A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása – beszélgetés egy XXI. századi huszárral
– Az idén harminc éves Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség kiemelkedő kulturális tevékenységet folytat. Melyek a legfontosabb tevékenységeik?
– Fő célkitűzésünk a magyar katonai hagyományok ápolása, ezzel erősítve a magyarságtudatot, a hazaszeretet érzését, a nemzeti értékek megbecsülését és nem utolsó sorban szolgálni a honvédelmi nevelés ügyét. Szövetségünk az elmúlt évek dinamikus fejlődése következtében mára a legnagyobb hazai történelmi, egyenruhás, kulturális és sport célú katonai hagyományőrző szervezetté vált. Tagegyesületeink száma megközelíti a százat. Felépítése részben területi, részben fegyvernemi, részben pedig történelmi korok szerint oszlik meg.
Kárpát-medencei jelenléte kiterjed csaknem minden magyarországi megyére, Felvidékre, Erdélyre, Délvidékre és Őrvidékre.
Tevékenységünkben mindhárom hagyományos fegyvernem, a lovasság, a gyalogság és a tüzérség is szerepet kap. 
– Miért fontos ma a katonai hagyományőrzés?
– A hagyomány összekötő kapocs múltunk és jelenünk között, egy közösségben tovább élő, tudatosan ápolt szellemi örökség. Ha meg szeretnénk ismerni nemzetünket, hazánkat, akkor tisztában kell lennünk hagyományainkkal, amelyre a jövőt építhetjük. A katonai hagyományőrzők ebben a szellemben tevékenykednek, legtöbbször idézett mondásunk:
„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”.
Tevékenységünk kulturális értékmentés, értékátadás a jövő nemzedékének.
– Hogyan jelenik meg a katonai hagyományőrzés márciusi 15-én?
– Immár lassan 25 esztendeje a korszak katonai hagyományőrzői – a huszárokkal az élen – állandó résztvevői a nemzeti ünnepünk alkalmával megrendezett díszelgéseknek, rendezvényeknek. Szövetségünk az egyik alapító szervezete a Nemzeti Lovas Díszegységnek, amelynek díszelgő állományának huszáraink évekig tagjai voltak. A március 15-e körüli napokban egyesületeink huszár és honvéd hagyományőrző tagjai országszerte szeretettel fogadott vendégei az óvodáknak, iskoláknak.
Persze a világjárvány ennek a tevékenységnek sem kedvez, így biztonsági okokból ezek a rendezvények jobbára elmaradnak. Az 1848. márciusi forradalom, majd a szabadságharc a magyar történelem egyik legdicsőségesebb szakasza és talán legfontosabb eseménysorozata.
Markánsan megmutatkozott benne népünk szabadságszeretete, összetartása és nemzeti büszkesége.
A magyar honvédsereg megszervezése a forradalom és szabadságharc egyik legnagyobb eredménye volt. Erről mesélünk, ennek emlékét elevenítjük fel rendre, gyönyörű egyenruháinkban, érdekes és nagy értékű fegyvereinkkel, kedves lovainkkal. Fő célunk a szabadságharc katonai hagyományainak ápolása, amely egy kulturális értékmentés, -fenntartás és az értékek átadása a jelen, illetve a jövő nemzedékének. Ez a tevékenység összetett kulturális misszió.
A katonai hagyományőrzés egy olyan kikapcsolódás, mely alkalmas az ifjúság nemzeti identitásának természetes erősítésére.
– Ha a szabadságharcra gondolunk, akkor elsőnek a huszárok jutnak az eszünkbe.
– Ez nem véletlen, hiszen a huszárság a legmagyarabb fegyvernem. A huszár a magyar nemzeti karakter részévé vált, többet jelent, mint egy speciális magyar katonatípus, szervesen beépült a közgondolkodásba. Nem is csoda, hiszen ha csak arra gondolunk, hogy milyen óriási cselekedetük volt, hogy a külföldi szolgálatokból hazaszöktek huszáraink a szabadságharc hívó szavára, mindenkinek megdobban a szíve, kegyelettel és tisztelettel emlékezünk hősiességükre.
Nagy örömünkre, négy esztendeje már annak, hogy a „magyar huszár” mint fogalom, méltóképpen hungarikummá nyilváníttatott!
– Hogyan lehetett a huszárból hungarikum?
– Úgy, hogy huszár a történelmünk egyik leghitelesebb fogalma. Évszázadok óta világszerte közismert, nemzeti karaktereink közül az egyik legbüszkébb elem. Sajátos magyar szimbólum, a hazafiság, az életét is feláldozó népfia bátor helytállását megtestesítő nemzeti jelkép. A magyar huszár végül is a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság néhai elnökének dr. Pál Jánosnak a felterjesztése után nyerte el hungarikum mivoltát. Közvetlen támogató partnerünk, a Honvédelmi Minisztérium akkoriban még nem rendelkezett saját értéktárral. Abban, hogy ez végre megtörténhetett, kiemelkedő szerepe, jelentősége van a tényleges huszár hagyományőrzők és az egész Kárpát-medencét átfogó szervezetünk munkájának is.
– Hogyan néznek ki a 1848-49-es huszár hagyományőrzők?
– A szabadságharc huszár hagyományőrző csapatai mind a tizenkét császári és hat új, honvéd huszárezred hagyományait igyekeznek megjeleníteni az ezredek eltérő jellegzetes mente-, nadrág-, csákó-, zsinór- és gombszíneiben. A korhű huszár egyenruha, felszerelés, fegyverzet aprólékos, pontos elkészítésének és bemutatásának, minél szélesebb körű megismertetésének feladata hárul ránk.
Az 1848 őszén felállított új huszárezredek nagyobb részt olyan fiatal parasztfiúkból állt, akik pár hónapos, gyorsított kiképzés után már átestek a tűzkeresztségen.
Hősiesen helytállva igazolták, hogy a magyar lóra termett, lovas nemzet!
Egy huszárezred anno négy osztályból, az osztályok két-két századból álltak, összesen közel 1800 főből. A huszárok szablyájuk mellett karabéllyal és a nyeregbunda alatti bőrtokokban két pisztollyal is rendelkeztek. 300 lépésről vágtában rohamoztak az ellenségre, 60-80 lépésre sütötték el a karabélyt, majd a közelharc legjellegzetesebb fegyvere, az egyélű ívelt magyar szablya sújtott le, amelyet elsősorban vágásra használtak, de döfésre is alkalmas volt. 
A mai hagyományőrző huszárok összlétszáma talán egy osztálynyit tesz ki. Korhű ruházatukat és fegyverzetüket folyamatosan fejlesztik, igyekeznek hitelesen megjeleníteni a korabeli idők huszárait, de ne feledjük, hogy a 21. században élünk. Parádéink, előadásaink, történelmi csatabemutatóink során a legjobb szívvel és akarattal igyekszünk a ma élő honfitársainknak élményszerűen átadni, amit mi szerencsés utódok, a hagyományok megélése útján felidézhetünk.
Ennek a rendkívül összetett, színes kulturális örökségnek napjainkban történő bemutatása komoly áldozatot követel hagyományőrzőinktől.
A huszárjaink saját tulajdonú lovaikon, nagy értékű lószerszámaikkal, korhű egyenruháikkal és fegyverzetükkel olyan történelmi korszak értékeit mutatják fel és tartják életben, amely az ő személyes elkötelezettségük híján már rég feledésbe merült volna.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség.
