A negyven év felettieken is múlik, hogy elfogy-e a magyar – cselekedni kell
Az első beszélgetés ide, a második ide kattintva olvasható.
– Milyen „mentőövek” lehetségesek? Vannak-e olyan demográfiai tartalékok, melyeket nem használt ki az ország?
– 2015-ben jelent meg könyvem A szakadék szélén címen. Itt jelent meg először, hogy van egy utolsó remény arra, hogy elindítsuk a hiányzó „harmadik születési hullámot”. A nagy létszámú „B” generáció, az úgynevezett „Ratkó-unokák” akkor 35-40 évesek voltak, de már közeledtek a termékenységi kor felső határához. A negyven év körüli hölgyek akkor 80-90 ezren voltak. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha a 35-40 éveseket meg tudjuk támogatni, akkor még egy harmadik születési hullám elérhető, sajnos ez azonban nem történt meg.
A könyv megjelenését követően több mint 200 önkéntes szakértő heroikus munkát végzett, hogy megtaláljuk az életképes és hatékony megoldásokat a problémára.
Azóta több, mint 90 konferenciát és workshopot tartottunk, hat tanulmánykötetünk jelent meg, összefoglaló művünk a Jövőnk a gyermek címmel kapható, tovább tárgyaltunk minden elérhető felső vezetővel, hogy megoldást találhassunk az egyre fontosabb problémára.
Sajnos a kormányzat annak ellenére sem használta ki ezt a lehetőséget, hogy éppen ebben, a B-generációs korosztályban duplázódott meg a szülő nők száma. Sőt életkoruk miatt már a Babaváró hitelt sem kaphatják meg. Eltelt öt év, ez a generáció ma már 45 éves és nem fog tömegesen gyermeket vállalni. Évente pedig 60-70 ezer fővel csökken a szülőképes korú nők száma. A mostani 35 évesek már csak 55 ezren vannak, az utánuk jövő korosztály pedig már csak 35 ezres! Ebből adódik, hogy rohamos születésszám-csökkenés várható a következő években. Ennek kompenzálása nélkül – ha nem születnek meg végre a radikális intézkedések – népességünk visszavonhatatlanul megindul a kipusztulás felé!
– Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermekvállalási trend pozitív irányba változzon? – Meg kell érteni, hogy mit szeretnének a fiatalok, hiszen csak olyan családpolitikának van esélye, ami a fiatalok vágyaival, elképzelésével egyezik. Azt állapítottuk meg, hogy a 35 év fölöttiek körében a médiában erőltetett mantra, mely szerint a „fiatalok karriert szeretnének”, nem igaz. Talán inkább az őket követő negyedik generációra lehet ez majd jellemző, amit mi még nem vizsgáltunk. Ebben a korcsoportban a fiatalok csupán öt százaléka szeretne úgynevezett „karriert” építeni.
A döntő többség, ahogy említettük, családban gondolkodik.
A karrierépítés egyébként is félrevezető, hiszen az emberek többsége – férfiak és nők egyaránt – nem tud kimagasló eredményeket elérni a munkájában, kevesen kerülhetnek magas beosztásba. A magyarok többsége egyszerű alkalmazottként vagy három műszakos szalagmunka mellett dolgozik, melyet nem lehet karriernek nevezni.
– Össze lehet egyeztetni a családot és a munkát?
– Ez a generáció ezen dolgozik, a megkérdezett fiatalok 70 százaléka összhangban szeretné látni a munkahelyi és a családi feladatokat. Ez két gyermekig nagyobb feszültségek nélkül még működik, összeegyeztethető. Három gyermektől azonban ez már nem megoldható, számos problémával, logisztikai kihívással szembesülnek a szülők. Négy gyerek mellett pedig a két keresős családmodellre nincs jó megoldás. Az egyik szülő már nem tud külső munkát is végezni.
A kutatások szerint ennek a generációnak a 25%-a szeretne a családjának élni és sok gyermeket felnevelni. Ez egy masszív társadalmi réteg, amelyik sokgyermekes családban képzelné el az életét.
Régen is volt ilyen, mára azonban minimálisra csökkent ennek az esélye, mert nem tudnak megélni egy fizetésből. 4-8 gyerekes család ma már alig van. Érthetetlen, hogy éppen az a családcentrikus társadalmi csoport van ma diszkriminálva. Ezt a réteget kellene segíteni abban, hogy a hivatásukat betölthessék.
Ha valóban több gyermeket szeretnénk, a megoldás az, hogy engedjük ezeket a fiatalokat, hogy a családjuknak éljenek! Hozzanak létre nagycsaládokat és önálló társadalmi szektorként kellene őket kezelni, mint nagycsaládosok.
Őket kell minden eszközzel támogatni, mert ők az ország megmaradásának letéteményesei. Ők vállalnának gyermekeket, csak a lehetőségeket kell biztosítani a számukra. Erre a célra dolgozta ki az Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely a Hivatásos Szülők életpálya modellt (HISZÜK program, www.plusz1baba.hu). 
Fel szokott merülni, az úgynevezett „megélhetési” gyermekvállalás kérdése, vagyis, hogy ne a mélyszegénységben élő rétegeket hozzuk helyzetbe, mert az egészséges és jól szocializált gyermekek felnevelése volna a cél. A HISZÜK program kidolgozásakor erre is gondoltunk. Nem alanyi jogú támogatásról van ebben szó, hanem munkaviszonyról. És miként minden munkaadó megteszi, a belépési kritériumok ilyen esetben is megszabhatók.
