„Üldöztek mindent, ami nemzeti szimbólum” – Szilágyi Ákos a Vasárnapnak
– Mikor hagyta el Magyarországot?
– 1992 februárjában repültem el Johannesburgba. Volt egy lehetőségem, és megragadtam. Akkoriban még nem volt ez olyan hétköznapi dolog, kontinensnyi utazásokra vállalkozni. Másfél évvel az apartheid megszüntetése után érkeztem Dél- Afrikába. Olyan élményekkel gazdagodtam, amikhez – a világ politikai változásai fényében – a mai napig vissza lehet nyúlni. Most, amikor a fehér felsőbbrendűségtől hangos az életünk, érthető, hogy ez a 30 éves visszatekintés ma hiánypótlóan sokatmondó mankó ebben felfordult világban.
– Milyen Dél-Afrikát látott? Mit dolgozott kint?
– Az egészségügyben dolgoztam a kint töltött majd másfél év alatt. Érdekes volt látni, miként változik egy több évtizedes társadalmi berendezkedés a szemed láttára. Nagyon sok élmény ért. Csak néhány szimbolikus történést megemlítve érzékeltetném az akkori tapasztalataimat. Megtörtént velem például, hogy egy boltba benyitáskor velem szemben egy idős, apró, fekete asszony ért velem együtt az ajtóhoz. Én udvariasan utat engedtem volna számára. Ő meglátta, hogy egy fehér ember áll vele szemben. Hiába mutattam neki utat, hogy jöjjön ki nyugodtan előttem, ő felnézett rám, lehajtotta a fejét, hátralépett, és úgy várta, hogy én belépjek a boltba. Nem tudtam meggyőzni, hogy kilépjen az ajtón előttem.
Azt sem tudom elfelejteni, amikor Mandela felesége az ifjú kommunisták vezetőjeként arra szólította fel a fiatal, fekete kommunistákat országszerte, hogy „öljétek meg a farmereket!”.
Ezt követően jött a karácsonyi szünet, ami a nyár közepére esik ott. Én az autómmal egyedül nekiálltam bejárni az országot. Később derült ki, hogy igazi csoda, hogy élve megúsztam azt a három hetet. Élt ugyanis még az a feketék által gyakorolt hagyomány, hogy az autópályák gyalogos-felüljárójáról egy dróton téglát lógatnak be úgy vezetőülés-magasságba és várnak. A felüljárótól 50-100 méterre pedig egy másik csapat figyel, akik arra várnak, hogy sikeres legyen az akció. A kisiklott, árokba rohant autóst megölik, ha nem halt volna még meg, majd kirabolják.
– Már rohamosan romlott a közbiztonság?
– Közben a farmerek szisztematikus lerohanása, megtámadása és kiirtása is elkezdődött. A gazdálkodók CB-rádiós riadóláncot próbáltak egymás megmentése érdekében kiépíteni. Így is halomra ölték őket „e nemes, társadalmi igazságszolgáltatás” keretében. A világ persze már akkor is hallgatott. A média már akkor is végtelen hazug írásokkal tájékoztatta félre a világ közvéleményt. Emlékszem egy National Geographic-írásra, amiben arról tájékoztatta olvasóit, hogy milyen válogatott kegyetlenséggel irtja a fehér ember Sovetóban a feketéket. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy hétvégeken Sovetóban (a feketék negyede Johannesburgban) a zuluk és a kozák előszeretettel irtották egymást az évszázados törzsi háborúskodás jegyében. Egyik kedvenc kivégzési módszerük, hogy a kiszemelt áldozatra autógumi külsőket húznak, hogy épp csak a feje látszik ki a rakásból. Mozdulni nem tud szerencsétlen ebben a csapdában. No ezt leöntik benzinnel és meggyújtják. A többit képzelje el az olvasó. Nos, ezt a jelenetet tálalta az említett világmagazin a fehér ember végtelen aljasságaként. Ismerős az eljárás? Ma, harminc évvel később semmi új nincs a nap alatt, ha csak annyi nem, hogy már megjelenhet a CNN-től olyan önvallomás, miszerint ők rendszeresen és szándékosan hazudnak politikai érdekeik mentén. Akkor ez a vallomás talán még kiváltott volna némi felháborodást, és még talán valami következményfélével is kellene számolniuk. Ma szemek sem rebbenek, legfeljebb kirekesztik azt az „etikátlan” újságírót, aki a leleplezést megejtette.
– Ismert is olyanokat, akik áldozattá váltak?
