Hogy jött létre a „tudományos konszenzus” arról, hogy a melegpárok gyermekei „nem különböznek”?

A tudományos világ szélmalomharca a politikai narratívák csúsztatásai ellen

A Mandiner munkatársai a világ tudományos közösségének egyre fogyatkozó józan kisebbségével karöltve azért küzdenek, hogy mindenféle légből kapott állításokat senki ne fogadjon el tudományos alaptételként. Mark Regnerus Public Discourse-ban megjelent elemzésének magyar nyelvű közlését Szilvay Gergely nagy visszhangot kiváltó írása előzte meg a tudományos kirekesztés módszertanának témájában.

„Már öt éve, hogy visszakaptam az adatokat a kutatócégtől, ami közzétette a New Family Structures Study (NFSS) protokollt”– írja Regnerus. „Nem sokkal később elkezdtem megkérdőjelezni az a kutatói konszenzust, hogy »nincs különbség« az azonos nemű és különnemű párok háztartásaiban nevelkedett gyermekek között. A szkepticizmusomat nem viselte jól a céh.

A társadalmi hálózatok elemzői ezt követően vizsgálták a vonatkozó szakirodalom »idézési hálózatait«, és arra jutottak, hogy valóban van egy ilyen konszenzus, miszerint »nincs különbség«. Tisztában vagyok ezzel. Pusztán csak azt gondolom, hogy eme konszenzus alapja inkább rozoga, mintsem sziklaszilárd.

Ez a konszenzus elhamarkodott, módszertanilag korlátozott következtetések eredménye, ami viszont politikailag hasznos narratívát alkotott.

Szóval ez a konszenzus nem hosszú időn át, sok országból gyűjtött, minőségi adatok szigorú, hosszas elemzésének eredménye, ahogy különféle mérési és elemzési módszereket sem találunk mögötte.

Egyesek a melegpárok által nevelt gyermekek körüli vitát a klímavitákhoz hasonlítják. Azzal érvelnek, hogy a tudományterület vizsgálódásai annyi területre terjednek ki, és olyan sok kutatás van, a következtetések pedig annyira egyirányúak, hogy csak hátsó szándékkal lehet megkérdőjelezni azokat. De itt nem ez a helyzet. Hogyan lehetséges konszenzusra jutni egy pici kisebbség olyan gyakorlatának (gyermeknevelés) rövid- és hosszú távú hatásairól, amelyről az utolsó évtizedig nem álltak rendelkezésre általánosítható adatok megfelelő mennyiségben? A válasz, természetesen, az, hogy sehogy – vagy legalábbis egyelőre sehogy nem lehetne.

Amivel szembenézünk, az inkább egy átpolitizált konszenzus, amelyet kis, nem reprezentatív minták alapján készült tanulmányok sokasága generált, melyeket úgy értelmeztek félre, hogy a gyermeket nevelő azonos nemű párok egész csoportjára alkalmazták. Ez olyasmi – összehasonlítva a klímaváltozással –, mintha azt mondanánk, hogy mivel Tajvanban, Togóban és Texasban a felszíni hőmérséklet egy vagy két fokot nőtt, ezért az egész földgolyón is nőtt. A tudósok okosabbak annál, hogy ilyesmikkel álljanak elő korlátozott mennyiségű bizonyítékra alapozva.

Nem tudok más tudományterületről, ahol a kutatók

ilyen kevés minőségi adattal rendelkeznek ahhoz, hogy viszonylag új kutatási kérdésekre válaszoljanak, mégis oly sietősen kijelentik, hogy a válasz megszületett.”

Mark Regnerus Public Discourse-ban megjelent írásának magyar nyelvű közlését teljes terjedelmében ide kattintva olvashatják

Neveléskutató: A gyermek személyisége sérül ott, ahol két férfi a „szülő”

Szilvay Gergely a Háttér Társaság posztjáról: Bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje

Országos kiállást hirdetnek keresztények a Pride-felvonulás napjára

 

Kiemelt képünk forrása: Pixabay

Iratkozzon fel hírlevelünkre