Pénteki hústilalom helyett vega vasárnap
Ki szeret böjtölni? Egyik ismerősöm felesége azzal korholta katolikus férjét – aki csupán látszólag „igyekezett” betartani az egyház böjtre vonatkozó előírásait –, hogy a pénteki hústilalmat „vegetáriánus vasárnapokkal” tölti meg. Mi tagadás, a legfinomabb ételekkel találkozhatunk családjuk pénteki asztalán a húsvét előtti időszakban – jóllehet mindegyik fogás mellőzi a húst. Valljuk be: nagyon szeretjük a pocakunkat, szívesen kényeztetjük is.
A finom ételekről lemondanunk, attól megtartóztatni magunkat nincs túlzottan ínyünkre.
Pedig aki már kipróbálta ezt a fajta tudatos, „szakrális” lemondást – amely többről szól, mint egy közönséges fogyókúra, vagy a tavaszi méregtelenítés –, az megérezte az éhség gyötrelmei mellett azt is, hogy egy idő után azok a dolgok maradtak figyelmének előterében, amelyek valóban lényegesek.
Nagyon hasonlóak ehhez a pandémia következtében kialakult új életkörülményeink. Számos olyan szokásunk, hobbink, nagyon fontos tevékenységünk kimarad az életünkből, amelyek nélkül korábban el sem tudtuk volna képzelni a mindennapjainkat. A helyüket érdekes módon olyan egyszerű, rég elfeledett kincsek kezdik megtölteni, melyekre egyáltalán nem tekintettünk már értékként, illetve kevés időt és energiát szántunk gondozásukra. Megnövekedett a társas kapcsolataink értéke is.
Ehhez hasonlóan előtérbe került a társas kapcsolatunk Istennel. Élet-halál kérdések nyomultak a szívünkbe – mint hogy kit hogyan érint a vírusfertőzés, egyáltalán, Isten miért engedi meg ezt az egészet az életünkben. Sőt, egyesek odáig jutottak, hogy megkérdezték: „Isten, te létezel?”
Amint az ember elengedi az őt kényelmesen körülvevő, megszokott dolgait, amelyek aládúcolták biztosnak vélt életfilozófiáját, kénytelen szembesülni az élet legfontosabb kérdéseivel. A böjtjeink célja is nagyjából ilyesmi.
Szeretnénk önszántunkból teret készíteni a szívünkben arra, hogy a leglényegesebbre tudjunk figyelni.
A keresztények, amint ezt teszik, valóban átélhetik Isten közelségét és gondviselését. Ebben a különleges, emelkedett állapotukban – bár a testük valamelyest megvonást tapasztal és picit talán sínylődik is – a jelenlét-megtapasztalásból egyenesen következik, hogy megköszönjék azt annak, aki ezzel a tökéletessel ajándékozta meg őket. Ez a dicsőítésnek ad teret.
„A keresztény böjt nem fogyókúra, hanem szeretetválasz. Jézus Krisztus kiüresítette magát, hogy velünk lehessen, mi is ezt tesszük, hogy még jobban vele lehessünk” – tanította Varga László katolikus püspök. Egyetérthetünk vele.
A böjtünk kiüresít bennünket a feleslegestől, hogy csak a lényeges maradjon meg. Ebben Jézus a minta, aki az ő isteni önkiüresítése révén az Atyának adott minden dicsőséget. Erre tanít bennünket is. Készítsük fel a szívünket a céltudatos böjti gyakorlatainkkal, hogy mi is kifejezhessük Istennek, mennyire szeretjük őt. Így talán ritkábban mismásoljuk majd el a pénteki hústilalom lehetőségét, hogy azt vega vasárnappal vészelhessük át…
Gável András
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja
Kiemelt képünk forrása: Unspalsh/Markus Spiske