– Volt két korombeli német orvos barátom. Az egyiket – aki éppen a Soveto Hospitalban, a feketéket gyógyító kórházban dolgozott – a Soveto autópályán egy piros lámpánál, munkából épp hazafelé menet, néhány fekete suhanc pénzkunyerálását követően hat pisztolylövéssel kivégezték a 15 év körüli fiatalok. Óriási visszhangot váltott ki az esemény. Németország tiltakozott, teljes kivizsgálást követelt. Végül a gyilkos kézre került, aki azzal védekezett, hogy nem is tudta, hogyan működik az a pisztoly, ami a kezében volt, és véletlenül sült el. Nem is érti, hogyan történhetett. Ha összecsengést vélünk felfedezni a mai, amerikai történések között, ne csodálkozzunk.
– Mikor ment Amerikába, mennyi időt töltött New Yorkban?
– 1993 júniusában érkeztem New Yorkba. Tulajdonképpen egy negyedszázadnyi időt töltöttem folyamatosan az USA-ban, majd úgy öt évvel ezelőtt lettem alapvetően kétlaki, így most egyelőre több időt töltök Budapesten, de még minden hátországom érintetlen New Yorkban, ahol autó és lakás vár, amikor visszatérek.
– Az ott töltött 25 év alatt hogyan kapcsolódott be a magyar emigráció életébe?
– Nem sokkal megérkezésemet követően a Hungarian TV Magazine of New York munkatársa lettem. Aktívan részt vettem a manhattani Magyar Ház életében is. A mai napig igazgatósági tagja vagyok a ház egyik tulajdonosi szervezetének, a Széchenyi István Társaságnak. 2002-ben Orbán Viktor felhívásának eleget téve megalapítottam a New York Polgári Kört. Számtalan utcai demonstrációval és ünnepi rendezvény szervezésével, neves hazai, közéleti személyiség meghívásával, fesztiválok és egyéb kulturális műsorok rendezésével szolgáltuk a magyar közösséget. Jó kapcsolatokat ápoltunk a New Jersey-i, connecticuti, illetve a teljes amerikai magyarsággal is. 
– Milyen folyamatokat lát az Egyesült Államokban?
– Az ember ezekben az órák alatt változó időkben nehezen tud érdemi terveket szőni. New York és az Egyesült Államok maga többet változott – hátrányára – az elmúlt négy-öt évben, mint az alatt a negyedszázad alatt, amíg én kint laktam. Számomra teljesen tiszta volt, hogy szeptember 11-e egy mérföldkő volt az emberiség történelmében. Ott éreztem, hogy mától a nap is másként megy majd le. Így is lett. Tudjuk, hogy a személyiségi jogok ipari méretű megnyirbálása ott kezdődött. Addig soha nem látható sebességgel, s lassan, de biztosan terel minket rácsok mögé. Ami azonban Trump elnök színrelépése óta történt, az minden képzeletet felülmúlt. Az egyetemes morál visszafejtése szinte kézzelfogható. Emlékezzünk csak arra, amikor Donald Trump még elnökjelöltként posztolgatni kezdett a neten. A Twitter tulajdonosai azon kezdtek el polemizálni, hogy talán el kellene adni a céget Mexikónak, hogy le lehessen tiltani ezt a „mégcsak nem is elnök” figurát a nyilvános fórumról.
Négy év sem telt bele – az emberiség történelmében egy pillanatnyi idő – és a „szabad világ” elnökét minden lelki skrupulus nélkül likvidálták a virtuális térből a liberális tolerancia bajnokai.
Ugyanúgy maradt ebben az ügyben is teljes jogorvoslat nélkül az elnök, mint a „bukását” előidéző választási csalások ki nem vizsgálása ügyében. A deep state a legteljesebb nyíltsággal – lásd: hatoldalas Time magazin cikkét és a CNN önleleplezését – nevet 350 millió amerikai és 8 milliárd ember szemébe, megüzenve, hogy megunták a demokráciával folytatott bíbelődést. Megunták, hogy minden embernek lehet véleménye a világról, amit eddig kénytelenek voltak négyévente legalább formálisan figyelembe venni. „Minőségi” ugráson vagyunk túl. A választásokat a nekünk, magyar embereknek nem ismeretlen egypártrendszeri procedúrává degradálták.
– Milyen lépéseket tett Joe Biden száz nap alatt?
– Biden Trumpot megszégyenítő buzgalommal látott neki választási igéreteinek tető alá hozatalához. A virágnyelvű ígéret a kommunizmus felé induló út kikövezése az USA-ban. A legelső rendeletei között van az LMBTQ-zászlók külképviseleteken történő kihelyezése, a férfiak beengedése a női sportokba, az iskolai WC-k nemektől független használata. Tizenegymillió illegális bevándorló állampolgárrá, ezzel demokrata szavazóvá tételével, a határok megnyitásával az illegális migráció előtt – ezekkel az intézkedésekkel folytatta a Trump által megteremtett rend megbontását. Jelenleg Washington D. C., a főváros 51. állammá tétele van soron. Ezzel teljes többséget biztosítana pártjának a szenátusban. Szintén folyamatban van a legfelsőbb bíróság négyfős kibővítése, amellyel szintén a demokrata többség megszerzése a cél. A fegyverviselési jogot ellehetetlenítő korlátozások bevezetését szorgalmazza. Furcsa módon az első hetven napja alatt jóval több halálos fegyveres bűncselekménnyel találkozhattunk, mint elődjének teljes négy éve alatt. A Trump által Amerikából induló háborúktól mentes négy békés év folytatása is egyre bizonytalanabbá válik a világban.
