– Ön és az egész családja átesett már a koronavírus-fertőzésen. Hogyan élték meg?

– Valóban átestünk rajta, és bár nem akarom túldramatizálni a helyzetet, mert nem szeretem a panaszkodást, de el kell mondanom: kihívásokkal teli volt ez az időszak. Hét gyermekkel átélni a koronavírust – egy bárányhimlős óvodással és hat iskolással, akik öt különböző oktatási intézménybe „járnak”, ami egy kilenc munkaállomásos, digitális oktatásra és home office-ra alkalmas infrastruktúra fenntartását igényelte – nos, nem volt egyszerű. Mindannyiunkon végigment a betegség, s volt olyan a családtagok között, aki hetekre legyengült. Mégis, az életet folytatni kellett.

Ilyenkor jön elő, hogy az ember miből, honnan meríti az erőt a folytatáshoz, hogy mind lelkileg, mind testileg túl legyen ezen a megpróbáltatáson. A saját erejéből, a saját energiáiból táplálkozik – vagy valami rejtett, titkos összetevőből? Ami esetleg nem is olyan titkos, hiszen

több mint 2000 éve kézzel foghatóan ott van az emberek orra előtt: a megtestesült Isten. Aki a kegyelmével minden pillanatban mellettünk van, vigyáz ránk, gondoskodik rólunk, és bizony, néha másképp gondolkodik, mint a mi korlátolt agyunk, más terve, célja van velünk – és kihívások elé állít. Az erőfeszítéseinket felajánlva, Benne bízva, rá támaszkodva azonban minden bajon túl lehet jutni!

hirdetés

Dabóczi Kálmán, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke beszédet mond a Teremtés hetét lezáró konferencián, a Bálna Budapest Rendezvényközpontban, 2017. szeptember 30-án. A kép forrása: MTI Fotó: Soós Lajos

– Hogyan érzik magukat most, hónapokkal később?

– Az utótünetekre mindenképpen felhívnám a figyelmet – és hadd tegyek ide egy óriási felkiáltójelet! Saját tapasztalatom, hogy nem szabad egyből nekiállni sportolni ugyanazzal az intenzitással, mint régen, meg kell próbálni kerülni a stresszes munkahelyi létformát, mert az ember hiába nem mutat tüneteket, még gyenge. Magamon látom, hogy bár átment rajtam novemberben a vírus, a mai napig érzem a fizikai terhelhetőségemen az utóhatásait. Ez olyan jelekben mutatkozik meg, mint a fáradékonyság, a vezetés közbeni koncentrálóképesség romlása, az időszakos szédülés, valamint az indokolatlan, egyik pillanatról a másikra történő, összeomlásszerű kimerültség. Időt kell adnunk a testünknek és a lelkünknek, hogy regenerálódni tudjon egy ilyen méretű stressz után.

– Mi a véleménye az oltás szükségességét illetően?

– Azt gondolom, hogy a vakcina gyors előállítása elképesztő teljesítmény. Dolgoztam korábban a gyógyszeriparban, gyógyszerfejlesztésben is érintett voltam, és tudom, mit jelent egy ilyen vakcinának a kifejlesztése, elkészítése és engedélyeztetési eljárása. Döbbenetes, sőt emberfeletti teljesítmény, hogy az oltóanyag 2020 végére már rendelkezésre állt, és elkezdődhettek a tömegszerű beoltások. Ez egy felfoghatatlan eredmény, aminek mindenkinek örülnie kellene.

Ha megnézzük a 20. század nagy orvostudományi teljesítményeit, azt találjuk, hogy számszerűen minden kétséget kizáróan a tömeges védőoltások fejtették ki a legnagyobb hatást, vagyis ezek által sikerült a legtöbb emberéletet megmenteni.

Én ezek miatt a tények miatt is maximálisan oltáspárti vagyok. Legnagyobb fiunk orvostanhallgató, és ő is ugyanezen az állásponton van. Édesanyám – aki 77 éves kora ellenére több műszakban dolgozik orvosként, helytáll ebben az embert próbáló időszakban is – szintén túl van az első adag oltáson. Nagyon várom, hogy megkaphassuk az oltást, de tekintettel arra, hogy mi átestünk a víruson, vagyis a szervezetünk valamennyi ellenanyagot már termelt, valószínűleg a sor végén, a helyzetünknek megfelelő időben kapunk csak helyet, ami abszolút érthető.

Véleményem szerint a tömeges védőoltás mindannyiunk közös érdeke!

A védőoltást az Úristen ajándékának tartom – Sillye Jenő a Vasárnapnak

A kiemelt kép forrása: MTI Fotó: Soós Lajos