A homoszexuális kapcsolatok tiltása egy világosan katolikus álláspont – Interjú az FSSPX elöljárójával
– Magyarországon nem túl ismert az FSSPX, valamint azok közül, akik ismerik, sokan azt hangoztatják – tudatlanságból vagy rossz szándékból –, hogy a Testvériség nem tagja a katolikus egyháznak. Pár mondatban össze tudná foglalni, hogy mi az FSSPX tevékenysége és egyházjogi helyzete?
– A Szent X. Piusz pápa által elítélt modernista tévedések és eretnekségek behatoltak az egyház tanításába. A célunk az, hogy a szent katolikus hagyományt megtartsuk mind a tanításban, mind a liturgiában, mivel sajnos ezt a modernista eszmék szétrombolták.
A válság, ami az egyházban van, elsősorban a hit válsága, amely károsítja az egyház szívét, a szent liturgiát. XVI. Benedek még bíborosként beszélt a liturgia modern elgondolások általi „meghamisításáról” és „elpusztításáról”. (Kard. Ratzinger, in the memorial publication for Klaus Gamber, „Simandron – der Wachklopfer“ from W. Nyssen, 1989).
A Testvériség kicsit öregebb mint ötvenéves, 1970 november 1-jén alapította Marcel Lefebvre érsek. A megalakításkor az érsek kicsit kényszeredett helyzetben volt, ugyanis sok kispap kereste föl a II. vatikáni zsinat után, akik felismerték, hogy a szemináriumi tanáraik és képzésük többé nem volt katolikus. Lefebvre ismert volt az egyértelmű és vállalt katolikus gondolkodásáról, illetve nagyon sikeres volt a missziós tevékenysége is Afrikában. Ő a hagyományos hit szellemében élt és tevékenykedett.
| Marcel Lefebvre érsek a Szentlélek Atyák rendjének elöljárója, valamint a II. vatikáni zsinaton a részt vevő atyák konzervatív szárnyának vezetője volt. A zsinat és a liturgikus reform után továbbra is a hagyományos rend szerint végezte a szentmisét. Ugyanígy a zsinati szellemiség okozta szemléletváltást is elutasította. Ennek hatására mondott le a rendfőnökségről és lépett ki korábbi rendjéből. Megalapította az FSSPX-et, valamint egy szemináriumot is, ami a hagyományos szellemiségű papok képzését volt hivatott ellátni. Ezt a tevékenységét nem nézte jó szemmel a Szentszék, és 1976-ban felfüggesztette főpapi tevékenysége alól, hogy ne szentelhessen papokat és diakónusokat. Azonban rajta kívül az FSSPX-nek nem volt püspöke, így ez a rendelkezés megpecsételte volna a hagyományos katolicizmus sorsát. 1988-ban ezért vállalva a kiközösítést (ami sokak szerint nem volt jogos) felszentelt négy püspököt, hogy az FSSPX tovább élhessen. Ezt a kiközösítést – amely a négy püspököt is érintette – XVI. Benedek pápa vonta vissza 2009-ben. |
A pápa elismerte katolikusként, de még nincs végérvényes kánonjogi státusza a Testvériségnek. Fontos lépések történtek a kánonjogi státusz kialakítása kapcsán, amelynek alapját XVI. Benedek pápa rakta le. Ferenc pápa pedig megadta a Testvériség papjainak a jogi felhatalmazást, hogy gyónásokat hallgassanak és a házasság szentségét is kiszolgáltathassák. Nem sok pap van a világon, aki a gyónás meghallgatásának a jogát egyenesen a pápától kapta meg.
A hívek is már több alkalommal megkérdezték a Vatikánt, hogy törvényes-e az FSSPX miséire járni, amire igenlő választ kaptak.
Jelenleg az egész világon működünk, 74 országban és 775 helyen. Ehhez tartozik hat nemzetközi szeminárium és több mint száz katolikus iskola. A szolgálatot megközelítőleg hatszázhetven pap látja el, és több mint kétszáz szeminarista készül fel a papi szolgálatra.
