Természeti jelenségek, amelyek a hit fényében különleges üzenetet hordoznak azok számára, akik alázattal közelítenek feléjük. A Bibliában több ponton is észrevesszük, hogy az isteni örök üzenet „felhasználja” a teremtett világ adottságait. A Teremtő épít az ő alkotására. Fontos számára a mindennapjainkat meghatározó idő. A betlehemi csillag valójában egy csillagászati jelenség, amely Jézus születésekor a prófétai jövendölések szolgálatába állt. Az asszír Bileám így jövendöl a Messiásról: „Csillag kel föl Jákobból” és „királysága dicsőségére emelkedik” (Szám 24: 7 és 17). Ez a csillag időszámításunk előtt 7-ben Jézus születését jelezte a tudományos napkeleti bölcsek és a „tudománytalan” betlehemi pásztorok számára. A különlegesen fénylő csillag 2020. december 21-én, 800 év után, újra feltűnik a fejünk felett. Vajon mit jelez majd?
Amint egy bibliai „csodás jelenségről” kiderül, hogy talán nem is annyira csodás, mert létezik rá tudományos magyarázat, egyesek máris az isteni üzenet hiteltelenségéről kezdenek beszélni… Kiderült, hogy a választott nép feltehetőleg azért kelhetett át száraz lábbal a Vörös-tengeren, mert a sekélyebb helyeken a szél felszárította a talajt. Az erre a helyre jellemző dagály azután elárasztotta a zsidók nyomába eredő egyiptomiakat. Mindez azonban semmit nem von el a választott nép istentapasztalatából, annak valóságosságából.
Hasonló a helyzet a betlehemi csillag esetében. A napkeleti bölcsek ezt az égen látható jelenséget követték – de vajon ez egy teljesen váratlan esemény volt a csillagtudósok életében, vagy már eleve számíthattak rá?
Időszámításunk előtt 7-ben egy nagyon ritka csillagászati jelenség volt látható: A Jupiter és a Szaturnusz hónapokon át állt együtt a Halak csillagképében, és végül a pályájuk nyugati fordulópontján a zodiákus-fény csúcsán. Ez éppen Jeruzsálem és Betlehem délkörében lehetett – magyarázza jegyzetében Teres Ágoston jezsuita.
A tudós pap arra is rámutat, hogy a mágusok feltehetően a babiloni Marduk-templom tudós csillagászai és papjai voltak. A két nagy próféta, Ezékiel és Dániel szintén Babilonban dolgozott a száműzetés éveiben (Kr.e. 598-538). Dániel ott a királyok első tanácsosa lett és a legfőbb mágus rangját kapta (Dán 4: 6; 5: 11). Ebből az is következik, hogy ismerhették a Messiásról szóló jövendöléseket, különösen az asszír Bileám jövendölését: „Csillag kel föl Jákobból” és „királysága dicsőségére emelkedik” (Szám 24: 7 és 17) – magyarázza a szerzetes.
hirdetésA mágusok tehát tisztában voltak a csillagászati jelenséggel és a zsidó népre vonatkozó próféciákkal is.
Így hát nem véletlenül indultak útnak, hogy megtalálják a „zsidók újszülött királyát”. Régészeti leletekből arra tudunk következtetni, hogy a mágusok ékírásos naptárai csillagászati adatokat is feljegyeztek.
A modern csillagászat igazolja a Jézus korabeli csillagászat helyességét.
„Az ókori csillagászok a bolygók mozgásából próbálták megjósolni a jövő eseményeit. A Jézus születésekor az égen látható nagyon ritka bolygó-együttállás tehát a Jupiter és a Szaturnusz együttállása. A megtalált ókori csillagnaptár erre az évre jósolta, hogy nagy királya fog születni a zsidóknak. A Jupitert ugyanis az uralkodók jelképének, a Szaturnuszt pedig a zsidók bolygójának tartották” – írta Székely János püspök.
Ki tudja, 2020. december 21-én milyen jelentőséget hordoz a nyolcszáz évvel ezelőtt is tapasztalt csillagászati jelenség. Vajon megváltoztatja az életünket? Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy csak azok lesznek képesek észrevenni életükben a csodát, akik alázattal közelítenek. Jézus Krisztus idén is meg akar születni az ember szívében. Vajon felfedezzük őt akkor is, ha nem királyi bölcsőben ringatózik, hanem egy trágyaillatú istálló jászolában fekszik, pólyába takarva?
Itt az asztronómia felmondja a szolgálatot – csak a hit vezet el a találkozásig.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
