Kötter Tamás a Vasárnapnak: Minden fegyverből tüzelni kell a baloldalra
Kötter Tamás író, ügyvéd az elmúlt évben vált a jobboldali véleményformálók megkerülhetetlen alakjává. Közösségi oldalán több ezer embert tud megszólítani, hétről hétre szemlézik írásait, láthatjuk a tévében. De honnan jön az indíttatás egy sikeres jogásznak, hogy céltáblává váljék? Mit jelent ma reakciósnak lenni? Hova tart az ellenzék, és nekünk hogyan kell felvenni velük a harcot? Erről és számos egyéb érdekességről is beszélgettünk.
– Egy korábbi, veled készített interjúban olvastam, hogy amire szüksége van Magyarországnak, azt nevezhetjük akár konzervatív forradalomnak is. Egy legalább olyan fontos ellenforradalmi attitűdre céloztál – legalábbis szellemi értelemben –, mint amin a ’30-as évek Spanyolországa is keresztülment. A magát előszeretettel áldozati pózba vágó baloldali kórusból nem kaptál emiatt?
– Eddig még nem, de azt hiszem, hogy a Momentum friss el-, de inkább leszámolási terveit hallva, már senkinek sem lehet egy szava sem. Nagy is a csend a politikai ellenfelek elhurcolásáról, listázásról, (koncepciós) perekről álmodókról. Nem hallom a tiltakozásokat, a jogállamot sem emlegeti senki, és nem gyűlnek a legújabb „éttermiségi” petíción az aláírások sem – pedig úgy tudtam, hogy a demokrata nem fél. Ezek szerint ezek a magukat újra és újra demokratának kinevező hölgyek és urak vagy nem demokraták, vagy félnek. Én egyébként az előbbire voksolnék. 
– Egy sikeres ügyvédet – óriási duma a porsches kiszólás – mi a fene vonz a közéleti harcmező első lövészárkába? Megunta a minden bizonnyal nehéz, de a maga nemében jóval biztonságosabb szakmai létet?
– Minél több könyvet olvas el az ember, annál nehezebben válaszol még egy olyan egyszerű, ámbár kétségkívül lényegre törő kérdésre is, mint ez itt. Természetesen beszélhetnék identitásról, a globalisták és lokalisták harcáról, a szuperstruktúrákat kritika nélkül kiszolgáló komprátor balliberális elitről és „magabíró” országról. De valójában – legalábbis még egy szűk hónappal ezelőtt – egyetlen oka volt, úgy hívják, Gyurcsány Ferenc. Egyszerűen nem akartam, hogy ő és – Fekete-Győr András szavait használva – a régi, elhasznált politikustársai, akikkel 2002 és 2010 között mind erkölcsi, mind gazdasági értelemben tönkretették az országot, még egyszer olyan helyzetbe kerüljenek, hogy beleszólásuk legyen a magát magyarnak nevező emberi közösség ügyeinek intézésébe határon belül és kívül. Sosem gondoltam volna, hogy az SZDSZ hivatalos megszűnését követően lesz még egy olyan politikai formáció, ami aljasságban, cinizmusban, idegen érdekek kiszolgálásában alul- vagy inkább felülmúlja akár az SZDSZ-t, akár a DK-t. Aztán jött, látott és győzött (legalábbis ebben) a Momentum. Amint már a korábbi válaszomban utaltam rá, az elmúlt szűk egy hónapban olyan erkölcsi és szellemi mélyrepülést produkáltak, amely már-már közelít a legvadabb vörösterrorhoz.
– Az elmúlt hónapokban turbófokozatra kapcsoltál a közösségi térben, pezseg a hivatalos oldalad, napról napra szemlézik. Vlogokat teszel közzé, nemrég Békés Mártonnal is beszélgettél az online nézők előtt. Vérszagot fogtál?