– Nemrég nagy felháborodást keltett a progresszív körökben Ferenc pápa azon rendelkezése, amely megtiltotta a homoszexuális párok megáldását. Sok progresszív hívő, pap és püspök nyílt lázadást hangoztat az engedelmesség megtagadása által. Pont azok, akik mindig a hagyományhű katolikusokat vádolják skizmatikus cselekedetekkel.
– Ez így van. Ez egy képmutató erkölcsiséget hoz felszínre, hogy megvádolnak engedetlenséggel és skizmával olyan katolikusokat, akik egyszerűen csak hűek akarnak maradni a hitükhöz. Pont a vádlók viselkednek így, amikor olyan progresszív álláspontokhoz ragaszkodnak, amiket már régen elítéltek. Követik a pápát, de csak addig, amíg modern eszméket hirdet, és visszautasítják az engedelmességet, amikor a katolikus álláspontot képviseli, illetve megköveteli azt.
A homoszexuális kapcsolatok tiltása egy világosan katolikus álláspont.
– De akkor eretnekek is, nem? Hiszen nemcsak fegyelmi probléma van, hanem tanításbeli is.
– Ebben az álláspontban igen. Több mint világos, hogy aki gyakorolja a homoszexualitását az egy halálos bűnben él. Mindenki megnézheti a katekizmust. Ott égbekiáltóként van megkülönböztetve, tehát a halálos bűnnek is egy kiemelt kategóriája.
Miként lenne lehetséges megáldani egy olyan dolgot, ami önmagában véve halálos bűn?
– Ezeknek a progresszív mozgalmaknak a központja a német nyelvterület. A történelem során folyamatosan érkeztek eretnek nézetek arról a területről, illetve ma is élő fogalom a „német teológia”, ami tulajdonképpen egyenlő a progresszióval. Ugyanakkor sok kiemelkedő konzervatív alakot is ad az egyháznak az a terület. Gondoljunk csak az osztrák fiatalemberre, aki a templomban kiállított pogány Pachamama-szobrokat bedobta a Tiberisbe. Mi az oka ennek a kettőségnek?
– Az egyház legprogresszívabb részei mindig a német nyelvterületen voltak, illetve Franciaországban. Azonban a meggyőződéses katolikusokban ez egy reakciót vált ki. Ezért volt és van az, hogy ezeken a területeken a hívő katolikusok úgy érzik, hogy meg kell védeniük a hitüket. Így Franciaországban, Svájcban és Németországban nemcsak a progresszió, hanem a tradíció bástyáiról is beszélhetünk.
– Magyarország „langyosvíz” ebből a szempontból. Itt nem tapasztalható ilyen mértékű polarizálódás, ugyanakkor már kezdenek felbukkanni a progresszió pionírjai. Tud bármi tanácsot adni a magyar híveknek, hogy miként készüljenek föl és álljanak ellen az eretnek tendenciáknak?
– A magyar híveknek magukat kell felkészíteniük. Ez egy spirituális küzdelem. Tanulniuk kell a hitüket. Kötelességük, hogy jól ismerjék azt, hogy meg tudják védeni a modernista tévtanítások ellen, amelyek a katolikus tanítás meghamisítását célozzák. Emellett bátornak is kell lenniük, hogy nyíltan beszéljenek, és hogy ha szükséges, akkor a modernista tekintélyeknek – akár püspököknek – is ellen tudjanak állni. Azok ellen, akik a hitet pusztítják, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is ellenállni. 
– Ha már püspökök: a világon rengeteg helyen maradnak el szentmisék a járvány miatt, és megpróbálják azt online misével helyettesíteni. Mit gondol erről?
