Hatalmas teljesítmények ideje – 100 éve ezen a napon alakult meg a Bethlen-kormány
– Három kutatócsoportot vezet, többek között Horthy-kort kutató közösség élén áll. E kutatócsoportnak mik a tervei, céljai, főbb irányai?
– A Horthy-korszakon belül a legkülönbözőbb témákat kutatják a kollégák. Egyik programunk Trianon és a magyar felsőoktatás kérdésköre. Az 1918 előtti Magyarország teljes felsőoktatási hálózatát átmentették a trianoni országba. Alig volt olyan intézmény, ami ne került volna át valamilyen úton-módon. A legismertebb a két tudományegyetem. Az 1872-ben alapított kolozsvári 1919-ben Budapestre, majd 1921-ben Szegedre került, a másik, az 1912-ben alapított Pozsonyi Tudományegyetem, amely először Budapestre, majd 1923-ban Pécsre került.
Klebelsberg Kunonak, a Bethlen-kormány vallás- és közoktatási miniszterének egyik fő célja volt, hogy úgynevezett kultúrtartományi központokat hozzon létre és ennek a tudományegyetemek helyszínei lettek a központjai: Pécs, Debrecen, illetve Szeged.
A pécsi és a szegedi úgynevezett „menekült egyetem” volt. Fontos volt ezeknek a vidéki városoknak a megerősödése ezáltal is. Szegednek 1926-tól Klebelsberg volt az országgyűlési képviselője, Debrecennek pedig maga Bethlen István miniszterelnök. A selmecbányai nagymúltú Bányászai és Erdészeti Főiskola is átmenekült Sopronba már 1919 tavaszán. Ez a teljes felszerelését is magával hozta, szemben a pozsonyi vagy a kolozsvári egyetemmel. Több kisebb főiskola is áttelepült Magyarországra. A hallgatói létszám az 1920-as években magasabb volt, mint a világháború előtti háromszor akkora országban. 
– Felértékelődött ekkoriban a Szent Korona eszme?
– A XIX. század végén, a XX. század elején lett központi tan, viszont a két világháború között annyiban nőtt a szerepe, hogy a Szent Korona-tan a revíziót részben megalapozó politikai törekvéseket támogatott. A revízió valamilyen formájával a szélsőbaltól a szélsőjobbig szinte minden politikai erő egyetértett. A Szent Korona-tan által a történelmi Magyarország egységét hangsúlyozták.
– Mi volt a jelentősége a Bethlen-Peyer paktumnak?
– 1921 végén ez megteremtette annak az alapját, hogy a kormánypárt stabilan működhessen az egész Horthy-korszakban. A szociáldemokraták feladni kényszerültek bizonyos korábbi politikai törekvéseket, ugyanakkor 1944-ig megkerülhetetlen tényezői maradtak a politikai életnek. Jelentős volt még a Kisgazdapárt kormánypárttal való egyesítése 1922-ben. A választójogi rendelettel együtt, ami 30%-ra korlátozta a választásra jogosultak számát (noha ez is ötszöröse volt az 1918 előtti aránynak) a kormánypárt az egész korszakban leválthatatlanná vált. Vidéken nyílttá vált a szavazás, csak Budapesten és a törvényhatóságú városokban lett titkos. 
– A Magyar Nemzeti Bank létrehozása 1924-ben, a népszövetségi kölcsön és a pengő 1927-es megteremtése mennyiben volt jelentős?
– Az 1920-as évek elején mindenki azt gondolta, hogy Magyarország egy életképtelen állam. Három igazán jelentős eredménye volt a különböző összetételű Bethlen-kormányoknak: a külpolitika, a gazdaságpolitika és a kultúrpolitika. A pengő 1927-es bevezetésével nagyon értékálló pénz jött létre, egészen 1943-ig nagyjából megőrizte az értékét. A népszövetségi kölcsönből nagyon komoly beruházások indultak meg, kétharmadából elsősorban infrastruktúra-fejlesztés. Európa középmezőnyébe kerültünk gazdasági téren is.
