Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében!
Üzenet a galatáknak és nekünk
Pál apostol a Galatáknak „nagybetűkkel”, saját kezűleg írta: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” Azt akarta nyomatékosítani, hogy Jézus keresztjében benne van minden, ami lényeges. Ne sikkadjon hát el a többi dolog között!
Első olvasatra természetesen akár furcsának is tűnhet számunkra, hogy miért kellene a keresztényeknek egy bitófával dicsekedniük. Sokkal inkább el tudnánk képzelni egy olyan verziót, hogy a dicsőséges dolgokkal dicsekedjünk. Elmondhatnánk, hogy mennyire fantasztikusan nem semmi, amikor ötezer ember ingyen jóllakhat valakinek a kevéske elemózsiájából. Vagy beszélhetnénk a csodás gyógyulásokról, mi több a halottak feltámasztásáról. Miért éppen a keresztről harsogjunk dicsekedve?
Ha közelítünk Jézus keresztjéhez és annak egyszeri, eltörölhetetlen következményéhez, már elkezdjük érteni, hogy mi dicsekedni való dolog akad a Koponyahely kivégzésében. Elkezdjük érteni a dicsőítés lényegét, amely létrejön a rossz ellenére is. Pál apostol Jézus keresztjével dicsekszik, önmagával egyáltalán nem. A megváltás ajándékával és annak kegyelmével: végeredményben az Úrral dicsekszik.
A kereszt a szabadulásunk egyetlen útja
A megváltottságunk mögött ott ragyog Isten tökéletes irgalma és igazságossága. Mindazok, akik döntenek Jézus mellett, azért ujjonganak, mert minden látható dolog körülöttük új fényben kezd el ragyogni.
Kinyílnak a mennyei távlatok az ember számára.
A kereszt titka és üzenete sokak életében még értelmetlen halál, ezért javarészt kikerülni akarják azt. Pedig kereszten át vezet az út a megígért – már a földön megtapasztalható, valamint a túlvilági, örök – jelenlét irányába. A kereszten találkozunk Jézussal, aki él.
Keresztények, ne sírjatok!
Mindazoknak azonban, akik döntöttek Isten mellett, megváltottságuk egyetlen értelmes lehetőségévé válik. Ezért a nagyhéten, húsvét ünnepe felé közeledve nem búsonganunk kell, hanem bele kell tudnunk kapcsolódni Isten fiának kereszten bizonyított tökéletes dicsőítésébe. Ez a dicsőítés nem mindig jelent zenét, de a szív teljes odaadását mindenképpen.
Sokan gúnyt űznek a keresztények hitéből, feledtetve, kitörölve a memóriájukból ezt a számukra „értelmetlen tettet”. A világ így tesz, „mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében! Benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk!”
Gável András
