Budapest elveszett tetődíszei, XVII.

A második világháború és az 1956-os forradalom idején bekövetkezett pusztítás, illetve a szocializmus évtizedei alaposan megtépázták a főváros épületeit. A kormány által nemrégiben bejelentett torony-, kupola- és tetőidom-rekonstrukció eredményeként számos épület fogja visszakapni eredeti díszét. Cikksorozatomban az elveszett kupolákat veszem sorra, a teljesség igénye nélkül.

Az ez alkalommal bemutatott első épület az Alkotás utca elején, a Magyar Jakubinusok tere sarkánál áll;  háromszintes, eklektikus stílusú, az 1890-es évek végén épült. Építtetője és építésze nem ismert. A bérpalota valaha két kovácsoltvas záróelemmel ellátott attikás saroktoronnyal, közepén hasonlóan díszített magastetővel rendelkezett, amely szépen kiemelte az épület tagolását. A második világháborúban több tüzérségi találatot kapott a homlokzat, de az eredeti tetőzet egészen 1954-ig állt, amikor – sok más budapesti tetőzettel együtt – elbontották. Ma szinte rá sem lehet ismerni, mert a szomszédos épületek között – egyedi tetőzete hiányában – beleolvad az egységesített Alkotás utcai térfalba. Maga az Alkotás utca egyébként arról az Alkotás-házról kapta a nevét, amely az 1/A mellett jobbra állt egykor.

A tiroli származású Falk család az 1800-as évek elején egy teremtést ábrázoló domborművet készíttetett a ház homlokzatára, arra emlékezve, hogy Joseph Haydn a budai királyi palota tróntermében a teremtés oratóriumát vezényelte 1800 március 8-án. A köznyelv ezek után Alkotás-háznak nevezte a Falk-házat, amely később átragadt az előtte húzódó útra is. A ház 1935-ös lebontása során a pincék földjében tizenegy csontvázat találtak, így bizonyára több szomorú esemény is lejátszódhatott az öreg épület falai között.

Horthy Miklós fővezér szemlét tart a Vérmezőn 1920-ban. Háttérben az Alkotás utca 1/A alatti bérház mozgalmas tetőzetével. Tőle jobbra egy hosszan elnyúló tetőzet az egykori Alkotás-házé volt, amelyet 1935-ben bontottak le (Forrás: www.skyscraperscity.com)

Napjainkra a mozgalmas tetőzet hiányában az egykori bérház teljesen beleolvad a térfalba. Tőle jobbra, az egykori Alkotás-ház helyén, 1937-re épült fel a ma is látható, hatszintes modernista bérház (Forrás: www.maps.google.com)

A 20. század elején a még kis falunak számító Rákospalotán vigadónak szánták az 1912-ben felépített városháza épületét. A Vigadót 1912-ben építtette Feith Gábor, egy tehetős helyi vállalkozó, aki számos nagy nevű épület, így a Közvágóhíd és a régi Fóti úti zsinagóga kivitelezője is volt. Az egyszintes, szecessziós stílusú, két saroktoronyban végződő timpanonos épületben megnyitásakor étterem, kávéház és táncterem is helyet kapott.

Közigazgatási szerepét 1923-ban töltötte be először. Ezzel a község egy minden irányból jól megközelíthető, megfelelő nagyságú községházához jutott, amely azóta is otthont ad a hivataloknak. A második világháború szinte sértetlenül hagyta az épületet. Elmondások szerint a szocializmus ideje alatt „semlegesítették” az épületet a stílusától, amely keretében nem csak a tornyait és timpanonjait tüntették el, de még az eredeti stílusára utaló ablakait is.

Az 1920-as években készült fényképen jól láthatók az épület szecessziós jegyei. Előtérben a Trianonra emlékező országzászló és az I. világháborús Hősök emlékműve (Forrás: www.rakospalotaanno.hu)

A közelmúltban készült fényképen a szocializmus negyven évének a „stílusjegyeit” látjuk. A Hősök emlékműve a rendszerváltás után került vissza az épület elé. Az országzászló sajnos még nem követte (Forrás: www.maps.google.com)

A Podmaniczky utca és a Teréz körút kereszteződésében áll Budapest egyik legnagyobb területű bérháza, amelyet a Szabad Osztrák–Magyar Vasúttársaság megbízásából Bernhardt tervei alapján építették 1886-ban az indóház (ma Nyugati pályaudvar) mellé.