A gazdasági fejlődésünk sokkal gyorsabb volt a két világháború között, mint Ausztriáé. A 30-as évek vége felé Magyarország elérte azt a gazdasági szintet, ahol 1918 előtt állt. Ez óriási teljesítmény volt Trianon után.
– Klebelsberg Kuno megerősítette a közoktatást is. Hogyan tudná érzékeltetni ennek nagyságrendjét?
– Az analfabetizmus szintje nagyon jelentősen csökkent és a népiskolai építési akció következtében az 1930-as évek végére már nagyjából elértük a nyugat-európai színvonalat. Hét százalék volt az analfabetizmus, Nyugat-Európában ez alig volt kevesebb. Bethlen és Klebelsberg is nagyon gyakran hangoztatták, hogy csak azokat szabad szavazati joghoz juttatni, akik írni-olvasni tudnak, akik bizonyos műveltségre tettek szert. Álláspontjuk szerint a kultúrpolitika fejlődése az általános politika fejlődését is magával hozza. A népiskolák fejlesztésével a választójogot is kiterjeszthetik majd. 5000 népiskolai tantermet és tanítói lakást hoztak létre, ez körülbelül 900 új iskolát jelentett. Később még néhány százat. Ez önmagában több volt, mint amit a dualizmus idején állami segítséggel létrehoztak 50 év alatt egy háromszor akkora országban. Az iskolák nagy része persze egyházi fenntartású volt.
Klebelsberg kultúrpolitikájának két alappillére volt: az alsóbb néprétegek művelődési szintjének emelése illetve egy olyan elit kinevelése, amely Magyarországot jobb pozícióba képes helyezni a nemzetek versenyében. 
– Milyen lépéseket tettünk külpolitikai téren?
– Nagyon nehéz helyzetben volt Magyarország Trianon után, hiszen önálló és független állammá vált, 1526 óta erre nem volt példa. A Habsburg Birodalmon belül nem lehetett önálló külpolitikánk, ezt 400 év után visszaszereztük, de ennek szörnyű ára volt, hiszen olyan államokkal voltunk körülvéve, amelyek kisebb-nagyobb darabokat kihasítottak Magyarország testéből. Éppen emiatt természetes, hogy szemben álltak hazánkkal, amelynek a fő célja a revízió megvalósítása volt.
Magyarország egy külpolitikai harapófogóba került, Ausztria kivételével mindegyik szomszédos ország ellenségesen viseltetett velünk szemben.
Ausztria semlegessége sem volt jóindulatúnak nevezhető. Ebből a helyzetből kellett kitörni. Az első kisebb siker ebben a tekintetben a soproni névszavazás volt 1921 decemberében, hiszen a trianoni béke rendelkezéseit ez a népszavazás módosította, amelynek következtében Sopron és nyolc környező település Magyarországon maradt. Ez volt a rés a falon. A következő évben még tíz település került vissza Nyugat-Magyarországon.
A következő nagy siker az Olaszországgal 1927-ben megkötött barátsági szerződés volt. Olaszországgal nagyon jó viszony alakult ki: a 30-as évek végéig az olasz-magyar viszony volt a meghatározó a magyar külpolitikában. Bethlen sokfelé tájékozódott, maga is angolbarát politikusnak volt nevezhető. Ugyanakkor Angliával, Franciaországgal kevésbé sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Hagyományosan a német nyelvterülettől és az olasz kapcsolatoktól függtünk.
– Klebelsberg erős szövetségese volt a külpolitikában is?
– Klebelsberg Kuno is sokat tett azért, hogy a nemzetközi kapcsolataink jobbak legyenek, hiszen politikája arra irányult, hogy Magyarország kulturális téren is megmutathassa, milyen szinten áll, milyen tudósai vannak, milyen alkotásokat hozott létre.
Ahogy Klebelsberg mondta: a kultúra erejével is bizonyíthassuk, hogy Trianonban milyen igazságtalanul bántak el Magyarországgal.