– Milyen tervei vannak még New Yorkban?
– Ebben a fent vázolt új világban kellene nekem a terveimről szólni… Egy bizonyos, „a feladat” jelenleg az Egyesült Államokban is ugyanaz, mint Magyarországon: az a könyörtelen, morálmentes, globalista szellemi gyarmatosítás, amely minden ellenállás nélkül maga alá temette az EU V4-en kívüli országait. Mi következünk, s hiába is edződtünk meg a negyvenéves kommunizmuson, az elkényeztetett nyugati, EU-s polgártársaink, óriási szellemi erőkkel és a legkifinomultabb manipulációs gyűlöletkampányukban már több honfitársunk tévedt el, mint az megengedhető lenne. Itthon egy évünk maradt. Ez az ország a hazám, és ha most tudok bármit is tenni érte, értünk, azt meg szeretném tenni. Nem égettem fel a hidakat Amerika felé, de most itthon van feladat. 
– Hogyan sikerült mozgalmat szervezni a magyar zászló és címer napja köré, és évente megrendezni az Andrássy úti zászlóvitelt?
– Tizenhat évet kell visszaugrani az időben. A miniszterelnök Gyurcsány Ferenc. Azokat, akik kiteszik a magyar zászlót a hétvégi házukra vagy a lakóházukra, azokat magyarkodással vádolják. Emberek szemét lövik ki Budapest utcáin. Az azonosítószám nélküli rendőrdroidok a földre dobott magyar zászlóra taposnak október 23-án. A zászlónknak nemhogy tisztelete nem volt, de kimondottan üldöztek mindent, ami a nemzetre utaló szimbólum lehetett. Ezzel szemben az USA-ban azt tapasztaltam, hogy a zászlónak óriási tisztelete volt (ez a mai zászlóégetős kurzusban már kevésbé mondható el). 2006-ban meghirdettem azt a fotópályázatot, amelynek keretében olyan képeket vártunk, amelyek piros, fehér, zöld színeket tartalmaztak. A pályázat zsűrielnökének, Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrünket nyertem meg, aki tíz éven keresztül, egészen a haláláig emelte a pályázat színvonalát. Koltai Lajos Oscar-díjra jelölt operatőrünk vette át a tisztséget, aki a mai napig is mellettünk áll. A pályázat legjobb képeiből azóta minden évben egy A magyar trikolór tizenkét hónapja című falinaptárt adunk ki, és minden évben egy gála keretében adjuk át a díjakat. Erről részleteket a http://magyartrikolor.com oldalon találnak. 
– Hogy jött létre a zászlónap?
– A 2012-es gálán bejelentettem, hogy elkezdünk lobbizni egy zászlónap létrehozásáért. Akkor már a világ negyven országában volt ilyen nap. Wittner Mária, Németh Szilárd és Rogán Antal csatlakozásával végül 2014. december 17-én az Országgyűlés megalkotta a magyar zászló és címer napját, ami minden év március 16-a. Egy ünnep pedig csak akkor ünnep, ha látható, tapintható is. 2018. március 16-án első ízben vonult végig az 1848 méteres magyar zászló az Andrássy úton. A zászlót kétméterenként két-két ember vitte az Operától a Hősök terére, bizonyítva, hogy él még nemzet e hazán, és a hűség sem veszett ki a magyarokból.
Ezt a rendezvényt azért találtam ki, hogy a fenti bizonyságtételünket legalább egy évben egyszer megtehessük. Ez a mai budapesti vezetőváltást követően még égetőbben fontos feladat. Idén negyedszer fogjuk végigvinni nemzetünk zászlaját legszebb sugárutunkon. A pandémia miatt idén is nyárra csúszik a rendezvény. Pontos időpontjáról és a részletekről a https://1848.magyartrikolor.com oldalon tájékozódhatnak. Ebben a nemzetek puszta létét megkérdőjelező világunkban kiemelt fontossága van egy ilyen kiállásnak. Minden honfitársamat arra buzdítok, hogy látogassa meg oldalunkat, s ha eljön az idő, regisztráljon, és tartson velünk idén is a konzervatív, keresztény vagy csak egyszerűen: egy normális Magyarország védelmében.
Kelemen Miklós