A bérház Podmaniczky utcai sarkát egy attikás saroktorony díszítette. Az épületben a vasúttársaság tisztviselői számára fenntartott lakások és irodák kaptak helyet. A háztömböt alkotó épületegyüttest egykor egy kis utca választotta ketté, ahol a 1920-as évek elején egy ideiglenes vasúti gépcsarnok kapott helyet. Az utca akkor szűnt meg, amikor 1926-ban a gépcsarnok helyén megépült a két épületrészt összekötő neobarokk stílusú Metró mozi, amely a legkorszerűbb budapesti mozik közé tartozott: az elhúzható tetejű nagyterme 700 főt tudott egyszerre befogadni.

A mozi tervezője Bauer Emil volt, aki a Corvin filmszínházat is tervezte. Budapest ostromakor az épület számos bombatalálatot kapott, de csodával határos módon a saroktorony épségben maradt. Azt, csak az 1950-es évek nagyívű torony- és kupoladöntései pusztították el. A később Szikra mozira átkeresztelt Metró filmszínház az 1970-es években élte fénykorát, majd a rendszerváltás után bezárt. Napjainkban egy török kebabos működik az egykori patinás filmszínház helyén.

Jobbra látható a Szabad Osztrák–Magyar Vasúttársaság bérháza, amelyet egy jellegzetes saroktorony díszített (Forrás: www.egykor.hu)

Napjainkban már hiányzik a saroktorony, de szerencsére a kereszteződés és a környék néhány bérpalotája visszakapta eredeti tetődíszeit (Forrás: www.maps.google.hu)

A Nyugati tér és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán állt egykor a Hotel Merán szálloda. A Berlini tér 7. (ma Nyugati tér 6.) alatt működő hotel a főváros egyik legjobb helyén fekvő modern szállója volt: lift, központi fűtés, hideg-meleg folyóvíz, fürdő, telefonos szobák és kávéház-étterem állt a vendégek rendelkezésére. Az egykori kétszintes klasszicista bérházat 1912-ben alakították át szecessziós stílusú, háromszintes szállodává.

A tetőzetén gazdagon díszített tornyocska állt, amely – eltérve a budapesti épületektől – nem a homlokzat folytatásaként, hanem a nyeregtetőn kapott helyet. Az 1930-ban egy külső-belső felújítás során bontották el a díszes toronyt. Az immáron Hotel Lloydra keresztelt szálloda egészen Budapest ostromáig működött, majd többé nem nyitott ki. A háborúban megsérült homlokzatdíszeket többnyire leverték. Az épület többszöri átépítés után a felismerhetetlenségig megváltozott. Ma az Alexandra Könyvesház működik benne.

A Hotel Merán szálloda az első világháború előestéjén (Forrás: www.egykor.hu)

Mára már csak az ablakok száma és formája emlékeztet a hajdan elegáns hotelre (Forrás: www.maps.google.com)

A Frankel Leó utcában a szent Lukács fürdővel szemben állt Óbuda legfelkapottabb szállodája a Grand Hotel Esplanade. Az 1912-ben épült eklektikus, hatszintes (plusz manzárt szint) szállodát Schoditsch Lajos és Eberling Béla tervezte. Az U alakú épület a kor minden luxusát felkínálta vendégeinek, többek között a 250 szoba mindegyikében telefon, hideg-meleg víz (Szent Lukács fürdőből átvezetett termálvíz) állt rendelkezésre. A szálloda hátsó teraszáról gyönyörű kilátás nyílt a Rózsadombra. Az épület halljában működött az Esplanade kávéház, amelyről a szálloda a nevét kölcsönözte. A két világháború között a hotel hatalmas báltermében színházi előadások voltak, amelyeket nem egyszer Móricz Zsigmond és Kassák Lajos rendezett. Számos alkalommal tartottak felolvasóesteket, amelynek gyakori vendége volt József Attila.

A háborúban a hotelt teljesen kifosztották, előbb a németek, majd az oroszok, később a fosztogatók martalékává vált. Az épület külseje szinte sértetlenül átvészelte a háborút. Az épülethez barbár kezek először 1958-ban nyúltak hozzá, amikor az U alakú udvar helyén emeleteket alakítottak ki. Díszeit leverték és a tetőzetet lapostetővé alakították. Innentől az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet működik az épületben. Az épület nemrég teljes felújításon esett át, de a felújítással csak konzerválták az 1958-as „barbár” állapotot.

Hotel Esplanade eklektikus épülete a két világháború között (Forrás: www.egykor.hu)

Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet tömbje az egykori Grand Hotel épületében. Az épület felismerhetetlenségig megváltozott (Forrás: www.maps.google.com)

(A cikksorozat folytatódik.)

Fecske Gábor László