– Ezek az intézkedések – amelyek a véleményünk szerint sok esetben megalapozatlanok – összezavarták a katolikusok hitét. Vannak helyek Németországban, ahol a misére járó hívek száma 50 vagy akár 70 százalékkal esett a Covid-intézkedések következtében. A hivatalos egyházi elöljárók nem védték meg a szentmise szabadságát.
A Covidot megelőzően minden kataklizma, minden járvány, minden diktatúra alatt az egyházi hatóságok mindig is fenntartották a nyilvános szentmiséket. Nem volt olyan indok, ami miatt betiltották volna azt.
Amikor a püspökök saját akaratukból feladják a nyilvános szentmiséket, az azt a benyomást kelti, hogy a mise nem is olyan fontos. Mi azt gondoljuk, hogy a szükség idejében a szentmise és az imádság még fontosabb, mint máskor. És a hívők is így gondolják. Például Bécsben és Horvátországban is megduplázódott az FSSPX szentmiséire járók száma a pandémiás időszakban.
– Említette, a liturgia tisztaságának megtartása az FSSPX egyik kiemelt célja. A hagyományos felfogás szerint az áldozás egyetlen méltó módja, ha térdelve és nyelvre fogadjuk a szentséget. Azonban a püspökök a kézbe való áldozást tették kötelezővé.
– A kézbe áldozás formáját nem tudjuk elfogadni, mert hiányzik belőle a tisztelet és az imádás szellemisége a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Ezen túl pedig nincsen orvosi oka annak, hogy betiltsák a nyelvre áldozást.
Az elmúlt évben osztrák orvosi szakértők csoportja egy tanulmányt állított össze a püspöki konferencia részére, hogy bebizonyítsák, hogy a szentáldozás nem veszélyes. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a nyelvre áldozás által fertőződnénk meg. A kézbe áldozás több kontaktussal jár, hiszen a kezünkbe fogdossuk a szentséget. Míg, ha nyelvre áldozunk, ráadásul térdelve, a pap jóformán „beleejti” a szánkba a szentostyát, bármi kontaktus nélkül.
Az a benyomásom, hogy a nyelvre áldozás megtiltása csak egy kifogás, hogy elnyomják a hagyományt.
A magyar papok közül, akik csatlakoztak hozzánk, néhányat az érsekük ítélt el pont ilyen ügyben, az áldoztatás módját illetőleg. Vagyis az ő „bűnük” az volt, hogy egészen katolikus papok akartak lenni, és a hagyományt követni. 
– Az atya által elmondottakból az rajzolódik ki, hogy ha bár a nyugati progresszív tendenciákhoz képest „le van maradva” Magyarország és a térség, mégis igen nagy „tradicionális” ébredés indult meg. A közép-európai térség is lehet az igaz hit bástyája a progresszív teológiával szemben?
– Én azt látom, igen. Ez a progresszívok általi lepusztulása az egyháznak folytatódni fog. Ezért azok a helyek, ahol az igazi katolikus hitet megélik, az egy menedékhely lesz azoknak, akik keresik az igazi eredeti katolikus életet és szentségeket. Ebben a kerületben egyre nagyobb mértékben növekszik az érdeklődés a hagyományos latin mise irányt.
Egyre növekvő számú fiatal pap fedezi fel a hagyományt, megtanulja a hagyományos liturgiát. Több száz pap van a térségben, akik a hagyományos rítusban ünneplik a szentmisét nyilvánosan vagy pedig magánmisén, mivel a püspökeik tiltják nekik.
Habár a XVI. Benedek által kiadott Summorum pontificum motu proprio megengedte a hagyományos rítus nyilvános gyakorlását, ennek ellenére sok püspök tiltja. Rengeteg pap, aki hagyományosan akart ünnepelni, el lett nyomva. Ezért nagyon örülünk, hogy Magyarországon együttműködhetünk papokkal, akik követik a hagyomány útját annak érdekében, hogy az igaz katolikus hit megújulását elhozzák.
Chvála Márton
A képeket Frey atya bocsátotta rendelkezésünkre.