Ennek a kulturális külpolitikának a jegyében jöttek létre a Collegium Hungaricumok 1924-ben Bécsben és Berlinben, 1927-ben Rómában és egy félig-meddig Collegium Hungaricum-típusú intézmény Párizsban, szintén 1927-ben. Szerte a nagyvilágba küldtek ki olyan fiatalokat, akik külföldi kutatóintézetekben bizonyították, hogy Magyarországnak sok tehetsége van. Az Egyesült Államoktól Nagy Britannián át Japánig is eljutottak az ösztöndíjasok. A kulturális külpolitika nagyon fontos volt a 20-as években, különösen 1927-ig, hiszen addig a klasszikus külpolitikával nem nagyon tudott Magyarország elérni semmit a külpolitikai harapófogó miatt.
– Milyen személyiség volt Bethlen István?
– Vérbeli és nagyon profi politikus volt, erdélyi arisztokrata gyökerekkel. Erdélyben a XVI-XVIII. században nagyon meg kellett tanulni, hogy miképp kell politizálnia az erdélyi arisztokráciának. Nem véletlen, hogy a két világháború között is nagyon sok erdélyi arisztokrata család sarja vállalt vezető politikai szerepet. Bethlen mellett Teleki Pál gróf vagy Bánffy Miklós, aki éppen a soproni népszavazás idején volt külügyminiszter és lehetne folytatni. Bethlen rendkívül ügyes tárgyaló, ravasz politikus volt a szó jó értelmében. A politikai ellenfeleit egymás ellen nagyon ügyesen ki tudta játszani és a saját táborában is mindig a közép felé törekedett. Óriási szerepe volt abban, hogy Magyarország politikailag, gazdaságilag és kulturálisan konszolidálódni tudott 1920 után.
– Hogyan indult a politikai pályája?
– Bethlen a XX. század elejétől politizált, egészen fiatalon került be az Országgyűlésbe. Először regionális politikus volt, főleg erdélyi ügyekkel foglalkozott. Ő az, aki a leghangosabban hívta fel a figyelmet, hogy a románok milyen földbirtokvásárlásba kezdtek, a magyar birtokok hogyan sorvadnak ily módon Erdélyben. 1918-19-ben rövid ideig Károlyi Mihály támogatója, majd egyértelműen vele szemben, ellenzékben áll és már 1919 elején, éppen Klebelsberggel tervez konzervatív-jobboldali erőket egyesítő pártot. A Tanácsköztársaság után ő nem vállal szerepet, pedig lenne erre lehetősége, hiszen felkérik őt is kormányalakításra, de nem vállalja. Tisztában van vele, hogy ez az időszak nagyon zavaros, a kommün után komoly megtorlások fognak következni, amelyek gyakran igazságtalanok és a fehérterrorral jellemezhetőek. Akkor kerül a kormányrúdhoz, amikor a konszolidáció munkája, elsősorban Teleki Pál kormányfősége következtében már komoly eredményeket ért el.
– Horthy Miklós kormányzóval is nagyon jó személyes kapcsolata volt?
– Annyira, hogy Horthy, aki a 20-as évek elején azért még elég aktívan politizál, a Bethlen-kormány megalapítása után kevéssé szól bele a napi politikába, hanem hagyja, hogy mindent Bethlen intézzen. Később ez már megint nincs így, a Gömbös-, Darányi, Imrédy-kormányok idején olykor-olykor Horthy már ismét beleszól a kormányzati munkába is, elsősorban mérséklő szerepet játszva. De Bethlen idején ezt soha nem teszi meg, kivéve az utolsó néhány hónapot 1931-ben, amikor az ország már nagyon rossz helyzetben van a gazdasági világválság miatt. És ez az okozója a Bethlen-kormány bukásának is. Hozzátéve, hogy Bethlen reménykedett abban, hogy hamarosan visszatérhet politikai vezetőként, miniszterelnökként, erre azonban már nem került sor, de aztán 1944-ig Horthy egyik tanácsadója volt, akinek a szavára talán a leginkább hallgatott a kormányzó.
Kelemen Miklós
