképzelések szerint Peruggia mögött feltehetően volt egy megbízó, Eduardo de Valfierno. Az argentin műkincskereskedő még a festmény ellopása előtt másolatokat készíttetett a Mona Lisáról.
Ellopása utána pedig azokat a fekete piacon gazdag amerikaiak részére értékesítette.
Az eredeti alkotás azonban valamilyen oknál Peruggiánál maradt. Évekig volt a Louvre-tól pár percnyire lévő kis lakásában, majd 1913-ban egy bőröndben Olaszországba csempészte a festményt. Peruggia megpróbálta Alfredo Gerinél, a kor egyik leghíresebb műkincskereskedőjénél értékesíteni Leonardo alkotását. A műkincskereskedő eleinte vonakodott elhinni Peruggia szavait, végül azonban megmutatta neki a festményt, melyért félmillió lírát kért. 
Geri elhitette Peruggiával, hogy megveszi az alkotást, de igazából értesítette a rendőrséget, és letartóztatták a festménytolvajt.
Peruggia elmondta, hogy ő hazaszeretetből hozta vissza Leonardo alkotását Itáliába, melyet Napóleon ellopott az olasz néptől.
Hogy ez meghatotta-e az olasz bírákat vagy sem, azt nem tudjuk, de tény, hogy mindösszesen egy év börtönbüntetést kapott a világ legnagyobb festménytolvaja.
A Mona Lisa 1914 januárjában térhetett vissza a Louvre-ba, ahol máig a világ legjobban őrzött műtárgya.
Tóth Gábor
