Svájc készülhet a harcra – és vele a kudarcra
Svájc lebontatta a mecsetek minaretjeit; Svájcban halal ételt mostantól csak sertéshúsüzletben kapni; Svájcban mostantól tilos az újszülötteknek a Mohammed nevet adni.
Bármit is gondol az olvasó, a fenti fiktív címek semmivel sem kevésbé provokatívak egy muszlim számára, mint az, hogy a svájci politikusok elérkezettnek látván az időt egy kis alkotmánymódosításra, törvénytelennek nyilvánítanák bárminemű arcot eltakaró kelme viselését. Hát nem feljött megint a francia Riviéra nagy dilemmája?
Burka, vagy nem burka? Az itt a kérdés.
Persze, a futballhuligánok miatt, meg minden (legfőképpen „meg minden”), értem én. És még úgy el is tudok merengeni a kis hózentrágeres rövidnadrágban, alpesi kürtökkel rendőröknek eső, véresszájú drukkereken, meg hát – most igazán őszintén – kinek is jutna egyáltalán az eszébe az iszlám, mikor az ország alig 6 százaléka vallja magát muszlimnak?
Mindenesetre a tényállás a következő. Az a jobboldali csoport, amelyik 2009-ben népszavazás útján elérte azt, hogy minaret többé árnyékot ne vethessen kedvenc lila teheneink legelőire, most a célegyenesig vitte a burkaügyet. Üröm az örömben, hogy egyesek szerint a szóban forgó jobboldali csoport az elég egyértelmű állásfoglalásával semmi mást nem szeretne elérni, mint hogy gonoszmód, iszlámellenes érzelmeket gerjesszen az amúgy békés tehénpásztorokban és derék óramívesekben. Mert hát azt csinálják látástól mikulásig, a kirekesztést, a nőelnyomást meg a mindent! (Ugye, hogy ugye? Meg minden!)
Szerencse, hogy a mindig mindentől – de jajh, ne mondjam: erkölcsi tartástól is – független Emberi Jogok Európai Bírósága pár éve még úgy ítélte meg, hogy a burka viselésének tiltása nem sérti senki szabad vallásgyakorlását, sem az önkifejezés szabadságát. Persze, ha egy tanárnő keresztet hord a nyakában az inge alatt, azt tilcsákbe!, mert egyébként szabad vallásgyakorlás van. Amúgy meg mi az, hogy tanárnő…? No de, el ne kalandozzak.
Még mielőtt ideális röppályára beállni képes, nyuvasztáshoz alkalmas kövek, kavicsok keresésére ragadtatná magát az olvasó, ideszegezem: keresztény ember, keresztény országban, egy kereszténységét épp feladó kontinensen azért mégiscsak örül (hogyne örülne?), ha kátyúsabb az iszlám világhódító szekere előtt elterülő út, mint a nagyiváni országút, de mégiscsak birizgálja a tarkómat valami. Mikor Svájc egyik szomszédjában túlbuzgó muszlimok előszeretettel fejeznek le embereket, a másikban pedig járókelőket lőnek halomra az utcán, valamiféle öngyilkos hajlam vezérli az ottaniakat, mikor az alkotmányt módosítgatják, netán az örök függetlenségükbe belekényelmesedve érinthetetlennek tartják magukat, vagy tényleg pajzsot ragadtak a keresztény kultúra és örökség védelmében?
Varga Gergő Zoltán
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
