Budapest elveszett tetődíszei X.
Az alábbi épület története kilóg az eddigiek sorából. Eddig főleg olyan bérpalotákat mutattam be, amelyek a második világháború, 1956, illetve a szocializmus pusztításának estek áldozatul. Nos, a Hősök tere Andrássy úti torkolatában álló Babocsay-villa viszont az emberi hiúság áldozata lett. Az 1906-ban épült villa tervezője Árkay Aladár, névadója pedig Babocsay Hermann, az épület megrendelője volt. A magyaros szecessziós stílusban (ez volt sokáig az egyetlen magyar építészeti stílus) felhúzott épület kiemelt városképi elhelyezkedése miatt a kritikusok céltáblájává vált. Babocsay Hermann – megelégedve a kritikákat – elhatározta, hogy átalakítja a házat. Pár évvel az elkészülte után, 1910-ben megbízta Kozma Lajos építészt az épület áttervezésével, aki a homlokzati díszeket eltávolíttatta, és egy, Bauhaus-stílusúra emlékeztető villává alakította a házat. Az épület szerepet kapott a magyar történelem egy szomorú momentumában: 1956. november 4-én az akkor már Jugoszláv nagykövetségként funkcionáló épületben keresett menedéket Nagy Imre miniszterelnök, akit pár hónappal később onnan kilépve tartóztattak le, majd hurcoltak Romániába a szovjetek. Az egykori csodálatos szecessziós palota ma Szerbia nagykövetsége. 
Tovább haladva, az egykori Aréna (ma Dózsa György) úton, az Ajtósi Dührer út sarkán találjuk a Csányi-bérházat. Az épület 1907-ben épült szecessziós stílusban Csányi Aladár orvosprofesszor számára, aki a benne kialakított hatalmas luxuslakásokat bérbe adta. Tervezője Dénes Dezső műépítész volt, építőmestere pedig Paulheim István és Stahulyal Iván. A második világháborúban – stratégiai elhelyezkedése miatt – jelentős károk érték. Díszei megsérültek, de a kupolája sértetlen maradt. A fővárosban egyedülálló kovácsoltvas toronysüvegét a katonai parádék és a május elsejei menetekre átalakított Felvonulási tér létrehozásával egyidőben egyszerű bádogtoronyra cserélték, az épület díszeit pedig teljesen leverték. A városi legenda szerint a legfelsőbb pártvezetés kérése volt a szocialista térhez illő épületek kialakítása. A mai Dózsa György út számos épülete hasonló módon vesztette el díszeit, néhány esetben pedig teljes bontás és szocialista realista stílusú újjáépítés történt (ilyen például az Építők Szakszervezetének székháza). 
Képzeletben haladjunk tovább a Dózsa György úton egészen a Thököly útig. Itt áll a hányattatott sorsú Schanzer-bérház. Budapest számos szecessziós bérháza megszenvedte a háborút és az azt követő szocializmust, de ezzel az épülettel különösen barbár módon bántak el a proletár „gondolkodás” hívei. A Schütz Rezső által tervezett ötszintes szecessziós palota 1905-ben épült. Homlokzatán, egy másfél emelet nagyságú mozaikon – más budapesti homlokzatokhoz hasonlóan – Hungária allegorikus nőalakja volt látható, tetőzete Zsolnay majolikával és mázas cserepekkel volt díszítve. Budapest ostromakor a véderők géppuska- és páncélököl-állásokat helyeztek el az épület különböző szintjein, így a Thököly úton előretörő szovjetek nem kímélték az épületet. Minden pusztítás ellenére, egy 1956-ban készült fénykép tanúsága szerint még többé-kevésbé épek voltak a mozaikdíszítések és a tetőzet formája is az eredeti vonalakat követte. Ami azóta történt a Schanzer-bérházzal, az viszont egyszerűen felfoghatatlan! 
A VIII. kerületi Tavaszmező és Szűz utca torkolatában áll egy hatalmas iskolaépület, amely eklektikus stílusban épült, Wellisch Alfréd építész tervei alapján. Az 1896-ban átadott épület díszes tetőzetén elhelyezett hatalmas óraszerkezet utal a közfeladati funkcióra. Egykor a kerületi Főgimnázium, majd a Zrínyi Miklós Gimnázium működött a falai között. Sem a második világháborúban, sem az 1956-os forradalomban nem sérült meg, ami annak köszönhető, hogy nem egy nagy forgalmú út vagy tér mellett található. Ezért is különös, hogy miért és mikor tűntek el a szobordíszek a timpanonból – és kinek szúrhatta a szemét a díszes tetőzet és az óraszerkezet? (Gyanítható a válasz…) Napjainkban itt található az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki és Gazdasági Karának központja. 
A Blaha Lujza tér egyik jellegzetes épülete az egykori Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Erzsébetvárosi Fiókpénztárának bérpalotája. Jellegzetes hagymakupolájának tetejét egy földgömbön álló Merkúr szobor díszítette egészen a második világháborúig. Az ostrom idején az épület sarokrészét érte egy belövés, aminek következtében a negyedik emeleti födém rázuhant a harmadik emeltre. A házon – csodával határos módon – ezen kívül csak egy valami pusztult el: a Merkúr szobor. Valószínűsíthető, hogy – a Szervita téri Phönix palota főnixmadarához hasonlóan – a Merkúr szobor is tudatos háborús károkozás áldozata lett (ugyanis sok helyütt fogadásból lőtték az épületdíszeket).
A hagymakupola az 1956-os harcok idején olyannyira megsérült, hogy teljesen ledőlt a Rákóczi útra. Érdekes módon a forradalom utáni újjáépítés során az eredeti formájában visszaépült (természetesen a Merkúr szobor nélkül). A városi legenda szerint ez azért történhetett meg, mert a szovjet erők parancsnokának, Konyev marsallnak a lakásán volt egy festmény, amely Budapest 1945-ös „felszabadulását” ábrázolta, háttérben a hagymakupolával. Mivel a marsall nagyon szerette ezt a festményt, közbenjárt az „illetékeseknél”, és csodák csodájára a kupola visszaépült. Jó lenne, ha a Merkúr szobor is visszakerülhetne az eredeti helyére. 
(A cikksorozat a jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
