Az a jó Hadházy Ákosban, hogy tényleg mindig meg tudja lepni még a legrutinosabb hírfogyasztókat is. Legújabban valami olyasmit tűzhetett ki célul, hogy az egészségügyi dolgozókba vetett közbizalom és a maradék életkedv szisztematikus lebontásával fogja begyűjteni azt a néhány protestszavazatot, amellyel megnyerheti Zuglóban az összefogásos belharcot – más nemzetstratégiai érdekkel nemigen magyarázható, miért tol követőinek arcába naponta minimum egy dózis rémhírt.
Sajátos hírszerkesztési elv például, hogy a magyar oltási rendszer működésének illusztrálására egy olyan oltópont képét sikerült kitennie a képviselő úrnak, ahol egy (1) alkalommal mintegy 25 oltandó tolakodott egymás hegyén-hátán (részben maszk nélkül), egy egyébként példásan tágas és kellően szellős aulában. Nyilván ez is a kormány hibája – miért csak a tévében és a rádióban megy a mantra egy éve, hogy „maszk, távolságtartás, időpontra érkezés”, ahelyett, hogy Müller Cecília és Győrfi Pál személyesen kocogtatná meg kedvesen mindenkinek a vállát, aki esetleg még nem fogta az adást.
Ellenpéldaként a csupa nagybetűs Romániából egy csillogó-villogó, szinte üres oltási helyszín képét tárja elénk Hadházy Ákos – az idillből már csak a fűszoknyás lányok hiányoznak, akik koktéllal várják a román oltakozókat.
Természetesen nehéz is lenne tumultuózus jeleneteket generálni ott, ahol feleannyit oltanak, mint Magyarországon, de a képviselő úr a dolognak ezt a részét rutinosan elhallgatja, hisz egyáltalán nem illeszkedne a narratívába. Mondjuk ha az M1 alkalmaz nyomokban hasonlóan tendenciózus hírszerkesztési elveket, VV Áki már mászik is fel a köztévé lépcsőjének korlátján tiltakozásiból, a saját Facebook-oldalát illetően azonban a jelek szerint némileg lazábban értelmezi a hiteles és korrekt tájékoztatás fogalmát.
Mostantól viszont nem kell aggódnunk, hisz egy egész helyszíni tudósítói hálózat toborzásába kezdett a felelős honatya: felkérte ugyanis az intenzív osztályokon dolgozó orvosokat, szíveskedjenek lefotózni az aktuális helyzetet. „Várjon egy pillanatot, kedves covidos, azzal a csúnya légszomjjal, mindjárt beállítom az oxigént, csak előbb hadd szaladjak már ki a mobilomért (mert azt ugye tilos behozni ide a steril zónába, de ha az állatorvos úr javasolja, akkor baj nem lehet belőle), szóval türelem, drága beteg, sietek mindjárt vissza a szkafanderemben, hogy a kötelezően viselendő kesztyűmet levéve, a telefonom érintőképernyőjét taperolva megörökítsem önt, ahogy itt fekszik kiszolgáltatottan, hátha elég drámai lesz a felvétel, és csurran-cseppen érte pár szavazat a jeles politikusnak a következő választásokon” – valami ilyesmi lenne az eljárásmód, ha jól értem.
hirdetésAmennyiben ugyanis nem ez volna a cél, hanem az emberéletek mentése és az egészségügy mielőbbi tehermentesítése, akkor dr. Hadházy Ákos már rég hiánypótló oktatóvideókat töltött volna fel, melyekben tájékoztatja a polgárokat, hogy hiába nem tilos családostul flangálni az élelmiszerboltokban szombat délután háromtól négyig, attól még az efféle időtöltés egyáltalán nem kötelező.
Mint ahogy házibuliból se feltétlenül muszáj hetente kettőt tartani a brit vírusmutáns legnagyobb örömére, függetlenül attól, hogy senkire nem rúgja rá az ajtót a TEK, ha mégis zenés-táncos mulatsággal bekkelné ki a kijárási tilalom óráit. De akár az oltópontokon is szabad kulturáltan sorban állni, ha esetleg valahol torlódás alakulna ki.
A politikai haszonszerzés szempontjából persze az efféle üzenetek szuboptimálisak, hisz lényegesen kevesebb instant „monnyonle” típusú kommentet indukálnak. Viszont egyáltalán nem kizárt, hogy rövid távon valamivel többet használnának az egészségügynek, mint a Covid-osztályok Való Világ Villává alakítása.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
