Mintha Jézus közelebb ülne hozzánk egy székkel
Még javában szüreteltek a szőlősgazdák, amikor az áruházak polcain már megjelentek a különféle mikulások. Eleinte nagyon zavart. Aztán nem.
Főleg azon dühöngtem, hogy a különféle édesipari márkanevek lóbetűkkel rá is voltak nyomtatva a Mikulást idéző csokifigurákra – kétségbe vonandó még a minimális feltételezését is annak, hogy tán élnek még gyerekek, akik hisznek Szent Miklós meglepetésében, december ötödikéről hatodikára virradóra.
Aztán, szinte észrevétlenül, hatalmába kerített az advent, miközben hosszasan silabizáltam a vegyi fegyvereknek is beillő felvágottak bolhányi betűkkel írt összetételét.
Nem bántam már a kereskedelem üzletileg előrehozott adventjét, sőt! Még aznap este lázas beszélgetésbe kezdtünk odahaza családilag, idén mivel tehetjük különösen széppé, hangulatossá az adventet. Képzeletünkben már éreztük a süldögélő mákos patkó meg puszedli illatát. Zenéket válogattunk, melyek majd egész nap szólhatnak, böngészgettük a karácsonyos filmkészletet a neten, szóval komolyan beállt az advent a famíliában.
Ezenközben egy pillanatra felmerült bennem, hogy oké, az advent a karácsonyvárás ideje, de hol van ebben Jézus? Hol van Jézus akkor, amikor azon agyalunk, hogy milyen jó borokat és étkeket szedünk össze az ilyenkor esedékes baráti hajcihőkre?
Hát, ott van, hogy egy pillanat alatt eltűnt belőlünk a kovidos depresszió. Eltűnt ennek a szemét esztendőnek minden nyomorúságos történése.
És ne mondja senki, hogy a barátok halálát, a kórokat-nyavalyákat, pénzbeni kínlódásokat meg a negatív meglepetések sokaságát képes feledtetni, ha recepteket böngészünk, üvegdíszeket válogatunk, piros-zöld lézerpöttyöket tervezgetünk a szemben lévő házfalra vetítendő.
Igen, képes. Advent idején. Mert bár csinálhatunk ilyesmit augusztusban vagy szeptemberben, tolhatjuk a sült alma illatát, nézegethetünk karácsonyfadíszeket – semmi hatása nem lesz a lelki békénket illetően. Vajon miért?
Mert adventkor történik velünk valami. Mintha Jézus közelebb ülne hozzánk egy székkel, vagy csak jobban odafigyel azokra a dolgokra, melyekkel amúgy csak az embereknek van dolguk, a szabad akarat, ugyebár…
Advent idején mintha néha megfogná a szabad akarat által vezetett kezünket, és terelné a helyes irányba benne életünk ceruzáját. Ami azt illeti, én boldogan beáldoznám a szabad akaratot, cserébe egy folytonos adventért.
Persze a szabad akarat azt is jelenti, hogy csak rajtunk múlik. Rajtunk…
Ha csak rajtam múlna, nem lenne gond az örök advent. És sok milliónyian élünk a világban, akiken szintén nem múlna. De sokan vannak azok is, akiken, sajnos, nagyon is múlik, hogy csak abban a négy hétben van. Csak akkor lehet. Mert ezt az időszakot Jézus, ha úgy tetszik, erőből is, de nekünk adja.
És ha a multiknak köszönhetően immár hosszabb mint négy hét – én benne vagyok!
Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el
Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: MTI/Kaszás Tamás