– Teszem, amit tennem kell, és harcolok, ahogy, amivel és ahol tudok ez ellen a DK és Momentum alkotta új MSZP–SZDSZ-koalíció ellen.
Ez minden hazafinak a kötelessége! Ez az ország – hála előbb Medgyessy-, majd az őt buktató Gyurcsány-csapatnak – 2010-ben mind szellemi, mind erkölcsi, mind lelki, mind gazdasági szempontból mélyponton volt. A magát nyugatosnak valló értelmiség által irányított koalíció, ahogy most sem, úgy akkor sem tudott egyetlen magyar talajból fakadó ötlettel előállni. Sikertelen is volt a kormányzása. Egy lépésre voltunk attól, hogy hasonlóan Görögországhoz, államcsődöt jelentsünk, és külföldi hatalmak (főleg Németország), az EU-bürokrácia és az őket erősen befolyásoló, határokon átívelő szuperstruktúrák közvetlen irányítása alá kerüljön az ország. Ebből a helyzetből kellett és tudott a Fidesz egy minden szempontból sikeres országot csinálni. Nincs olyan „varázsszám”, a munkanélküliségtől a gazdasági növekedéséig, amelyben a járványig ne teljesített volna a jelenlegi kormány kétszer, háromszor jobban, mint az országot korábban irányító balliberális koalíció. Mindezek az eredmények, a „magabíró” ország veszélybe került, és ha az összefogás néven futó politikai projekt győz a 2022-es választásokon, akkor valószínűleg ismét a kishitűség, a Nyugat majmolása és kiszolgálása, az ország kiárusítása lesz a kormányzók politikája. Ne feledjük el, hogy az ellenzéki pártoknak sem közös elveik, sem közös politikai ethoszuk nincs, a közép- vagy ne adj’ isten, hosszú távú tervekről már nem is beszélve.
O1G – ennyi, ami összeköti őket és a hatalom megszerzése iránti vágy. Természetesen ez utóbbi motivál minden politikai erőt, hogy elinduljon a választásokon, de ez nem lehet a cél. A hatalom csak egy eszköz arra, hogy egy adott párt megvalósítsa a gazdasági és társadalompolitikai elképzeléseit. Ez jórészt hiányzik náluk, az a kevés pedig, ami van, az rémisztő. A DK a Nyugat irányába mutatott teljes szervilizmusa most a Momentum agresszív, jakobinus, bolsevik diktatúrát idéző mentalitásával egészült ki. A többiekről még ennyi sem mondható el, egyszerűen nem léteznek (PM és LMP), a Jobbik pedig annyira meghasonlott magával, hogy semmit sem tud mondani a jövő Magyarországáról, csak gyűlölködik. És, na tessék, a lassan a DK-ban „felszívódó” MSZP-ről már nem is beszélünk. Hallja még őket valaki?
– Szerintem egyre inkább beszélhetünk manapság Kötter-kultuszról is, hiszen a tévében is rendszeresen szerepelsz, mi is szinte heti szinten találkozunk a stúdióban. Mit jelent számodra a népszerűség? Csak eszköz ahhoz, hogy hathatósabban átadd a gondolataidat vagy jó érzés, hogy ebben a körben arcod lett?
