Nagycsütörtöki héttemplomos áhítat – szép hagyományt őriznek odaát
A nagycsütörtökön hét templomot bejáró zarándoklat hagyományát leginkább Latin-Amerikában őrzik, de az olaszok, a lengyelek, és a Fülöp-szigetekiek is gyakorolják.
A gyakorlati része nem látványos, ahogy nagyheti események sem „látványosak” a szó világi értelmében. A hívek hét helyi templomot végigjárva, végigelmélkedve emlékeznek meg arról a hét helyszínről, melyeket az Úr Krisztus az utolsó vacsora és a kálváriája között meglátogatott.
A zarándokok hagyományosan az egyes templomoknak ahhoz a mellékoltárához térdelnek, ahová a nagycsütörtöki szertartást követően az Oltáriszentséget elhelyezik, felolvassák a Szentírás idevágó szakaszát, majd imádkoznak. Így kísérik lélekben Krisztust a Passió felé vezető útján.
Az első templom az utolsó vacsora helyszínéről, a Getszemáni-kertről és a vérrel verítékezésről emlékezik meg.
A második helyszín a kertből Annás házába való elvitelt szimbolizálja.
A harmadik: Jézus Kaifás előtt, akinek házában leköpik, megverik és az éjszaka hátralévő részét fájdalmak közt eltölti.
A negyedik templomban a figyelem a Pilátus elé hurcolt, és a zsidók által megvádolt Jézuson nyugszik.
Az ötödik szakaszon a zarándok a Heródes felé tartó útján követi az Urat, a gúnyoló őrök társaságában.
A hatodik helyszín arra emlékezik, mikor Jézust másodszor is Pilátus elé viszik, ahol halálra ítélik, megostorozzák és tövissel megkoronázzák.
Az utolsó templomban Krisztusnak már a vállán a kereszt és úton van a Golgota felé.
Kiemelt képünk forrása: Yesterdays Prophecy
