George Clooney az agitprop komisszár szerepében
Beszélgessünk egy kicsit a propaganda természetéről!
Arról a nevezetes propagandáról, amelynek művelői önmagukat öröktől fogva a fénylő FüggetlenObjektivitás™️ letéteményeseinek állítják be, így minekutána a megfelelő kinyilatkoztatás megtörtént, szabadon elhelyezhetik a választási eredménytől örömkönnyező szakértőseregüket a műsorokban, kedvükre bombázhatják baráti interjúkkal MindenkiPolgármesterét™️ – még véletlenül sem a cselekvésképtelenségéről, sokkal inkább az általa használt kerékagyakról (!) érdeklődve – és persze a művészet szent letéteményeseinek csodás tanításait is elébünk tárhatják – természetesen a legtisztább okítási szándékkal.
Így tettek a minap George Clooney esetében is, aki épp valami új filmjét promózta – lám, szegről-végről mi is ezt tesszük most, látják, ilyen a profi propaganda –, majd amikor arról beszélt, hogy a mozijában tapasztalt gyűlölködéséhez honnan vett ihletet, akkor Jair Bolsonarót és Orbán Viktort hozta fel példaként, hozzátéve: ha a világ mostani folyamatai nem változnak, pár évtized múlva az egész glóbuszt ilyen gonosz formák uralhatják.
Én most azt a kérdést félre is tenném, hogy vajon Clooney honnan tud arról, milyen Orbán politikája; ezúttal nem megyek be abba az utcába sem, hogy felvessem, milyen durva lenne, ha még hálózat is létezne – hiszen akkor az elvtársak ennél is több celebritást tudnának bedobni a harcmezőre; azt meg végképp nem feszegetem, hogy ha Clooney-nak, tegyük fel, valóban van némi információja Orbánról, akkor azt milyen felületeken és személyektől szerezhette be. Azt a megfigyelésemet pedig egyenesen duplán figyelmen kívül hagyom, hogy a magyarországi ellenzék szerint a totálisan jelentéktelen Orbán immár arra is megfelelő, hogy dollármilliókból készült amerikai filmek reklámkampányát feldobhassák vele.
Maradjunk most csak annál, hogy a balos sajtó milyen módon számolt be a kijelentéséről.
A 444 azt írta, „George Clooney úgy tűnik, a politikai hírekből merít ihletet a filmjeihez, legalábbis erre utalt egy interjúban, amikor a legújabb filmjéről beszélt”. Milyen visszafogott, hideg, lényegretörő jellemzés! Elegáns, mondhatni. Hát a 24.hu? Mutatom, így: „George Clooney orbánozott egyet, miközben ikonikus filmszerepeiről beszélt”. Semmi meglepődés, felháborodás, ugyan. Szinte érezni a szerkesztőségekben dúló lendületet, hogy minél több embernek, minél rövidebb időn belül a tudtára adják, miként vélekedik a világhíres színművész hazánkról. Hátha jól elgondolkozunk rajta!
No, és hogy legyen összehasonlítási alapunk, most nézzük meg, hogy ugyanezek a sajtótermékek miként írnak arról, amikor egy magyar művész mondja el a véleményét a magyar közállapotokról. Gondolom, teljesen jóhiszeműen hozzáállva, hasonlóan megengedően.
Pár napja adott interjút a Mandinernek Szörényi Levente, amiben ugyanazt tette, mint George Clooney: világot magyarázott a saját szemszögéből. Hogyan vette ezt át a 444? „Szörényi Levente a nyomtatott Mandinernek adott interjút, amiben Kövér Lászlót idéző vehemenciával és gondolatokkal állt bele teljesen a kormánypárti irányvonalba, pedig korábban még többször volt különutas véleménye a NER-rel szemben”. Nahát, mintha némileg máshogy értékelnék azt, hogy a művész elmondja a saját, szubjektív gondolatait!
És a 24.hu? „Nagyinterjút adott a nyomtatott Mandinernek Szörényi Levente, aki ugyan korábban jobboldaliként is többször különutas véleményt fogalmazott meg a NER-rel szemben, most teljes mellszélességgel kiállt a kormány hivatalos irányvonala mellett, így elítélte az SZFE hallgatóit felbujtó tanárokat és a mellettük kiálló Bródy Jánost; szerinte Trumpot a háttérhatalom buktatta meg szavazástechnikai trükkökkel, és a koronavírus-járvány is alkalmas az emberiség tönkretételére, csak, hogy jöhessen utána a világkormány. Az interjúban Kövér Lászlót idézően sokszor kerül elő továbbá a kormánypárti mitológiában rendkívül fontos szerepet játszó SZDSZ is.”
A szuverén, fejét a világnézeti hullámverésből kidugó alkotóból hirtelen a legsötétebb NER-figura lett, és mintha azonos helyről érkeznének az instrukciók – értik a finom jelzésemet, ugye, itt a mintha szót óvatosan megnyomtam, úgy tálaltam fel Önöknek –, mindkét cikk beharangozójában ott kell szerepelnie Kövér Lászlónak, mint egy mumusnak, akire bizonnyal rögtön ugrik az ellenzéki olvasó.
Teljesen nyilvánvaló a helyzet: amikor Művészember™️ a progressziónak kedvesen nyilvánul meg, akkor az kinyilatkoztatás, ám ha ellenfélként, akkor rögtön nevetség tárgya. Ezt hívják propagandának.
Hiszen a heccsajtó agyában George Clooney harcos, forradalmi, ezernyi veszélyes helyzetben kiérlelt, baloldali nézőpontja teljesen a sajátja, ő már az interjú reggelén azzal a gondolattal ébredt, hogy ha törik, ha szakad, ma bevisz egy jó nagy ütést a reakciónak – míg Szörényi Levente kizárólag a hatalom embere lehet, a hatalmasoknak akar kedvezni, őket ajnározza, és egyáltalán – amit mond, azt egy idősebb, már nem is igen komolyan vehető ember mondja… Clooney szent meggyőződésből, mindenki okulására beszél hozzánk, csüngjünk az ajkain, hiszen tanítani igyekszik az elnyomott magyar népet – Szörényi ellenben az elnyomás embere, tegyük is gyorsan nevetségessé.
Ezeknek nincs más céljuk, csak annyi, hogy minket befolyásoljanak, mert ez egyenesen egy nekünk szóló üzenet. Clooney-hoz mindössze annyi köze van, mint ökölre húzott kesztyűbábnak a bábozóhoz. Híres a gúnyája, ezért felhasználható. Hozzánk szól az üzenet: nézd csak, a messzi, külföldi sztár is a homlokát ráncolja. Tudod, akit a tévében meg a moziban látsz, és most egyenesen hozzád szól! Hát, akkor már csak lehet valami igazsága ennek a beszédnek, nem? Köszönjük, kedves híres ember, következőre hozzál, kérlek, színesebb üveggyöngyöket is!
Ilyen a hadiállapot – és most legalább 2022-ig nem is változik a helyzet. Nincs kiegyezés, nem találkozunk középen, nincsenek közös értékek. Szokja meg idejekorán minden vonakodó is, hogy ez egy ilyen másfél év lesz. Azért acsarkodnak, mert kellemetlenek vagyunk. A továbbiakban se okozzunk nekik csalódást.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
A heccsajtó sivalkodása nem minden, de bizonyosan jó irányt jelez