– Eszköz, hogy szóljak az emberekhez. Hogy felrázzam az alvókat, erőt öntsek a csüggedőkbe. És ami számomra a legfontosabb, hogy tükröt tartsak a középosztálynak. Drága sortársaim! Tudom, hogy sokat és jól dolgoztok, és azért gyarapodtok, mert éltetek a lehetőséggel. De – és ezt sokan közületek elfelejtik – a lehetőségekhez a gazdasági, társadalompolitikai környezetet (az ország újraiparosítása, alacsony, egykulcsos szja, családtámogatás, csok) a Fidesz-kormány teremtette meg. Ha marad a posztkommunista elit, akkor maradt volna a segélyalapú társadalom, a szabadrablás, a pénzkivitel és a magas adók. Most azt kockáztatjátok, hogy mindez visszatérjen. Egyszerűen túl jól kezdtetek el élni, beéreztetek és hirtelen finnyásak lettetek. Olyan metatémákat kezdtetek el favorizálni, mint például a senki által soha nem definiált jogállam, és a minél zöldebb világról álmodoztok. Pedig nálunk már így is nagyon zöld, például több erdőnk van, mint amennyi volt a II. világháború végén. Ti komolyan azt hiszitek, hogy Paks lekapcsolását követően nap- és szélerőművekkel biztonságosan és egyenletesen ellátható energiával ez az ország? Komolyan azt hiszitek, hogy nem kellene kereskednünk Kínával és az oroszokkal, míg nyugati „barátaink” ezt vígan megteszik? Hova lett a polgári józanság és egészséges önzés? Tényleg el kell árasztani illegális bevándorlókkal Európát?! A szenny árja hamarabb fel- és elér a Rózsadombra, a XII. kerületbe és a kertvárosokba, mint gondolnátok!
– Azért is különösen jó, hogy ennyire jelen vagy – és ráadásul a közönség erre szimpatikusan rezonál –, mert pontosan azt a reakciós, ellenforradalmi, kérlelhetetlen gondolatot hozod, amire 2021-ben is különösen nagy szükség van. Ez nem feltétlenül a hazai konzervatív fősodor része, hanem attól jobbra, de legalábbis radikálisabban előrébb áll a frontvonalban. Mióta gondolkozol így, és amíg nem léptél be a közéletbe, mennyire határozta meg a mindennapjaidat ez a gondolkozás?
– Bocsánat, de a baloldal által „kinevezett”, úgynevezett „igazi konzervatívoknak” a valódi konzervativizmushoz semmi, de semmi közük. Ezek az emberek, Pálinkás József, Bod Péter Ákos és a többiek az MDF összeomlását követően a Fidesztől kaptak második lehetőséget, hogy ne végezzék a politika szemétdombján. Éltek is vele, és jól is éltek belőle. Nem tartom fairnek, amit most csinálnak. Másodsorban ők valamennyien egy sajátos, torz kor szülöttei, amelyben az SZDSZ-es elit, ez a mára már megalvadt struktúra, zsűriként eljárva címkézte az embereket, és ezzel döntött sok esetben egzisztenciákról, művészi sorsokról. Természetesen akkor is lehettél jobboldali, feltéve, ha megengedték, ha nem, akkor maradt a fasiszta jelző, ami egyet jelentett a kitaszítottsággal a szellemi közéletből. A késő Kádár-korban ők lettek a kinevezett jobboldaliak, és úgy látom, hogy ezt a „szerepet” képtelenek levetni. Pedig mi vagyunk azok. Mi, akik képesek vagyunk az európai civilizáció túléléséhez szükség legalapvetőbb kérdéséket egyáltalán feltenni. Sajnos a járvány háttérbe szorította a család, szuverenitás és a bevándorlás vagy inkább bevándoroltatás kérdését. Pedig ezek voltak és a Covid után is ezek lesznek a döntő kérdések. Mondhatjuk azt, hogy ezek mentén szakad ketté a világunk. És nem állunk nyerésre!
– Eddigi beszélgetéseinkből úgy vettem ki, hogy szerinted a Momentum jelentette veszély és a Jobbik mutatta hitszegés, ami a leginkább megmutatja az ellenzék minőségét. Mire számítasz, hogy nézne ki 2022 második fele, ha ezek az elemek hatalmat kapnának? Mennyire engedné őket tombolni Gyurcsány Ferenc?
