Vasárnapi hír, hogy a világon - hasonlóan a korábbi évekhez – 2020-ban is az abortusz volt a vezető halálozási ok. A Worldometers statisztikai oldal adatai szerint a mögöttünk hagyott esztendőben közel 43 millió védtelen gyermeket gyilkoltak meg még azelőtt, hogy megszületett volna. (Ebben a számban természetesen csak a szándékos, művi abortuszok vannak benne, a spontán vetélések nem.) Az Egészségügyi Világszervezet is hasonló adatokkal dolgozik, a WHO becslései szerint a világon évente 40-50 millió abortuszt végeznek el, ez körülbelül napi 125 ezer magzatgyilkosságnak felel meg. Nem nehéz kiszámolni: csak az elmúlt húsz évben közel 1 milliárd (!) művi terhességmegszakítást hajtottak végre a Földön. Hangsúlyozom, csak az elmúlt húsz évben…
A józan ész szerint is gyilkosság az abortusz
A liberális propaganda állításaival szemben egyébként még csak kereszténynek, sőt vallásosnak sem kell ahhoz lenni, hogy valaki az abortuszt gyilkosságnak tekintse.
Biológiai tény, hogy a megtermékenyítés során a hímivarsejt és a petesejt összeolvadásakor keletkezett sejt, az ún. zigóta egy saját élettel rendelkező individuum, amelyből már nem lehet sem kisegér, sem elefánt, kizárólag ember.
A természettörvény alapján pedig minden ártatlan emberi lényt megillet az élethez való sérthetetlen jog.
Ennek belátásához tehát nincs szükség kinyilatkoztatásra, nincs szükség Krisztusra és nincs szükség egyházra sem: az ember mint értelmes létező, a józan ész segítségével mintegy felfedezi magában az erkölcsi törvényt, amely örökre és változatlanul bele van írva emberi természetébe.
hirdetésA magyarság történetének legnagyobb genocídiuma
Ha egy kicsit elvonatkoztatunk a művi terhességmegszakítás cselekedetének erkölcsi megítélésétől, magyar etnikumú és érzületű emberként ugyancsak problémásnak kell találnunk az abortuszt egy olyan demográfiai válság közepette, mint amilyen a mostani.
Hazánk 1981 óta tartó népességcsökkenéséből oroszlánrészt vállaltak a kommunista döntéshozók, akik a korábbi tiltást feloldva, 1956-ban legálissá tették az abortuszt. A liberalizáció folyományaként – a KSH adatai szerint – 1956 és 1990 között összesen 4,4 millió (!) magyar magzatot mészároltak le az állam által „szentesített” módon.
A történelmi tények, valamint a demográfiai következmények ismeretében
egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a kommunisták egy előre eltervezett, tudatos népirtást hajtottak végre a magyarság ellen, amely sajnos a rendszerváltással sem ért véget.
A legfiatalabb generáció soraiban végzett etnikai tisztogatás megítélését ráadásul további tényezők is súlyosbítják:
- mértékét tekintve a magyarság történetének legnagyobb genocídiuma;
- védekezésre képtelen egyéneket gyilkoltak/gyilkolnak meg;
- a magyar jövő letéteményeseit (v.ö. „Méhében él a nemzet”) érte/éri támadás.
Ugyancsak elborzasztó az a KSH-s adat, miszerint az 1959 és 1973 közötti tizenöt esztendő mindegyikében több terhességmegszakítás történt Magyarországon, mint amennyi magyar gyermek ezekben az években világra jött.
Habár a rendszerváltást követően fokozatosan csökkenni kezdett a hazánkban végrehajtott abortuszok száma (1990-ben még 90 ezer, 2017-ben már „csak” 28 ezer magzatgyilkosságot követtek el), még így is több mint 1 millió honfitársunk nem születhetett meg 1990 óta.
Az otthon elvégezhető abortuszok miatt elszabadulhat a pokol
Amúgy is rosszak a demográfiai mutatóink
A Business Insider tavalyi összesítése szerint hazánk a 14. helyen áll a világ húsz leggyorsabban fogyó országának listáján. Magyarként tehát az abortuszt nemcsak erkölcsi és emberi, hanem pragmatikus szempontok alapján is elleneznünk kell. Nyilvánvaló, hogy a nemzet fogyásának ezer más oka is van, a jelenlegi tendenciák közepette azonban minden egyes magyar magzat elpusztítása, amellett, hogy kegyetlen gyilkosság, egy olyan luxus, amely a gyermekeink és az unokáink jövőjébe kerülhet.
Horváth Tamás
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
