Születésnapi tortát adunk Jézusnak
Jézus megszületett Betlehemben. Az Ige testté, az Isten emberré lett. A Megváltó ma is meglátogatna bennünket – hiszen jelen akar lenni az életünkben. Karácsony ünnepeltje minden nap teret kér a családunkban, hogy aztán a köreinkbe engedjük-e, az a mi döntésünkön múlik. Az egyházi évben különleges helyet kapott Jézus születésnapjának megünneplése. Éppen úgy vesszük körbe a betlehemi kisdedet ilyenkor, ahogyan családtagjainkat köszöntjük fel.
Tizenegy évvel ezelőtt – akkor még csak egy gyermekes szülőkként – úgy döntöttünk, szeretnénk Jézust megajándékozni a születésnapján. Ezért
elhatároztuk: nem egymást ajándékozzuk, mint ahogyan azt egymás születésnapjain tesszük, hanem a napkeleti bölcsek pazarlásával minden figyelmünket és szeretetünket Neki adjuk.
Azóta ilyen módon ünnepeljük Jézust, aki eközben, érdekes módon, a szívünket csordultig megtölti olyan boldogsággal, ami nem múlik el.
Advent elején megtisztítjuk a szívünket. A „halmokat”, az Úrhoz nem méltó dolgainkat igyekszünk elhordani, az „árkokat” (botlásokat, mulasztásokat…) feltölteni, és a szívünkig vezető utat előkészíteni. Mindig teszünk valamilyen elhatározást is. Ki-ki megpróbálja elhagyni a gyengeségeit, rendetlen szokásait. Ez sok erőfeszítésünkbe kerül, de kedves ajándék Jézusnak.
A gyerekekkel meg is jelenítjük a lelki serénykedést. Idén a sikeres küzdelmeinkért, a jóságokért éppen lisztet gyűjtünk Jézus karácsonyi születésnapi tortájához. Korábban karácsonyfadíszekre lehetett beváltani az adventi jó cselekedetek szívecskéit, vagy Jézus jászlába gyűjtögettük a szalmaszálakat.
Ahogy december huszonötödikéhez közeledünk, kicsit talán már felülkerekedünk gyengeségeinken, lemondásainkkal, imádsággal vagy böjttel, egyéb lelki felajánlásainkkal megéljük, hogy nap mint nap egyre világosabb lehet a szívünk.
Ez a mi ajándékkészítésünk – kicsiktől a nagyokig.
Az adventi igyekezet mellett meg akarjuk találni azokat a pontokat az életünkben, ahol még nem engedtük megszületni a Megváltót. Azon vagyunk, hogy ide is meghívjuk őt. A szállást kereső Szent Családot konkrétan nekünk is lehetőségünk van befogadni az életünk olyan területein, ahonnan eddig kizártuk őt, csak mert okosabbnak hittük magunkat.
A huszonnegyedikei „szenteste” számunkra még mindig a készületé.
Vigília, készenlét és figyelem, hogy a huszonötödikei Szülinapost a legnagyobb odaadással tudjuk köszönteni az ünnepén. Feldíszítjük a karácsonyfát, előkészítjük a másnapi születésnapozáshoz eltervezett ebédet, ünneplést. A pásztorjátékot is előadjuk. Mindenkire jut valamilyen szerep. Amíg kevesebben voltunk, a Szentírásból is felolvashattuk a születéstörténetet.
Karácsony csúcspontja számunkra az ünnepi szentmise, ahol tökéletes módon találkozhatunk Krisztussal.
A felajánláskor lélekben az oltárra helyezzük mindazt, amit advent folyamán gyűjtöttünk Neki, akitől csak annyit kérünk: szülessen meg bennünk a legvalóságosabban.
Hazaérve az ünnepi asztalnál Jézus is helyet kap – jelképesen számára is megterítünk. Aztán sokat énekelünk! Sok-sok karácsonyi éneket! Így ünnepeljük Jézust! Az angyalok dicséretéhez próbálunk igazodni! Nagyobb gyerekeink imaszándékokat is megfogalmaznak az egyes énekek között.
Idén a „jóságlisztből” készítjük Jézus születésnapi tortáját. Minden gyermekünk nagy izgalommal várja ezt a nagy születésnapi ünnepet. Közösen tapasztalhatjuk meg, hogy Isten jó hozzánk, ajándékokkal halmoz el bennünket. Ezért csodálatos a legkülönlegesebb módokon figyelni Őrá, aki része akar lenni az életünknek minden nap… és most, Karácsonykor is!
„Boldog születésnapot, Jézus!”
Gável András és családja
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Ha anyám nem harcol értem, kidobnak, mint selejtet – Gável András a Vasárnapnak
Kiemelt képünket Gável András készítette