– Mennyire lehet nagycsaládokkal tervezni egy munkaalapú társadalomban?
– Az alapkérdés az, hogy mit tekintünk munkának. A gyermeknevelést és más gondozási feladatokat ma „láthatatlan munkának” csúfolják, miközben a nemzetközi felmérések szerint ez termeli az országok GDP-jének 30%-át. Ez a liberális felfogás hobbinak, passziónak tekinti mindezt, holott a kiművelt emberfők felnevelése egyre hosszabb ideig tart és egyre többe kerül a családoknak. A fenntartható fejlődés érdekében újra kell definiálni a fogalmakat.
Ma néhányan még mindig azt támogatják, hogy a kisgyermekes anyák külső munkahelyeken is dolgozzanak. Ennek árát a következő generáció fogja kifizetni, ahogy ezt az elmúlt évtizedekben megtapasztaltuk. Egyrészt a további gyermekek születése ellen hat, másrészt láttuk, hogy a csecsemők elhanyagolása horribilis társadalmi költségekkel jár a rákövetkező évtizedekben, amit még senki nem számolt ki.
Egy gyermek felnevelése 18 éves koráig 27 ezer munkaórába és a különböző kalkulációk szerint 30-40 millió forintba kerül.
El kellene mozdulnunk a fenntartható fejlődés irányába, és egyensúlyba helyezni a pillanatnyi gazdasági érdekeket a jövő generáció egészséges felnevelésének érdekeivel. Akik a „megélhetési gyermekvállalástól” félnek, ne felejtsék el, hogy – számos intézkedés ellenére – még mindig rajtuk van egyben a legnagyobb teher, miközben a sokgyermekes családokon múlik a népesség fennmaradásának biztosítéka.
A nagycsaládok elszegényedése – közgazdasági értelemben – a humánerőforrás szűkített újratermelését jelenti. Az egészséges populáció felneveléséhez szükséges anyagi és szellemi erőforrások hiányában törvényszerűen leépül az ország humán vagyona.
Ha valóban szeretnénk fordítani a trenden, meg kell teremteni a nagycsaládok működéséhez szükséges társadalmi feltételeket.
Korábban soha nem volt olyan, hogy két felnőtt emberre lett volna terhelve három-négy-öt gyermek felnevelése, mert több generáció élt együtt. Sok felnőtt nevelt sok gyermeket, ami ma lehetetlen. Nincsenek meg hozzá sem a lakások, sem a bérek, sem a közösségek, dolgozni kényszerülnek még a nagyszülők is. Két felnőtt ember pedig nem tud három-hat gyermeket külső segítség nélkül felnevelni. Szükség van hozzá a gazdasági háttér mellett a szélesebb közösségi támogatásra is. 
– Mennyi gyermek születik ma – és mennyinek kellene születnie? – 2019-ben 89 200 gyermek született, most ez a Családvédelmi Akciótervnek köszönhetően – időarányosan – emelkedett 3000 gyermekkel. Előreláthatóan 90 000 körüli gyermek fog ez évben is megszületni, amely ugyan növekedés, de sajnos nagyon csekély. A Magyar Nemzeti Bank szerint is évi 110 000 gyermeknek kellene születnie ahhoz, hogy fenntartható legyen egy 9 milliós ország, ettől azonban nagyon-nagyon messze vagyunk.
– Van olyan program, amellyel gyorsan lehetne ezen változtatni?
– Legalább 10%-kal növelni kellene a születések számát az elkövetkező években.
Ha most megkapná a negyven fölötti generáció a Babaváró hitelt – mert ez a legnagyobb generáció, aki vállalhat még gyereket – az jelentős változást idézhetne elő.
Sajnos az életkoruk miatt éppen azok vannak kizárva a támogatásból, akik a legtöbb gyermeket tudnák adni az országnak. Fontos lenne, hogy a 40 év felettiek is kaphassanak Babaváró hitelt. Ha ez a generáció végképp kilép a szülőképes korból, nincs több esélyünk.
Ma 28 500 forint a „főállású anyaságért” kapható juttatás – ez nem méltányos, amikor a minimálbér 161 ezer forint.
El kellene indítani az általunk kidolgozott Hivatásos Szülők életpálya modellt, ami egy rendes átlagbért kínálna a családnak a harmadik gyermek megszületésekor, ezáltal lehetővé válna az édesanyák otthonmaradására, ami további gyermekek születését eredményezhetné. Egy ilyen támogatás sokkal gazdaságosabb a bölcsődék építésénél és fenntartásánál. Ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni, még ebben az évben döntéseket és intézkedéseket kell hozni, melyekkel elérhető lenne, hogy a következő évtől ugrásszerűen növekedjen a születésszám az országban. Így akár tízezerrel több gyermek is születhetne a következő évben. Most ezt az ugrást még végre lehet hajtani, később viszont nem, mert drasztikusan le fog csökkenni a szülőképes korosztály létszáma.
Tóth Gábor
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
dr. Benda József: Európának nincs alternatívája a populáció leépülése ellen
„Kísérletezésre nincs idő, különben hatmilliós ország leszünk!”
Gyermekvállalás, karrier, individuális törekvések között egyensúlyozó nők
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