– Minden azon múlik, hogy az ellenzéki előválasztás fedőnév alatt folyó kiválasztási folyamat csupán egy ingyencirkusz a törzsválasztóknak, a körzetek fel vannak már osztva, és így a győztesek is megvannak, vagy tényleges verseny lesz. Ha ez utóbbi az igaz, akkor komoly összecsapások várhatók még. Erre jó példa Zugló esete, ahol a kerület „urát”, Tóth Csabát támadta be a Momentum Hadházy indításával. Úgy látom az MSZP-t, mint Az öreg halász és a tenger nagy halát, amit a cápák felzabálnak. Azt gondolom, hogy Gyurcsány vele született ravaszsága, rutinja, a mellette felsorakozó „megalvadt struktúrák”, vagyis az SZDSZ-es kultúrharcosok maradékának segítségével rövid távon biztosítani tudja magának a vezető szerepet. De a politika egy hosszútávfutás és a baloldal mára már egyáltalán nem képvisel gazdasági követeléseket, ideológiája nincs, inkább egy cool életérzéssé vált, egy globalista attitűddé, amit a Momentum – már életkora miatt is – hitelesebben tud képviselni a fiatalságlázban élő nagyvárosi magányos tömegnek, mint az „öregecske feleségekre” és férjeikre támaszkodó DK. Az is a Momentum esélyeit növeli, hogy a DK Gyurcsány Ferenc egyszemélyes pártja, vagyis Gyurcsány nélkül nincs.
Ezzel szemben a Momentum egy nemzetközi network része, amely mögött ott áll egy globális életérzés mint ideológiát helyettesítő valami, a tudatipar minden erejével. És az is látszik, hogy valakik nagy pénzeket öltek ebbe a „kijárópártba”, amely csereszabatos vezetői nélkül is vígan el tudna muzsikálni. A Jobbik, legalábbis szerintem, megszűnt tényező lenni. Maga a párt már csak strukturális keretet biztosít a pártelit túl- és megéléséhez. Kár érte, mert több volt benne, de mára – a dühkitöréseken kívül – sajnos semmilyen mondanivalója sincs a jövőről, a múltról pedig – ezt egyenesen Jakab Pétertől tudjuk – már nem szabad beszélnie. 
– Egyikünk zsebében sincs ott a kristálygömb, de mégiscsak fogy az idő, alig egy év maradt a választásig. Milyen lenne a nemzeti oldal kampánya, ha azt Kötter Tamás vezetné? Mire koncentrálna, mi lenne az előtérben?
– A választási harc, legalábbis jelentős részben, a közösségi médiában folyik már most is. Könnyen lehet, hogy ott fog eldőlni. Ennek ellenére, ha az egészségügyi helyzet megengedi, én mégsem adnám fel, főleg vidéken a kisközösségeket, akár a polgári körök, a békemenet felélesztésével. Azzal is tisztában vagyok, hogy az elmúlt tizenkét év (szerintem aranykor!) sikereivel nehéz kampányolni, a jót az emberek természetesnek veszik, a különféle juttatásokra úgy gondolnak, hogy azok járnak nekik. Én azért mégis tennék egy kísérletet arra, hogy összehasonlítsam a 2002–2010 és 2010–2022 közötti időszakot. Végül is tízmillió futball-, gazdasági és mindenféle más szakértő országa vagyunk. És elfogadnám Donald Trump intését: ne légy túlzottan udvarias az ellenfeleiddel, főleg, ha azok a fizikai megsemmisítéseddel fenyegetnek! Legyünk kemények, és minden fegyverből tüzeljünk rájuk!
– A közélet mellett marad időd írni és jogászkodni? Bármelyik is megsínyli a hadiállapotot?
– Sajnos írni szinte semmi időm sem marad, az ügyvédi irodámra pedig a világ összes ideje sem lenne elég.
– Eljöhet az a pont, amikor visszatérsz a birtokaidra, mint Sulla?
– Inkább már csak az IKEA vasárnap című regényem miatt. Conan mellett maradnék, aki végül elnyerte a királyságát. Talán nekem is sikerül. Még nem adtam fel!
Trombitás Kristóf
Kiemelt képünk forrása Kötter Tamás Facebook-oldala
