Keresztény Arábia – Kuvait, a jogfosztott keresztények hazája
Kuvaitban a V. század elején terjed el a kereszténység, még azelőtt, hogy a a mostani Dél-Irak területén uralkodó lakhmida arab törzs felvette volna a krisztusi hitet.
Az egyházi krónikák szerint A Hirai királyság uralkodója a pogány Mounzer bin Amru Al-Kais megtámadta a keresztény Bakir bin Wael törzsét amiért megtagadták a Lakhmida-dinasztia fennhatóságának jogát. A Youm Auwarah csataként elhíresült ütközetben a pogányok legyőzték a keresztényeket.
Mounzer király az Auwarah hegy tetején megkötözött keresztények leölését rendelte el mindaddig amíg vérpatak nem alakul ki egészen a völgyig.
A keresztények üldöztetéséről híres pogány uralkodó miután elfoglalta a mai Kuvait területét megengedte a ninivei Szent Al-Dalmini Jánosnak, hogy hirdesse a keresztény tanításokat a királyságában és a behódolt hercegségekben. Később a pogány király is megkeresztelkedett.
Mivel a már megkeresztelkedett lakhmidák egészen az Ománi-öbölig kiterjesztették a fennhatóságukat, Kuvait területén virágzásnak indult a keresztény hit és kultúra. A Perzsa-öböl mentén élő arab törzsek a nesztoriánusi tanításokat tették magukévá, mivel az uralkodó Lakhmida dinasztia harcban állt a szintén keresztény de monfizita Gasszánidákkal, akik Bizánccal kötöttek szövetséget. A keresztény arab törzsek közötti harc mögött a perzsa-bizánci rivalizálás állt. Az évtizedekig tartó konfliktusban mindkét fél meggyengült így a délről érkező már muszlim hitre tért arab törzsek könnyű prédájává váltak. 
Az iszlám hódítás elsöpörte mind a két keresztény arab királyságot, és ezzel a kuvaiti keresztény arab törzsek sorsa is megpecsételődött. Alig két évszázad alatt a lakosság többsége kényszerből áttért az iszlám hitre mások elmenekültek.
Legtovább Failaka-szigetén maradt egy aprócska közösség, de végül ők is behódoltak a muszlim seregnek. A szigeten végzet ásatások során számos korai keresztény templomot fedeztek fel, amik az akkori keresztény kultúra gazdagságáról adnak bizonyítékot.
A XIX. században újjászületett a kereszténység Kuvaitban
A kereszténység újjászületése a modern korig váratott magára. 1885-ben egy Samuel Zwimmer nevezetű protestáns lelkész Bahreinből iraki Baszrába vezető útja során Kuvaitban pihent meg. Az Amerikai Arab Misszió alapítója elhatározta, hogy az öböl-menti hercegségben is létrehoz egy központot. A misszió egészségügyi szolgáltatásainak köszönhetően hamar nagy népszerűséget nyert el a lakosság körében.
Kuvait emírje Mubarak Al-Sabbah sejk eleinte ellenezte a misszió tevékenységét, egy ideig ki is tiltotta az országból, amiért Szent Bibliát osztottak az embereknek. Miután a súlyosan megbetegedett lányát egy baszrai keresztény orvos meggyógyította, a kuvaiti sejk földet adományozott a missziónak és 1914-ben megépülhetett az misszió tulajdonában lévő Amerikai Kórház, ami az évtizedek alatti bővítéssekkel az ország egyik legfőbb egészségügyi intézményévé vált.
A kórház egyik legnépszerűbb orvosa az amerikai Mary Bruins Allison, aki a helyi szokások miatt csak női páciensekkel foglalkozott. Az XX. század elején a muszlim világban ez egyedülálló volt, hiszen akkoriban a nők még az otthonukat is csak férjük vagy apjuk engedélyével hagyhatták el.
Külföldi bevándorlók hozták létre a mostani keresztény egyházakat
Az ötvenes évektől kezdve egyre nagyobb ütemben nőt a keresztények aránya Kuvaitban. A többségük vendégmunkásként érkezett a környező arab országokból. A damaszkuszi, egyiptomi és iraki keresztény munkavállalók körében népszerű célországként szerepelt Kuvait, mivel bevándorláspolitikájuk nyitottabbnak tűnt a többi arab monarchiától.
1959-ben megalakult Youssef Abd Al-Nour lelkész vezetésével az Arab Egyház Tanácsa. 1964-ben két keresztény kuvaiti sejket választottak meg. Yakoub Shammast az egyiptomi Nílusi Evangélikus Zsinatot, míg Sulejman Samaan a Szíriai és Libanoni Nemzeti Evangélikus Zsinatot képviselte Kuvaitban.
A levantei és Nílus-menti keresztény bevándorlók többsége értelmiségi családokból kerültek ki, ami hozzájárultak Kuvait fejlődéséhez és gazdasági felemelkedéséhez.
A hetvenes években a kőolaj felfedezése százezrével vonzotta az afrikai és ázsiai munkavállalókat is akik többsége katolikus egyházhoz tartozott. 
A 2015-ös adatok szerint Kuvait lakossága meghaladta a hárommillió négyszázezret amiből 26.5%-a kereszténynek vallotta magát. Vagyis több mint 800 ezer keresztény él az öböl-menti olajmonarchiában.
Sok bevándorlót keresztény család két-három generáció óta él a monarchiában, státuszuk továbbra is külföldi bevándorlóként vagy ideiglenes munkavállalóként szerepelnek a hivatalokban. Az arab országban csak külföldi csak akkor kaphat állampolgárságot, ha muszlim hitű. Ezt a szokásjogot a kuvaiti törvényhozás jogilag is megerősítette.
| Kuvaiti keresztény egyházak és felekezetek:
|
Őshonos kuvaiti keresztények
Kuvaitban hivatalosan csak 400 keresztény él akik teljes jogú állampolgársággal bírnak és parlamenti képviselettel is rendelkeznek.
Az apró közösséget tizenkét család alkotja, amiből nyolc család felmenői még XX. század elején menekültek el Irak északi területéről illetve mai Törökországhoz tartizó Diyarbakr városban tomboló keresztény népirtás elől. A családok főként a görög ortodoxia követői, de vannak köztük keleti katolikusok és evangélisták. Több mint száz éve élnek Kuvaitban így hagyományuk, szokásuk de még a nyelvjárásuk is az öböl-menti dialektusát követi. Közölük a leghíresebb két család a Shammas és a Saheyber számos tagja töltött be magas rangú pozíciókat Kuvait politikai és társadalmi életében. 
A másik csoport Palesztinából menekült el 1948-ban miután Izrael kikiáltotta függetlenségét, és az arab-izraeli konfliktus következményeként hazájuk elhagyására kényszerültek. Egy kisebb közösség Libanonból és Szíriából származnak akik megőrizték kulturális hagyományukat és a levantei dialektusukat.
A kuvaiti keresztények a mai napig meghatározó szerepet játszanak az öböl-menti monarchia gazdasági, kulturális és politikai életében.
Kassab Adonis
