Szolgálat, azaz hatalom
Milyen mély az a titok, amelyet Isten ehhez kötött! Ez ugyanis elsőre úgy tűnhet, mintha eszközzé silányítaná azt, aki a hatalmat birtokolja. Holott, a szolgálatban szabadság is van, amely arra a gyanúra ad okot, hogy szeretetnek is van helye benne. Valójában éppen az által születik meg benne a szabadság, hogy elfogadjuk a szolgálat kereteit. Az egyik atya így fogalmazta ezt meg: „a vonat a sínen éli meg a szabadságát”. Milyen csodálatos, amikor Krisztus értünk felveszi ennek a törvényszerűségnek a terhét, és ahelyett, hogy minket egy kegyúri amnesztiával szabadítana meg, az életét áldozza értünk.
Ha elegendő lett volna az Isten döntése a bűneink felől, akkor már régen eltekintett volna a bűneinktől.
Ám Isten elfogadja annak a valóságnak a rendjét, amely körülvesz minket. Ha bűnt követek el, (ha pl. megcsalom a feleségemet,) azt nem teheti meg nem történté semmi. Valakinek el kell hordoznia a bűn következményét. Jézus áldozata ezt teszi meg. Mert hatalma van arra, hogy odaadja az életét áldozatul, azért elfogadja a kereteket, s benne, teljes szabadságában áldozza oda életét, szeretetből. A hatalom birtokosának ezt kell eltanulnia!
Ma azt látjuk, hogy sokan kaptak hatalmat a néptől: akár a követők hadától, akár a liberális kézben levő közösségi médiumoktól, akár a pénz által kicsikart előnyökből. De vajon megtanultak-e bánni ezzel a hatalommal?
Fájdalmas felismerés, hogy olyan emberek kezébe adtunk hatalmat, akik gyakran még a kereteket sem tisztelik, nemhogy a szeretet áldozatává alakítanák azt! Olykor zászlók jelzik a visszaéléseket: egy kizsákmányoló, romboló és racionális alapokat nélkülöző ideológia zászlaját nincs joga kihelyezni egy közösséget jelképező épületre senkinek, hacsak a közösség egységben nincs az ideológia eszméje alatt, míg a közösség szimbólumait, összetartását, egységét kifejező lobogókat kötelessége lenne kitenni. Vagy hányan akarják a saját fantazmagóriáikat belecsempészni törvényekbe, amelyek eredetileg a közösség életét hivatottak védeni!
Hányszor éppen akkor visznek végbe nagy rombolásokat, amikor valami állítólagos jót akarnak szolgálni.
A hatalom felelősség, s mint olyan, a közösség védelme érdekében elszámoltathatónak kell lennie! Persze, arra is szükség van, hogy ne veszítse el a hatalom gyakorlója a kapcsolatot azokkal, akikért kapta azt! Hogy ne felejtse el: szolgálatra kapta, és nem a maga érdekeinek, vágyainak a kiszolgálására. Az igazi erő abban mutatkozik meg, hogy el tudom fogadni a kereteket, amelyek a hatalmat építővé és éltetővé teszik. Pont olyan ez, mint a rakétáknál, motoroknál a robbanás: ha megfelelő körülmények közé szorítva zajlik, előre visz, ha nem, pusztít.
A nagyböjt fegyelme arra is jó, hogy letisztázzuk a saját hatalmunkhoz való viszonyunkat.
Mert mindenkinek van valamilyen hatalma! Minket, keresztényeket azzal bíztak meg, hogy a világot megszenteljük. Erre kaptunk hatalmat. Érdemes megfontolnunk, vajon nem élünk-e vissza ezzel a kapott hatalommal a magunk javára! De a nem hívőnek is van hatalma, például arra, hogy döntéseivel támogasson vagy hátráltasson folyamatokat a közösség életében. Élünk-e azzal, amit kaptunk, vagy csak sóvárgunk az után, amit nem birtokolhatunk?
Molnár Miklós
A szerző korábbi írásait itt olvashatja.
(Kiemelt képünk forrása: www.shawnthebaptist.org)
