Budapest elveszett tetődíszei IV.
Ahogy hétről hétre egyre jobban belemerülök a budapesti épületekről a háború előtt és után készült fényképek keresésébe, néha olyan (tudatosan) elpusztított bérpalotákra bukkanok, amelyekről eddig nem is tudtam. Ez azért lehetséges, mert a rekonstrukciós programról szóló hírek hatására nagyon sokan döbbentek rá, hogy milyen sokat veszített a főváros a tornyai eltűnésével. Számos, eddig nem publikált, régi fénykép bukkant fel tehát, amelyek megkönnyítik a projekt megvalósítását, illetve a feltárást végző szakemberek munkáját.
A Rákóczi úton található épületek között az egyik legnagyobb toronydísszel az úgynevezett Luther-ház (Luther-udvar) rendelkezett. Az 1894-ben emelt, neoromán stílusú épület, a hazai evangélikus vallású szlovákság központja nemcsak a – mára elveszett – tornyai miatt különleges, hanem a háztömbnyi méretű bérpalota udvarán álló – mostanra már romokban heverő – hatalmas, romantikus stílusú templomról is (amelyet a Rákóczi útról nem lehet látni). A templomnak a ház frontján megnyitott, impozáns bélletes bejárata felett látható Luther Márton szobra is. 
A Luther-házhoz közel eső Blaha Lujza téren úgyszintén találunk olyan bérházakat, amelyek városkép formáló elhelyezkedésükből fakadóan feltétlenül tornyosításra és tetőidom-visszaépítésre szorulnának. A téren áll a Perl-Korintusz-bérpalota, amelyet sokan csak Lottó áruházként ismertek a rendszerváltás előtt. A Kazinczy és a Rákóczi út sarkán lévő ötemeletes, díszes sarokkupolában végződő eklektikus bérpalotát 1919-ben építtette Perl Benő varrógép- és kerékpárkereskedő. A palota sarokkupolája a háborúban megsérült, és ahelyett, hogy helyrehozták volna, inkább lebontották. Sőt, az épületet szinte teljes egészében „leborotválták” (megfosztották díszeitől), földszintje pedig (más Blaha Lujza téri épületekkel együtt) 1957-ben az „árkádosítás” áldozatává vált. 
A Perl-Korintusz-bérpalotától három háznyira, az Astoria felé találjuk a Grünwald-házat, az egész ország leginkább hányattatott sorsú épületét. A Rákóczi út–Kossuth Lajos utca útvonalon valahogy nagyon beindult a szocializmus barbár vésője: az 1898-ban, Grünwald Mór építész által tervezett szecessziós-premodern stílusú bérházat teljesen stílustalanná és jellegtelenné tette. A menetrend ugyanaz volt, mint az előző esetekben: a háborúban megsérült épületet az eredeti stílusától teljesen megfosztva építették újjá, díszeit leverték, a boltok helyét „árkádosították”. Azt gondolom, az alábbi fényképekhez semmit nem kell hozzáfűzni. 
A következő épületet, az egykori MKTA (Magyar Királyi Tudományegyetemi Alap) bérházát a híres építész, Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, akinek nevéhez a Műegyetem és a Széchenyi fürdő épületei is fűződnek. Az 1895-re felépült, gazdagon díszített, sarokkupolás épület a háborúban csak csekély mértékben sérült, tornyai épségben úszták meg Budapest ostromát. Ennek ellenére a saroktornyokat a háború után elbontották. A bérpalotát sokan a földszinten működő Puskin moziról ismerhetik. 
A Standard-Dreher-bérpalota egy igazi kuriózum. Az eklektikus épületet ifjabb Dreher Antal kőbányai sörgyáros építtette 1888-ban, Hubert József és Móry Károly tervei szerint. 1899-ben, a Kossuth Lajos utca kiszélesítése miatt az épület utcai frontját 10 méter mélységben elbontották – majd az utca síkjában újból felépítették a homlokzatot a sarokkupolájával együtt. A díszes kupola a világháborút túlélte, a szocializmust azonban már nem. 
Az Apponyi (ma Ferenciek) tere déli oldalán áll a fővárosi városkép egyik meghatározó épülete, a Királyi bérház zömök tömbje. A késő-eklektikus, szecessziós stílusba hajló épületet a Habsburg család alapítványa építtette Korb Flóris tervei alapján, Róth Miksa által készített színes ólomüveg ablakokkal. A házat maga Ferenc József császár és király adta át 1901-ben. A gazdagon díszített tetőzetet a második világháború után visszabontották egyszerűbb formára. Ugyanakkor mai állapota az eredeti formákat követi, így visszaállításához csak pénz és akarat szükséges. 
Őseink impozáns, nagyvárosi hangulatot teremtettek a gyönyörű bérpalotákkal, amelyek mai állapota elkeserítő. Remélhetőleg a közeljövőben markáns változás áll be ezen a területen is.
A következő héten további képekkel illusztrált időutazásra várom az olvasókat!
Fecske Gábor László
A szerző további írásai itt olvashatók
