Robert Sarah: Sosem cselekedtem a pápa ellen
Robert Sarah bíboros lemondását az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció prefektusi tisztéről február 20-án hagyta jóvá Ferenc pápa. A korunk egyik legkiemelkedőbb egyháztanítójaként is tisztelt bíboros lemondása után az Il Foglio olasz lapnak adott először interjút (a beszélgetés hivatalos angol fordítását kizárólagosan a National Catholic Register kapta meg), amelyben visszautasított minden állítást arra vonatkozólag, hogy ő és a szentatya ellenségek lennének.
„Bár néhány újságíró folyamatosan ezt a nonszensz dolgot ismételgeti, soha nem cselekedtem a pápával szemben”– közölte Robert Sarah az interjúban.
A bíboros elmondta: mikor Ferenc pápa jelezte felé, hogy el fogja fogadni a lemondási kérelmét, azonnal válaszolt neki, hogy a döntés örömmel tölti el, és hálás érte a pápának.
„Boldog és büszke vagyok, hogy három pápát szolgálhattam a római kúriában több mint húsz éven át”– nyilatkozta a bíboros majd hozzátette:
„Néhány ember mindenféle ok vagy konkrét és hihető bizonyíték nélkül arra célozgat, hogy mi (Ferenc pápával – a szerk.) ellenségek voltunk, de ez nem igaz! Ferenc pápa szereti az őszinte nyíltságot. Mindig egyszerűségben dolgoztunk együtt, bármiről is fantáziálnak az újságírók.”
A bíboros ezután a második vatikáni zsinati dokumentumra, a Sacrosanctum conciliumra hivatkozva az egyházról és a liturgia misztikus mélységeiről beszélt:
„Az egyház azért létezik, hogy az embert odaadja az Istennek, és hogy az Istent odaadja az embernek. Pontosan ez a szerepe a liturgiának: az Isten dicsőítése és az isteni kegyelem közvetítése a lelkek felé. Mikor a liturgia beteg, az egész egyház veszélybe kerül, mert ilyenkor az Istennel való kapcsolata nem csak meggyengül, de komolyan sérül.”
A bíboros hangsúlyozta: a liturgia nem a közösségről vagy az egyénekről szól. A liturgia Istenről szól.
Ennek értelmében a legmegfelelőbb módon úgy lehet végezni a liturgiát, ha a pap ad orientem, a főoltár felé, vagy liturgikus kelet felé fordulva mutatja be a szent áldozatot.
Robert Sarah arra is kitért, hogy a csend miért kiemelkedően fontos a liturgiában.
„Mikor az ember csendben marad, helyet hagy az Istennek. Ennek ellentéte, amikor a liturgia fecsegéssé alakul és elfelejti, hogy a kereszt van a középpontjában, és a mikrofon köré szervezi magát.”
A bíboros ugyanakkor „hamisnak” nevezett minden olyan állítást, amely azt bizonygatja: ő a II. vatikáni zsinat ellen beszél, mikor a liturgia szentségét fejtegeti.
„Nem hiszem, hogy a progresszívok és a konzervatívok közti feszültség bármit is jelentene az egyház számára. Ezek pusztán politikai és ideológiai kategóriák. Az egyház nem politikai harctér.”
Robert Sarah szerint szerencsétlen dolog, hogy ideológiák éket vernek a zsinat előtti és a zsinat utáni egyház közé. Minden ember, aki ily módon megosztja az egyházat „az ördög munkáját végzi”.
A nyugdíjas éveire vonatkozó kérdésre a bíboros így felelt:
„Továbbra is írni fogok, beszélni és utazni. Itt Rómában továbbra is fogadom a papokat és a híveket a világ minden tájáról” – majd hozzátette: „Jobban, mint eddig bármikor az egyháznak olyan püspökökre van szüksége, akik tisztán és szabadon beszélnek, hűségesek Jézus Krisztushoz és evangéliumának doktrinális és erkölcsi tanításához.”
A bíboros Isten vagy a semmi című könyvéből készített sorozatunk első részét ide kattintva olvashatják.
