Szikora József: Sokan kidobták már a tízparancsolatot

– A média szerepe egyre jobban felértékelődik. Hogyan látja, létezhet keresztény sajtó?

– Nem tudom, hogy létezhet-e olyan, hogy keresztény média. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy mitől lehet keresztény, és mitől nem? Melyek azok a kritériumok, amelyeknek teljesülniük kellene? Kik és miért kerülnének a határ egyik vagy éppen a másik oldalára? Ilyen választóvonal talán nem is létezhet, mégis, azt kell hogy mondjam, hogy Krisztus evangéliumából, a keresztény emberek meglétéből bizonyos dolgok következnek a médiában is.

A keresztény újságírók, médiaszakemberek életvitele, témaválasztása, stílusa sok tekintetben eldönti azt, hogy milyen képet mutatnak be a világról.

Hogy milyen mintaképeket helyeznek előtérbe és melyeket nem. Szólni kell arról is, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt sokkal jobban tisztában voltunk azzal, hogy hol húzódik a média határa, mi a felelőssége, mint ma. Az internet és az okoseszközök használatának a korában nagymértékben megváltozott az információhoz való jutás módja is.

Ma bárki, bárhol, bármilyen tartalomhoz hozzájuthat, és bárki, bárhol, bármilyen tartalmat készíthet.

– Ön szerint mi a keresztény sajtó ismérve?

– Elsőnek is értékállónak kell lennie. Úgy vélem a konzervatív és az értékek iránti érzékenység és az üdvösségre való irányultság az, amelynek leginkább meg kellene jelennie ezeken a felületeken. Nem szeretem az influenszer műfajt, de a jelenlegi világunkban a keresztény médiamunkásoknak is valamilyen módon, de mégis csak azzá kell válniuk, hogy üzeneteiket eljuttassák. Az evangéliumi értékrendet mindenütt képviselni kell, azokon a felületeken is, amelyeket a fiatalok használnak.

Meg kell ismertetni azokkal a gondolatokkal, világképekkel, alternatívákkal amelyeket a krisztusi tanítás és az egyház hagyománya kínál a számukra.

– A magyar és a nyugati média is többnyire két részre szakadt. Hol lehet a helye a keresztény médiának?

– Valóban, sokan úgy gondolják, hogy világunk mára teljesen polarizált. Politikai megosztottságot, két tábort láttat velünk a média, de mindez nem feltétlenül valós. Szeretném hinni, hogy a társadalom ilyen szintű kétpólusú polarizáltsága idehaza és a nagyvilágban is csak a látszat. Sokan tartják fontosnak a médiát politikai vagy gazdasági haszonszerzés céljából, de fontos, hogy a keresztény értékrend is helyet kapjon ezen a palettán.

A keresztény média szereplői felismerhetővé kell hogy tegyék a keresztény értékrendet.

Ehhez természetesen vannak közelebb eső politikai izmusok, elképzelések és távolabbiak. Azonban egyetlen percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy nem a kereszténység fog igazodni valamelyikhez, hanem éppen fordítva.

– A keresztény tartalmakat sokszor figyelmen kívül hagyják, nem kerülnek bemutatásra. Mikor kezdődhetett mindez?

– Elég régen. Az evangéliumi értékek és az egyház hagyományának megkérdőjelezése már a reformációval megkezdődött, majd folytatódott a felvilágosodással. A hit gyakorta a gúny tárgyává lett, melynek hatására a hittel együtt járó életforma is meggyengült, megszűnőben van. A létrejött űr kitöltésére ellenérdekű gazdasági és politikai csoportok újabb és újabb bálványokat találtak ki. Ilyenek azok az új fogalmak és kifejezések, amelyeket rá kívánnak erőltetni a társadalomra.

Kidobták a tízparancsolatot – a normális emberi élet erkölcsi rendjét –, és helyette mondvacsinált marhaságokat zúdítottak az emberek nyakába.

Ilyen többek között a „politikai korrektség” fogalma is. Holott ennek a kifejezésnek semmi értelme nincs! Valaki vagy korrekt vagy nem. Nincs más lehetőség. Sokszor már észre sem vesszük, hogy nap mint nap ilyen butaságokkal, a fogalmak felpuhításával mérgeznek bennünket.

– Mi lehet annak az oka, hogy miért nem közvetítenek a nagy médiabirodalmak keresztény értékeket?

– Ezek a vállalatok nem tartják Jézus követését fontosnak, mivel az nem kifizetődő. Számukra sem gazdasági, sem pedig politikai szempontból nem előnyös a keresztény hit és kultúra értékeinek a közvetítése. Nyugat-Európában, a magukat keresztényeknek tartó kultúrákban, ma minél gyorsabban próbálják levedleni magukról a kereszténységet és annak minden elemét.

Bizonyos országokban a keresztény hívők már valóban kisebbségbe is kerültek.

Mindezek a folyamatok mára már tisztán látszanak, és biztosak lehetünk abban is, hogy folytatódni fognak.

– A tavalyi évben a Népszavában jelent meg az a botrányos, Jézust ábrázoló karikatúra, amely sok hívőt sértett meg. A keresztényellenesség ilyen formában is tért kíván nyerni idehaza?

– Talán sokakat megdöbbentek azzal, ha elmondom, hogy engem nem bántott ez a karikatúra. Jézus Urunkat nem lehet jobban kipellengérezni, mint ahogy vele valójában megtörtént. Ő maga választotta azt az utat, amelyben megvetették, megköpdösték.

A készítők nem Krisztusnak ártottak ezzel a karikatúrával, hanem saját maguknak.

Tudom, hogy sokan tiltakoztak és foglalkoztak a témával, de személy szerint nem vagyok meggyőződve róla, hogy minden kesztyűt fel kell venni. Olykor az többet árt az ügynek, mint használ. A kérdéses karikatúra éppen a tiltakozás által jutott el az emberek többségéhez, hiszen a bíráló véleményekkel együtt mindenhol megjelent a kétes illusztráció is. Tehát maga a tiltakozás volt az, ami megsokszorozta a publicitást, mely nem biztos, hogy helyénvaló volt. Az már egy másik kérdés, hogy kimondott provokációnak tartom a Magyar Újságírók Országos Szövetségének gesztusát, hogy kitüntetéssel jutalmazta ezt a rajzot.

 

Tóth Gábor

Jankovics Marcell: A kereszténységnek komoly ellenségtömeggel kell szembenéznie

Simicskó István: Cselekvő hazaszeretetre kell nevelni fiataljainkat

Simicskó István: Cselekvő hazaszeretetre kell nevelni fiataljainkat