Jézus elnézi nekünk. Elnézi, hogy már idehaza is sokan zoknikkal, cukor-kampósbotokkal meg rénszarvasokkal illusztrálják születésnapját. Amiről – amúgy – egyre kevesebb szó esik.
Egy ugrásra vagyunk attól, hogy Krisztus helyett Santa hozza az ajit, bebújva a kályhalyukon, szenteste. Persze ez az amerikanizmus sem magától jött, hanem hozták. Miként a krumplibogarat, a paprikát, a paradicsomot, a helovínt, a génmódosított szóját meg a Valentin-napi plázaünnepet. Ez utóbbit a médiával összenőtt kereskedelem importálta az Újvilágból.
Krisztus kiírása a karácsonyból viszont nem annyira kereskedelmi, mint inkább ördögi törekvés.
A szórakoztatóipar – főként Hollywood – már rég azon van, hogy egyetlen egy karácsonyi filmben se lássunk egy fia keresztet sem, Jézuska még véletlenül se kerüljön szóba, az esetlegesen mutogatott templombelsők pedig leginkább egy nagyszálló konferenciaterméhez legyenek hasonlatosak. Még a Jézus helyett beszuszakolt télapót is demisztifikálják azzal, hogy
gondos felesége van, aki szenyót csomagol neki az ajándék-kézbesítési körútra. Szenteste.
Mi a feneség ebben? Pusztán az, hogy a karácsony általában a tévé elé szögezi a jónépet, ahol általában reggeltől estig amerikai módra oktatják az ünnepet, filmiparilag. És mi szép lassan megesszük. A pulykát is. Merthogy odaát nem halászlé, töltött káposzta meg bejgli járja.
hirdetésSzóval elkezdődött. Elkezdődött már azzal, amikor egyik túltolt hazai internetes portálunkon
a karácsonyt már nem mint Magyarország legszebb, legszentebb ünnepét emlegetik, hanem a keresztények ünnepeként. Egyikként a sok felekezeti hacacáré közül.
És mi észre sem vesszük ezeket az apró, de egyre sokasodó árnyalatokat a médiában. Egészen addig, amíg ezek a sokasodó árnyalatok meghozzák szépen a sötétséget. Aztán abban majd vakon téblábolhatunk, ők pedig megmondják, merre botorkáljunk. Rávezetnek miket az útra.
Ami egyre távolabb visz Jézustól. Ez a cél.
Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
