Budapest elveszett tetődíszei XXVII.
Csak kevesen tudják, hogy Budán a Központi Statisztikai Intézet Czigler Győző által tervezett kupolás épületével szemben, a Nepomuki Szent János szobra mögött áll az Statisztikai Hivatal „C” épülete, amelyet egykor ugyancsak kupolák díszítettek. A Fényes Elek utca és a Keleti Károly utca sarkán álló telekre 1928-ban épült fel a négyszintes eklektikus saroképület, amelynek három kupolája is volt. Megrendelője a Magyar Királyi Központi Statisztikai Intézet volt. Az eredeti tervek szerint a Fényes Elek utcában még egy épületrész épült volna (úgy teljesen szimmetrikus lett volna az épület), amelyet egy kupola zárt volna le, de a pénzhiány miatt ez nem épült fel végül.
A második világháborúban az épület csekély károkat szenvedett, egy-két belövésen kívül szinte sértetlenül vészelte át az ostromot – beleértve a tetőzetet is. Mégis, valakik úgy gondolták 1965-ben, hogy a tetőzet túlságosan giccses a kupolákkal, így azokat el kell bontani. Így is történt, és sajnos napjainkra a kupolák nélkül az épület elvesztette igazi karakterét. A szocializmusban arra is figyeltek, hogy a Keleti Károly utca 18/b alatti bejárat fölötti kőbe vésett M. KIR. KÖZPONTI STATISZTIKAI INTÉZET feliratból vésővel kivágják az „M. KIR” (Magyar Királyi) részt. A „hősies tett” nyoma a mai napig látható. 
Az Alkotás utca 5–7. szám alatt áll a magyaros szecesszió egyik nagy alkotójának Kőrössy Albert Kálmánnak (Tündérpalota) egyik ikerbérháza, a Sonnenberg-bérház. Az 1905-re elkészült bérháznak a megrendelője Sonnenberg Imre zsidó származású, svájci kereskedő és szállítmányozó volt. Gazdasági és különösen a kereskedelem terén szerzett érdemeiért a Sonnenberg család 1887-ben magyar nemesi címet kapott Ferencz József királytól. A Sonnenberg család baráti viszonyt ápolt a szintén izraelita származású Kőrössy Alberttel, amely számos gyönyörű fővárosi épület felépítésében érhető tetten (többek között a híres-hírhedt Andrássy út 60.-at is Sonnenberg megrendelésére Kőrössy tervezte).
A két saroktelken elhelyezkedő szimmetrikus épületek között húzódik a Schwartzer Ferenc utca. Mindkét épületet kis kupola és cirádás pártázat díszítette. A bérház – amely kisebb sérülésekkel átvészelve az ostromot – olyan hihetetlen metamorfózison ment keresztül az 1960-as évektől kezdve, hogy mára teljesen felismerhetetlenné vált: elbontották a tetőzetet, a párkányzatot és az összes díszét leverték. Az ablakokon kívül semmi nem emlékeztet arra, hogy egykor az épület a magyaros szecesszió egyik csodálatos képviselője volt.
A pesti oldalon a Sonnenberg–Kőrössy párosnak köszönhetünk számos további épületet. A szebbnél szebb Andrássy út környéki villák között talán a Munkácsy Mihály utca 23. alatt található Sonnenberg-villa a legszebb. Az Iparművészeti Múzeum szecessziós építészetről szóló válogatásában így írnak a Munkácsy Mihály utcai villáról: „…Az oszlopok által közrefogott bejárati kapu felett kosárívbe rendezett kőkeretben rózsalugas rajzolódik ki, melynek két oldalán egy-egy homokkőből készült, lenge ruhás női alak látható, akik a kor szimbolista festményeire emlékeztetnek. Az izgalmas homlokzati alakítás és a hatalmas, változatos ablakformák teszik egyedülállóvá ezt az épületet, melyek a szecesszió által megfogalmazott művészi szabadságot tükrözik könnyed megfogalmazásukkal. A bérházba belépve a lépcsőházban is folytatódik ez a szecessziós formakincs a hullámzó, faragott lépcsők kovácsoltvas betétes dekorációiban…”
Sonnenberg Imre és felesége a villa felépülésétől kezdve itt élt az egész magasföldszintet elfoglaló, utcára és oldalkertre is néző erkélyes lakásban. A Munkácsy utcai villába költözéskor lakásukat a kor legmodernebb gondolkodású belsőépítészeivel terveztették meg. Visszaemlékezések szerint a fürdőszoba falait koromfekete és napsárga üvegcsempék borították, a szerelvények krómacélból készültek, még a WC-lehúzó gombja is krómból készült, amelyet egy fekete márványlapba süllyesztettek.
A Munkácsy utcai villa 1944-ben csillagos ház lett. Budapest ostromában az épület szinte semmilyen sérülést nem szenvedett, ugyanakkor a fényűző belső tereit többször is kirabolták. Ennek ellenére sajnos ma nem láthatjuk eredeti pompájában a villát, mert az 1970-es években egy barbár ideológia jegyében megfosztották az épületet a szecessziós díszítéseitől, a Róth Miksa műhelyéből származó színes üvegablakaitól, a csodálatos pártázatától és mindennek betetőzéseképpen egy harmadik emeletet is ráépítettek. 
Az Aulich utca 3. alatt álló Walkó-házat 1901-ben Walkó Lajos miniszter, a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank igazgatója és családja számára tervezte Kőrössy Albert. A négyemeletes bérház hazánk egyik legkorábbi szecessziós épülete, gazdag növényi és figurális díszítésekben is, mely a német Jugendstil hatásáról tesz tanúbizonyságot. Középen hatalmas magastetővel rendelkezett, amelyet gazdagon díszített toronydísz zárt. A négyemeletes épület voltaképpen családi háznak épült: a miniszternek és családja tagjainak, minden szinten egy-egy nyolcszobás lakással. Az ostrom alatt elpusztult a díszes tető felépítménye, a szecessziós ház egyik fő ékessége. Vele pusztult sok vakolatdísz is, a megmaradtak nagy részét meg az IKV verette le veszélyelhárítás címén az évtizedek során.
Az elmúlt hetekben végre sor kerülhetett a homlokzat helyreállítására, amelyet a ház lakói nagy odafigyeléssel és gondossággal szerveztek meg. Sajnálatos módon a tetőtér-beépítés miatt (amely bevételből a homlokzat felújtását finanszírozták) a csodálatos tetődíszeket nem tudták visszaépíteni. 
Az Operaházzal szemben a Hajós utca és az Andrássy utca sarkán található a Sonnenberg–Fischer-bérház. A háromemeletes, saroktornyos neoreneszánsz házat 1881 és 1885 között építették Fischer Zsigmond és Sonnenberg Imre kereskedők, a Fischer és Sonnenberg Rt. szállítmányozási vállalat tulajdonosai részére Bukovics Gyula terve szerint. Földszintjén működött 1897-től Rosenberg Lajos Budapest kávéháza, amelyben a híres cigányzene királya XXXVI. Rácz Laci és zenekara játszott. Az épületben működött a Pesti Napló című újság kiadója is. Az épület nem szenvedett sokat a második világháborúban, azonban lakásait, irodáit és a kávéházat kifosztották. Az apró, de mégis jellegzetes saroktornyát az 1950-es évek második felében bontották el mindennemű magyarázat nélkül. 
(A cikksorozat a jövő héten folytatódik!)
Fecske Gábor László
